Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-135
135. országos ülés nuijns 28. 1879. 2b loyalisabbaknak lennünk a 67-ki törvény alkotóinál s egyáltalában nem feladatunk akár többé, akár kevésbbé loyalisaknak lennünk, mint a mennyire a törvény azt mindnyájunk kötelességévé teszi; kivált akkor, midőn az ország jogait s ez esetben a parliament jogait legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint érvényesíteni tartozunk. {Helyeslés jobbfelöl.) Es épen ezért azt hiszem, hogy egész objectivitással kötelességem volt annak idején megvizsgálni, és kötelességem most a t. ház előtt megvilágosítani, minő szempontokat foglalt el a bizottság ezen §-ok megítélésénél, s minő szempontból bátorkodik e törvényjavaslatot a t. háznak ajánlani. Az irányadó törvényszakasz csakugyan az, melyet Ernuszt képviselő ur felolvasott, t. i.: az 1867. törvénynek 12. §-a. Ezen §. következőleg szól: „De a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését s az újonczok megajánlásának jogát a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelye zését, élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn. A jelen törvényjavaslatnak 21. és 22. §-ai pedig ezen elhelyezést általában véve, mint ő Felségének jogát említik fel. Kétségtelen, t. ház, hogy itt a két törvény szövege köztt bizonyos látszólagos ellenmondás van. {Közbeszólás a szélső bnlfelÖl: Világos ellenmondás!) Azért mondom látszólagos, mert megkisérlem bebizonyítani, és kötelességem is bebizonyítani, különben nem fogadhattam volna el ezt a törvényjavaslatot, hogy ez az ellenmondás csak látszólagos. Ugyanis •én azon nézetben vagyok, hogy miután az „elhelyezés" szónak a magyar terminológiában — a mely katonai dolgokra nincs nagyon megállapodva — két értelme van; t. i. egyrészről jelenti a dislocatiót s másrészről azt, a mit közönségesen beszállásolásnak szoktunk nevezni és régibb törvényeinkben inquarterisatiónak neveztetett; s a két törvény köztti ellenmondás valószínűleg az által keletkezett, hogy a 69-ki t. ez. az elhelyezést beszállásolás értelmében használta, inig a mai törvény az elhelyezést annak újabban megállapodott értelme szerint dislocatiónak veszi. Erre nem keresek más érvet, mint épen azon XII. t. ez. idézett szakaszát, mely azt mondja, hogy a katonaság elhelyezése és élelmezése iránti intézkedést az eddigi törvények alapján tartja fenn magának az ország. Már pedig méltóztassék eddigi törvényeinket átkutatni, ott fogják látni, hogy sehol sincs nyoma annak, hogy a dislocatio részletes megállapítására a törvényhozásban részletes befolyást kivánt volna gyakorolni az ország. (Közbeszólás balfelöl: Már a 14. században!) Tudom, hogy vannak törvények a régi időbői, de ezek másra vonatkoznak, nem a dislocatio részletes megállapítására; de ellenkezőleg folytonos volt az a törekvés, hogy a törvényhozás befolyást gyakoroljon az inquarterísatióra és alimentatióra; s számos törvényünk e két szót épen azon összefüggésben és tehát értelemben látszik használni latinul, mint a melyben ezen két szót az 1867: XII. t. ez. a magyarban használja. De feltéve, hogy azon törvényszakasz az „elhelyezés" szavát egész általános értelemben veszi, figyelemre méltó a szakasz további szövege is, mely az ország jogait fenntartja mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében; a mi világosan arra mutat, hogy azon tárgyak, melyek a §-ban vannak említve, nem okvetetlenül a törvényhozás teendői, hanem lehetnek a kormányzat teendői is ; és azt tartom, hogy régibb gyakorlatunk alapján, mely megfelel régibb törvényeinknek, de megegyez az 1867 — tehát a XII. t. ez. alkotása óta fennálló gyakorlatnak is, mely ellen soha felszólalás nem történt, épen ezen dislocatio megállapítása a kormányzat feladatai körébe tartozik. S épen azért azt hiszem, hogy azon törvényjavaslat, melyet most vagyok szerencsés képviselni, nem áll ellentétben, de bizonyos irányban mintegy kiegészítése az 1867-ki törvénynek ; mert nem mond ki egyebet, mint hogy igenis a dislocatio, mint ő Felségének azon XII. t. ez.-ben fentartott alkotmányos joga nem absolut jog, hanem csakis mint alkotmányos jog, és csakis az ország felelős kormányának, vagyis a honvédelmi ministernek ellenjegyzésével és felelős befolyásával érvényesíthető. De, t. ház, van még más érv is arra, hogy a törvényhozás a dislocatiót, mint olyat, nem tartotta törvényhozási teendőnek: érv arra nézve a honvédség szerkezete. Méltóztatik tudni, hogy a honvédségre vonatkozó törvény az 1867: XII. t. ez. után keletkezett és a honvédségre vonatkozó törvény egyáltalán nem állapítja meg a honvédség disloeafióját, hanem igenis körvonalozza a honvédség szervezetét, de érintetlenül hagyja az elhelyezés rendezését; mint ő Felsége egyik jogát, melyet ő természetesen, mint alkotmányos jogot, csak a honvédelmi minister befolyásával gyakorolhat. Ezek azon érvek, t. ház, melyek a bizottságban ezen kérdés megítélésénél irányadók voltak s melyeknek alapján bátor vagyok most is azon aggodalom mellőzését a t. háztól kérni. Az ellenvetéseknek egy másik csoportja vonatkozik Ausztriával való viszonyunkra; azon igazságtalan terheltetésre. mely ránk következik abból, hogy a túlsó félen már állami erőből kaszárnyák építtettek, mig minálunk ez épen nem vagy csak csekély mértékben történt; és most már, miat az egyes szónokok felhozták, jövőre ki volna zárva annak lehetősége, hogy minálunk is államkaszárnyák építtessenek, melyek költségei a közös budgetből fedeztetnének. Mindenekelőtt
