Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

150. országos ülés október 10. 1879. 235 nek ezen határozatok közül csak az ellen van kifogása, mely a visszafizetési módok iránti gondoskodásra utasítja őt: akkor nemcsak nincs ok az országos bizottsághoz való utasításra, hanem épen ez is egy okkal több arra, hogy azokat itt intézzük el, és csak a visszatérítési mód tekintetében hozzunk külön határozatot, akár a zárszámadási bizottsághoz utasítván azokat, akár más bizottsághoz, mi sokkal természetszerűbb ; mert ugyan hogyan állapítsa meg bármely bizottság, vagy hogyan állapítsa meg maga a kormány is a visszatérítési módot akkor, midőn az a kérdés, hogy mi térítendő vissza, vagy. hogy átalábau valami visszatérítendő-e, még eldöntve nincs. Ha a pénzügyminister urnak ez a nézete, akkor járuljon hozzá a zárszámadási bizottság három első határozatának elfogadásához ; és csak a negyedik határozati javaslatra nézve hozza be indítványát, hogy az valamely bizottsághoz utasittassék, de akkor sem olyanhoz, a melynek egyik része utasítását a horvát országgyűléstől nyeri, mely e kérdéshez nem szólhat, mert sem alkalma, sem joga nincs, hogy hozzá szólhasson. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát ezen okokból azon eljárás, melj'et a pénzügyminister ur javasol, nemcsak hogy nem egyezik meg a törvény szellemével, nemcsak hogy a magyar-horvát közös országgyűléstől elvonja az interpretátió jogát és oly közegre ruházza a véleményadást, melynek ingerentiája e kérdésbe a competentiákat legalább is összezavarja és lehetetlenné teszi, hanem lehetetlenné teszi a negyedik kérdés előzetes megoldását is azért, mert az első három kérdésre nézve, melyek most tisztába vannak hozva, a határozathozatalt felfüggeszti. Mindezeknél fogva a pénzügyminister ur indítványát nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Aladár: Azok után, miket Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost t. képviselőtársaim elmondottak, a t. pénzügyminister urnak csak két állítására teendő egy pár rövid észrevételre kivánom a t. ház figyelmét kikérni. A pénzügyminister ur két tévedéssel vádolta Szilágyi Dezső barátomat; először azzal, hogy Szilágyi azt vélte, hogy itt a zárszámadások megvizsgálásáról van szó, pedig nem erről, hanem a Magyar- és Horvátországok között fenforgó leszámolás megvizsgálásáról. Bocsánatot kérek; Szilágyi Dezső t. barátom az 1868: XXXVIII. t. ez. 28. §-ára alapította okoskodását, az idézett szakasz szerint pedig a zárszámadásokkal együttesen terjesztendő elő a leszámolás és a kettő együttesen intézendő el.. A leszámolás kérdésében is tehát a 28. §. a mérvadó, mely azt mondja, hogy ebben Sz. István birodalmának közös törvényhozása intézkedik, és ennek határozata csak tudomásvétel végett közlendő a horvát országgyűléssel. Szilágyi barátom tehát jogosítva volt a leszámolás elintézését kizárólaa: ezen közös országgyűlésnek vindicálni. Másik állítása a pénzügyminister urnak az volt, hogy ha helyes volna az alap, melyről Szilágyi képviselőtársam kiindul: akkor következtetéseinek helyességét is elismerné. De a kiindulási alap nem helyes, miért? Mert Szilágyi őt félreértette, mintha ő ez ügyet végeldöutés végett akarná a regnicoláris bizottsághoz utasítani, pedig ő nem azért, hanem csak véleményadás végett kívánja ennek kiadatni. Hiszen azt jól tudjuk mindnyájan, hogy az országgyűlésnek bármelyik bizottsága semmit végérvéiryesen el nem dönthet s akármi is csak véleményadás végett utasítható a bizottságokhoz. De hisz azon regüíeoláris bizottságnak egyéb teendői — a melyekért választatott — szintén nem azért utasíttattak hozzá, hogy azok felett végérvényesen határozzon, hanem hogy véleményt adjon, A kérdés az, hogy vájjon ezen regnicoláris bizottság miről competens véleményes javaslatot adni a ház elé? A törvény szerint competens arra, és kizárólag csakis arra, hogy javaslatot tegyen i-ör a Magyar- és Horvátországok között fennforgó közjogi viszonyok jövendőre való szabályozása iránt; 2-or a Magyar- és Horvátország köztti pénzügyi viszony időnként és mindig a jövőre való megállapítása iránt. Ezért van a törvény szerint a regnicoláris deputatió kiküldve. De miről van itt szó? Szó van Magyar- és Horvátország köztt a múltban megtörtént fizetések elszámolásáról. Es a törvény szerint mig a jövőre nézve a pénzügyi viszonynak a két ország köztt megállapítása kizárólag a regnicoláris deputatió javaslatára a magyar- és horvát országgyűléseket illeti, addig a múltra vonatkozó leszámolás az 1868: XXX. t. ez. 28. §. értelmében, kizárólag ezen közös országgyűlésre tartozik. Ezért nem illetékes a regnicoláris bizottság még javaslatot tenni sem. A pénzügyminister ur azt mondja, nem szándékozik a magyar országgyűlés jogát csorbítani ; mert hiszen a bizottság csak véleményt ad, s az országgyűlés határoz. Bátor vagyok kérdezni a t. pénzügyminister urat, indítványában mint véli ez ügy elintézését? Ugy-e, hogy a regnicoláris deputatió véleményt terjeszt az országgyűlés elé, s e vélemény alapján végérvényesen intézkedik ez a közös magyar országgyűlés : vagy ugy, hogy a regideolaris bizottság jelentése alapján ez ügyet elintézi a magyar és horvát országgyűlés, mint a hogy a pénzügyi és közjogi egyezmények állapíttatnak meg? Egyiket, vagy másikat? Szíveskedjék a t. pénzügyminister ur határozottan