Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

135. országos ülés május 28.1879. 19 képviseletek hivatalhelyiségei nem vétethetnek igénybe. Eddig, t. ház, azt gondoltam, hogy Magyarország képviseletének helyisége ez a terem és hogy ez a magyar birodalmi képviselet terme is. Ha ez igy van, t. ház, mit jelent e két distingvált kifejezés? Szende Béla honvédelmi minister (közbeszól): Hát Horvátországban? Eötvös Károly: Talán azt jelenti, hogy Magyarország gondoskodjék arról is, hogy a Reichsrath termébe katonaság be ne szállásoltassék, vagy valami centralis parlamentbe vagy mi? Hogy a „birodalom" kifejezés alatt nem Magyarországot érti a honvédelmi minister ur, s az „országos" alatt nem Horvátországot, arról én ugyan meg vagyok győződve, mert ennek neve nem ország, hanem társország, Magyarországnak pedig nem az a neve, hogy „birodalom", hanem Magyarország". (Helyeslés a szélső balon.) S ez vörös fonalként végig vonul az egész törvényjavaslaton. Azért mondom, hogy ezen törvényjavaslatot más kormány nem csinálhatta, mint a jelenlegi kormány, (ügy van! a szélső balon.) Hanem egy hiánya ezen törvényjavaslatnak mégis van. Eddig a t. minisíerium, ha az országnak valamely fontos és értékes jogáról tényleg lemondott; az illető törvényjavaslatnak, melybe a lemondást beigtatta, első vagy másik, vagy legvégső §-ában kimondotta, hogy például a nemzetnek önálló bank felállítási joga fenntartatik : a jelen esetben azonban nem él vele, továbbá az önálló vámterülethez való joga fentartatik: de a jelen esetben bekebleztetik az arról való lemondás. A jelen törvényjavaslatnál a hasonló fenntartás hiányzik; nincs kimondva, hogy a nemzetnek a békelétszám elhelyezésére való joga fenntartatik, de jelenleg örök időkre elvétetik. (letszés a szélső balon.) Ebben igenis a kormány eltért az eddigi praxistól. Most már a kendőzést sem tartja szükségesnek; kendőzetlen, nyilt arczczal megy a reactió útján; nem tudom, mehet-e még tovább, mint azon korlátokig, melyeket részben megszab maga a beszállásolási törvényjavaslat is, mert mint itt már megjegyeztetett, az lényegben nem egyéb, mint az 50-es években patentális utón, és pedig hadiigyminisferi rendelet utján kibocsátott intézkedésnek codificálásaés a törvényhozás által való megszavaztatása. Nem tudom, mehet-e tovább; de akkor, mikor még fennáll az 1867: XII. t. ez. 12. §: ezen törvényjavaslattal és annak 21. és 22. §-ával, és a mint Mocsáry képviselő ur megjegyezte, legutolsó §-ával is, hogy mi, tudniillik Magyarország törvényhozása, most már nem a magunk ministerét bizzuk meg a törvények végrehajtásával, hanem a közös hadügyministert, azon hadügyministert, a ki tőlünk megbízást nem fogad el és nekünk nem felel soha, s itt meg nem jelenik s a törvénynek végrehajtási záradékában mégis az ő neve szerepel. Valóban a reactió utján haladunk. S ezen az utón ezt nem mondom, hogy az első', de mindenesetre a legsúlyosabb és legkendőzetlenebb lépés és vállalkozás a kormány részéről. (Ugy van! a szélső balon) Mindezen okoknál fogva én ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Szende Béla honvédelmi minister: Nem kivarrtam a kérdéshez hozzászólni. Azt hittem, hogy administrationalis ügyről lévén szó: nem fog a vita oly térre vitetni, melyre az előttem szólott t. képviselő ur vitte; de késztetett engem a képviselő ur a felszólalásra azzal, mert egy kifejezést használt, melyet én megvallom, nem tudok szó nélkül hagyni. Azt mondta többek köztt, hogy ő nem hiszi, s meg van róla győződve, hogy nézetem, midőn a törvényjavaslatban „birodalom" és „ország" használtatik, nem az, hogy a birodalom „Magyarország" és az „ország" „, Horvátország". Felkérem a t. képviselő urat, mikor meggyőződésről szól, tessék a saját meggyőződését szem előtt tartva, arról szólni; de az én meggyőződésemet ne méltóztassék vita tárgyává tenni és latolgatni. Higyje el és el is kell hinnie, hogy a mit mondok, az az én meggyőződésem ; el kell hinnie, ha csak némileg is akarja, hogy felszólalásait szintén meggyőződésnek tekintse más. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Ha már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy egy másik kérdésre is áttérjek. A beszállásolási teher igen súlyos, érezzük mindnyájan ; rég nyilatkozott már ez iránt a közvélemény. Már 1834-ben regnicoláris deputatió küldetett ki, mely a beszállásolás kérdésével foglalkozott. A viszonyok nem tették lehetővé, hogy a kérdés megoldása máig a törvényhozás elé kerüljön. Mikor a kormány az ország ezen terhein könnyíteni akar, s mikor éveken át a viszonyokhoz mérten előkészít egy törvényjavaslatot, megvallom, nem értem, hogy a törvényjavaslat ily felfogással találkozik, a melyet ma itt tapasztaltam. Én a törvényjavaslatot nem tekintem másnak, mint egy administrationalis kérdés megoldásának. Nem keresek benne, s nem is akarok belefektetni semmiféle közjogi rendelkezéseket. Ismétlem, hogy az nem egyéb, mert egy egyszerű administrationalis kérdés, s kiindulva azon szempontból, hogy az eddig viselt nagy terhet mikép lehetne enyhíteni, azt hiszem, hogy ezen feladatnak a törvényjavaslat meglehetősen megfelel. Szabályozza a díjakat, az u. n. deperditákat csökkenti és elviselhetővé teszi azon terhet, melyet egészen elhárítani nem lehet, mert mhx hadsere3*