Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-150
150. országos ülés október 10. 1879. 233 értelemben vett magyarországi képviselők ülése elé: a miuister ur maga is összezavarja a competentiákat. (Ugy van! balfelöl.) De már most kérdem, t. ház, mi volna ezen indítvány következménye, ha az elfogadtatnék? Ha a ház könnyedén ráállna azon könnyű módon tett ajánlatra, mely a ministeri padokról kiindult, a következmény az volna, hogy ezen t. ház — mondjuk, hogy a horvát képviselő urak nem szavaznak, mert ők a magyar regnicolaris deputatiónak nem adhatnak utasítást — a t. ház utasítást adván a regnicolaris deputatiónak, a kormánynak pótolnia kellene még egy feledékenységét: és a felsőházban ugyanezen indítványt meg kellene tennie. De ezzel nem volna befejezve a dolog; ez még pótolható. De mit tenne a regnicolaris deputatió? A magyar deputatió egymagában nem tehetne jelentést, neki a horvát deputatióval kellene érintkeznie; ez pedig utasítást csak a horvát országgyűléstől vehet. Tehát a horvát országgyűlésnek kellene határozatot hozni, hogy a horvát küldöttség ezen zárszámadási ügygyei, vagy — a mint ministerur indítványában magát kifejezte — ezen jelentéssel és az abban foglalt kérdésekkel foglalkozzék és arról jelentést tegyen. De kérdem: mi módon jönne — mert oda kellene jönnie — a horvát országgyűlés ahhoz, hogy befolyást gyakoroljon és utasítást adjon deputatiójának oly ügyekben, a melyre a törvény világosan a közös országgyűlés fórumát állapítja meg. [Helyeslés balfelöl.) Ez volna következése a t. minister ur könnyedén tett indítványának. (Élénk tetszés balfelöl.) Épen ezért azt mondom, hogy még most sem tudom, mi az oka a kormány indítványának. En képzelek magamban okokat; nem a kormány, melynek kötelessége lett volna ezeket megmondani, hanem egyik horvát képviselőtársunk mondta meg. Az ő felfogása a következő: Nem tisztán számbeli tételekről van itt a szó, hanem szó van az egyezmény magyarázatáról, szó van oly dolgokról, melyeknek a számok csak kifejezői, következményei és beszédében — s ugyanezt tette az előttem szólott t. képviselő ur is — mintegy értésünkre adta, hogy a zárszámdási bizottság által nem minden tekintet lett kellőleg méltatva, midőn jelentését megállapította. Álljon elő a kormány nyíltan véleményével; mondja meg, helyesli-e a nemét az elintézésnek, melyet a zárszámadási bizottság javasol? igen vagy nem? Ha helyesli, legyen bátorsága hozzájárulni; ha nem helyesli, mondja meg az okokat s fejtse ki, miért nem helyesli és ha nem tartja az ügyet elegendően megérettnek, utasítsa vissza a zárszámadási bizottsághoz és kérje fel a házat, hogy egy helyesebb határozathozatalra anyagi utasítást is adjon a zárszámadási bizottságnak. (Helyeslés balfelöl.) De a törvényben meghatározott competentiákat összezavarni, egy oly indítványt tenni, mely, ha elfogadtatik, a zárszámadások elintézésének törvényesen megszabott módját össze-vissza forgatja: ezt olyannak tartom, mely semmivel sincs indokolva, mely a legveszedelmesebb praecedens volna, olyannak, a melyre nincs szükség, s ennélfogva a t. háznak ajánlom — csak formai részéhez szólva a kérdésnek — hogy a minister urnak ezen indítványát egyenesen utasítsa vissza. (Élénk helyeslés balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Először is Irányi Dániel t. képviselő ur azon vádjára kívánok felelni, hogy itt hibák és mulasztások történtek volna, még pedig különösen a pénzügyministerium közegei részéről. Bátor vagyok erre nézve megjegyezni, hogy nem hibáról, vagy mulasztásról, hanem egy tévedésről van szó és nem számszerinti tévedésről, melyért leginkább meg lehetne róni a számvevő közegeket, hanem csak elvi kérdésről, melyet eldönteni s mely felett határozni nem is ezen számbeli átnézést teljesítő közegek vannak hivatva. Ezen mulasztás, vagy tévedés észrevétetett már évekkel ez előtt; már több év óta folynak ez iránt a tárgyalások s legfelebb is azt lehetne hibának felróni, hogy a tévedés egy-két évvel előbb nem vétetett észre. A közvetlenül előttem szólott, Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt mondja, hogy a minister összezavarja a competentiákat s ezen kérdést a törvényes térről egészen le akarja terelni. Engedelmet kérek, a t. képviselő urnak én is azt mondhatnám, hogy tálán nincs tisztában azzal, hogy miről van itt szó, mert ő beszél zárszámadások elintézéséről, pedig nem arról van szó, hanem a Horvát-Szlavonországgal teljesítendő leszámolásról, s e kettő köztt, azt hiszem, különbség van. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Nincs!) De nem akarom e térre vinni a kérdést. A t. képviselő ur oly alapra állott, mely ha való volna, akkor egész okoskodása és következtetése alapos volna : de minthogy az alap nem helyes, mindaz, a mit reá épít, szintén nem helyes. (Ugy van! jobbfelöl.) Ő úgy állítja fel a kérdést, mintha indítványom az volna, hogy ezen ügy az országos bizottsághoz utasittassék oly czélból, hogy ez az országgyűléstől elvonva határozzon fölötte. Ez, t. ház, sem nekem, sem senkinek, a ki az indítvány mellett felszólalt, eszébe nem jutott; hanem méltóztassék megnézni az indítványt, melyben az áll, hogy e kérdés felett jelentéstételre hivassék fel az országos bizottság. 30*
