Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

234 150. országos ülés október 10. 1S79. És, t. ház, ha más nem, egy indok szól a mellett, hogy e kérdés ekként döntessék el. Méltóztassék a zárszámadási bizottság javaslatát elolvasni. Annak egyik pontja azt mondja, hogy utasittassék a pénügyminister az ott említett követelésnek Horvátországtól behajtására. A képviselő ur azt kívánja, hogy a kormány nyilatkozzék: helyesnek tartja-e, hogy e követelés Horvátországon megvétessék? Mielőtt a kormány erről véleményt mondana s mielőtt a pénzügyminister az utasítást elfogadná, tisztában akar lenni, hogy az utasítás mikép fog foganatosíttatni ; és ha másért nem, már e kérdés maga is elég arra, hogy ez alkudozás tárgyát képezze, melyre, felfogásom szerint, leghivatottabb azon országos küldöttség, mely a pénzügyi egyezmény megállapításával foglalkozik. Ez a dolog lényegéből és természetéből f'oly s midőn a t. ház indítványom sorsa felett határoz, felhívom egyúttal a t. ház figyelmét, hogy miután a regnicolaris deputatió véleményéről van szó, szükséges, hogy a főrendiház is nyilatkozzék a fölött, vájjon akarja-e ő is jelentéstételre utasítani e bizottságot? De azt előre is kijelentem, hogy nem a már beadott jelentésnek, nem a képviselőházi bizottság jelentésének felülvizsgálatáról van szó, hanem csak arról, hogy az ezen pénzügyi egyezménynyel foglalkozó országos küldöttség erről a kérdésről is mondjon véleményt. Én abban, hogy a ház amaz' országos küldöttségét újabb határozat alapján, megbízza azzal, hogy ruííködését e kérdésre is terjessze ki, semmi nehézséget sem látok; sőt inkább gyakorlatilag is helyesnek tartom, ha a ház roz a kérdés fölött, mielőtt minden oldalról tisztába hozva nincsen. Azért kérem a t. házat, méltóztassék e határozati javaslatomat elfogadni. Pulszky Ágost: T. ház ! az igen t. pénzügyminister ur némileg kifejtette indítványát, hanem valóban ezen kifejtés után nem tudjuk, hogy minő kifogása van — legalább az ő általa előadottak szerint — az ellen, hogy e kérdésben addig is határozat ne hozassék, a zárszámadási bizottságnak előterjesztése alapján. Mert az a kérdés, a mely iránt ő tulajdonképen a regnicolaris küldöttséget meg akarja hallgatni, az a jelentésnek csak egyik részére vonatkozik és vonatkozhatik a dolog természete szerint. Beszélt az igen t. pénzügjmiinister ur tévedésekről ; de valóban a tévedéseknek ezen emlegetése mindig kétséget hagy fenn az iránt, hogy vájjon oly tévedésekről szólnak-e azok-, a kik azt mindig emlegetik, a melyeket a zárszámadási bizottság követett volna el, vagy oly tévedésekről, melyek előbb követtettek el. Azon jelentés szerint, mely a t. ház előtt fekszik, tévedések történtek úgy a volt pénzügyministerek részéről, a kik többet előlegeztek, mint a mennyit kellett volna, mind a számvevőszék részéről, mely nem vette rögtön észre ezen előlegezések alapját és a mely a leszámolás iránt nem intette óvólag a kellő időben a magyar országgyűlést. Tévedés történt a záiszámadási bizottság részéről 1873-ban, a mely az akkor történt hibát szintén nem vette észre. Hanem itt most nincs a tévedésekről szó, a melyek történtek; itt most a zárszámadási bizottság jelentése egészen határozott és tiszta eredménynyel lép a t. ház elé. És ha arról lehet szó, hogy ezen eredmény, talán a törvény téves interpretátiója következtében állhatott elő, ez esetben kérdem : vájjon helyes-e a regnicolaris bizottsághoz utasítani a törvény interpretátiójának kérdését, oly kérdést, a mely az 1873. t. ez. 28. §-a szerint, a leszámolással együtt csakis a magyar, illetőleg a közös országgyűlést illeti? Az interpretátió kérdés- törvény szerint nem illeti a két országgyűlést; nem illeti sem a horvát országgyűlést, sem bármely más tényezőt, a mely a horvát országgyűlésnek speciális, a közös országgyűléstől különvált működéséből indsilt ki. És ez az, a mi ellen mi kifogást emelünk, t. i. hogy oly kérdés, a melyre nézve egyedül csak a közös országgyűlés illetékes, nem utasítható oly testülethez, mely két külön országgyűléstől kapta mandátumát. (Helyeslés balfelnl) Tudom én igen jól, hogy a t. pénzügyminister ur sem kívánta indítványában azt, hogy végleges elintézés czéljából utasittassék a regnicolaris bizottsághoz e kérdés, hanem felvilágosítás végett. De kérdem : minő felvilágosításokat adhat, minő véleményt adhat a számszerinti kérdésben a bizottság; tán bizonyos számadatok fognak előterjesztetni, melyek eltérők azoktól, miket a főszámszék, vagy a zárszámadási bizottság elé terjesztettek? Igen, de ha ily adatok léteznek, a kormánynak kötelessége lett volna azokat mind a főszámszék, mind a zárszámadási bizottság elé terjeszteni, mert az lehetetlen, hogy az országos költségvetésre és ezzel együtt a leszámolásra vonatkozólag most új adatok terjesztethessenek elő. S a mely pillanatban ezen adatok az országos bizottságnak előterjeszthetők, — előterjeszthetők ugyanakkor a számszéknek és a zárszámadási bizottságnak is; és akkor ugyanazon eredménye lesz a tanácskozásnak, ha a kérdés azon bizottsághoz utasittatik vissza, a mely ebben competens, mint ha a horvát országos bizottsághoz utasittatik. Vagy tán az a kérdés forog fenn, hogy mi módon téríttetik vissza ezen összeg; és a pénzügyminister ur azért kívánja, hogy az országos bizottsághoz utasittassék, mint monda alkudozás végett? De ha arról van szó, minő módon téríttessék vissza ezen összeg, és a pénzügy mini ster-