Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

1Í>0. erK&gos ülés október 10. 1879. ggj sára jött, hogy tévedés történt, ezt a tévedést kötelességszerüleg bejelentette; nem habozott az 1874-ki leszámolást visszatartani, mindaddig, mig ezen tévedések nem lettek kiderítve. Ha tehát valakit megillet a vád, ugy a számszéket illeti, de én ezt sem engedhetem meg. A számszék is teljesítette kötelességét híven és pontosan, és midőn rájött a hibára, ezt be is jelentette. Oka a viszonyokban feküdt. Méltóztassék visszaemlékezni, mikor a Határőr-vidék nem polgárosított részének bekebelezéséről, polgárosításáról volt szó; hisz ez éveken át tartó, igen hosszú politikai vajúdás gyümölcse volt; mikor ez megtörtént, akkor egy pauschalis összeggel dotáltuk Horvátországot. Mig az a pauschalis összeg kiszolgáltatott, addig mindegy volt, akár külön leszámították ezen rendkívüli tételeket, akár nem ; mert ebből kifizették a pauschalis összeget, a többit pedig a pénztárba szolgáltatták át. Mikor 1876-ban az új egyezkedés megtörtént, akkor ez természetesen máskép lett; mert nagy befolyással volt a dohányjövedék s azon egyéb jövedékek, melyekből 45°/

0 Horvátországra esett. Midőn a főszámvevőszék kötelességszerüleg Zágrábba küldött ki egy tanácsost, hogy ez ott a pénztárt megvizsgálja, akkor természetesen ezen hibára is rájöttek s akkor rögtön helyre is igazították, Én azért a számvevőszéket nem tartom megrovandónak. Inkább azt tette, a mit a jelen viszonyok közt egyátalán tenni lehet. Az adatok, a melyeknek alapján dolgoztunk mi és dolgozott a számvevőszék, a főkönyvekből vannak merítve: ezekhez tehát nem fér kétely. És ezen kimutatás szerint horvát testvéreink 820,000 írttal tartoznak nekünk. Ez constatált tény, melyet nem lehet vita tárgyává tenni, ezt constatálják a könyvek; tökéletesen bebizonyított adósság, melylyel horvát testvéreink tartoznak; evvel azután a képviselőház rendelkezhetik, akárhogy tetszik neki. Én részemről csak azt vagyok bátor kérni: méltóztassék kimondani, hogy először az 1873-iki leszámolást, habár téves alapon történt, de miután a képviselőház már e tekintetben határozott, elfogadván és erre alapítván a többi számadásokat: a t. ház ezt a 820,177 frtot, mint oly összeget ismeri el, melyet Magyarország Horvátországtól jogosan követel. {Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! Én megvallom, nem oszthatom az előttem szólott t. képviselő ur nézetét. Ő ugyanis azt, hogy itt hiba történt beismeri, de azt mondja, senki sincs, a kit hibáztatni lehetne. Engedelmet kérek, ha hiba történt, azt a hibát valaki elkövette és az, a ki elkövette, az megrovandó. Irányi t. képviselőtársam megrovását átalánosságban mondta ki mindazon testületekre, melyek nálunk a kiadások ellenőrzésére vannak hivatva. O belefoglalta a pénzügyminister KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. urnak nagy költségen fenntartott számvevőségét, belefoglalta az országos számszéket és belefoglalta a képviselőháznak zárszámadási bizottságát. Azt mondja Prileszky képviselő ur, hogy ők kénytelenek elfogadni a számokat, a mint eléjök terjesztetnek. Igenis, hogy ha valamely két szám össze van adva és azon számításban van a hiba, azt ők nem kötelesek kijavítani, hacsak épen szembe nem szökő, mert akkor azt is. Hanem itt egy elvi kérdés volt eldöntendő, az volt eldöntendő, hogy vájjon a katonai határőrvidék jövedelme hol számolandó el; és erre nézve észrevételt kellett volna tenni ugy a ministéri számvevőségnek, mint a főszámszéknek és a képviselőház zárszámadási bizottságának; mert az alól magukat felmentve nem érezhették, hogy az elszámolás helytelen alakban nyújtatott be ; mert nekik a törvényeket kell szem előtt tartani, a melyek arra vonatkoznak. Ha ezt nem tette a zárszámadási bizottság, kétségkívül nem teljesítette kötelességét, amint teljesíteni kellett volna, és így érdemessé tette magát azon megrovásra, melyet Irányi képviselő ur kifejezett. A mi Prileszky képviselő urnak azon nézetét illeti, hogy az 1873-ik zárszámadás már most fogadtassék el, mert a képviselőház már határozott felette, erre nézve én is azt mondom, hogy ha már a képviselőház valami felett határozott, azt a határozatot meg kell tartani; de midőn kiviláglik, hogy a képviselőház hamis, hibás adatok alapján határozott, a melyek elébe azon orgánumok által terjesztettek, a melyek ezen adatok megbírálására ós törvényességüknek megállapítására vannak hivatva ; mikor a képviselőház ezen hibás, téves, hamis alapon mondott ítéletet: akkor nem látom be, hogy köteles volna szemet hunyni, hogy akkor azon rósz informatió alapján mondott ítéletet meg ne változtathassa, és hogy azon már ne segíthessen. A mi ezen ügynek az országos bizottsághoz való áttételét illeti, abban tökéletesen egyetértek Szontagh Pál képviselő úrral, a ki azt mondta, hogy azon országos bizottság nincs hivatva felülvizsgálni a képviselőház bizottságainak jelentését. Ez tökéletesen áll, ha a képviselőház a jelentést, melyet maga előtt lát, nem tartja olyannak, a melynek alapján határozatot hozhatna, hát intézkedik a hiány pótlásáról a maga körében; hanem hogy a maga körén kivül egy országos bizottsághoz utasítsa azt, arra még példa nem volt s abban egyátalában semmi ratio sincs. De különben az országos bizottságnak hatásköre meg van határozva. Nem arra van az kiküldve, hogy a múltnak hibáit vizsgálja és azok felett mondjon ítéletet, hanem arra van kiküldve, hogy jövőre csináljon egy alkut a horvát képviselőkkel és arról azután tegyen 30