Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-150
228 150. országo-í ülés október 10. 1871*. rint járulnak a közös költségek viseléséhez, egyszersmind azon alapfeltétel is ki van mondva, hogy Horvát-Szlavonországok beligazgatási költségeinek fedezésére, azon országok egyenes és közvetett adójának és a területükön levő államjavakból befolyó jövedelmeknek 45%-a fordíttassák ; ugyanazon törvényczikk egy további szakaszának azon értelmezése mellett, hogy ha később időközben a katonai határőrvidék egészen, vagy részben Horvát-Szlavonországkoz csatoltatik, azon résznek jövedelmei is, de csak az odacsatolt területek aránya szerint, oda folyjanak. Ezen sarkalatos alapelvek megtartása mellett, 1868-ban további intézkedésig azon megállapodás jött létre, hogy Magyarország a 45 százalékot 2.200,000 forint átalányösszeggel megváltotta; azonban 1873-ban ez oda módosíttatott, hogy a jövőre nézve a társaságok ne ily mereven megállapított átalányösszeget, hanem bármennyi legyen is az, az őket megillető tiszta 45 százalékot kapják. A leszámolási módozatokra nézve pedig az állapíttatott meg, hogy az év folyamában a körülmények szerint bizonyos összeg folyósittatott Horvát-Szlavonor;-zágok beiigazgatási költségeinek fedezésére; az év lefolyta után pedig, midőn a tényleges bevételek ismerve voltak, a 45 százaléknak megfelelőleg vagy utánfizetés, vagy visszatérítés utján történt a kiegyenlítés. Azonban, — és ebből származott az előbbi években történt tévedés — a végett, hogy ne kelljen mind Horvát-Szlavonországokban, mind a tőlük kormányzás, adókezelés és minden más tekintetekben külön álló katonai határőrvidéken szintén külön-külön bélyeg-, só- és dohányraktárakat tartani, az volt a gyakorlat, hogy a zágrábi főraktárak látták el a katonai határőrvidéken levő kis árudákat is; és az ott levő lottó-gytijtődék kezelés tekintetében szintén a zágrábi lotto-igazgatóság alá tartoztak. Ezen igazgatóságok pedig kezelésükről szóló kimutatásaikban, melyeket a zágrábi központi pénzügyigazgatósághoz felterjesztettek, nem jelölték meg világosan azon összegeket, a melyek a külön katonai határőrvidékről bejöttek és ezért a zágrábi pénzügyigazgatóságnak összesített kimutatásai, a melyek azután a százalékolásnál szintén alapul szolgáltak, sokkal nagyobb őszszeget, tüntettek ki, mint a mennyit kellett volna; s természetes, miután maga az elosztandó öszszeg nagyobb volt, a 457° utáni összeg is nagyobb lett, minek folytán a tévedés, mint a jelentés erre vonatkozó tételei mutatják, évenként jelentékeny összeget képvisel. Ezt fedezte fel 1875. és 187G. évre az állami számszék s ezért kéri, hogy necsak az 1875. évi leszámolás ezen már tisztázott alapon tétessék jóvá, hanem az 1873. és 1874. évi leszámolás tévedései is e tisztázott alap szerint igazíttassanak helyre. Ily körülmények köztt a zárszámadási bizottság nem tehetett egyebet, mint hogy lelkiismeretesen megfontolja először azt, hogy az állami számszék és a ministeriumnak a leszámolás alapjára vonatkozó ezen véleményét az 1873. év óta fennálló törvények értelmében magáévá teheti-e, azokhoz hozzájárulhat-e ? Es ha igen, akkor az 1873. és 1874. években történt tévedések kiigazítására minő módot ajánlhat. Az első pontra nézve a zárszámadási bizottság hozzájárult és elfogadta az állami számszéknek és a min'steriunmak azon közös nézetét, hogy csakis azon alap a helyes, a melyen az 187,"). évi leszámolás történt és miután az 1873. és 1874. évekre vonatkozó leszámolások is ugyanezen törvények hatályban létele alatt történtek, azokra is, a mennyire a körülmények miatt lehetséges, a helyreigazítás eszközöltessék; ennél azonban nem hagyhatott a bizottság figyelmen kivül egy körülményt, t, i. azt, hogy az 1873, évre vonatkozó leszámolás nemcsak rég beterjesztetett a háznak, hanem az 1877. évi márczius 8-án tartott országos ülésben a ház határozata által jóváhagyva, és így elfogadva volt; mig ellenben az 1874. évre vonatkozólag ez még nem történt meg. Ily körülmények köztt tehát nem lehetett egyéb a bizottság határozati javaslat ínak tartalma, mint az, hogy az 1874. és 1875. évre vonatkozó leszámolás a most jelzett irányban tisztázott alapokon vétessék tudomásul, az 1873. évre nézve pedig taríassék tiszteletben a naz egyszer kimondott határozatának méltósága. Ez az, t. ház, a mit mint a bizottság előadója, állásomból folyó kötelességemnek tartottam a t. háznak a bizottság jelentése indokolásául beterjeszteni; kérvén, hog) 7 ' e javaslatot elfogadni és az által határozattá emelni méltóztassék. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A zárszámadási bizottság tárgyalás alatt levő jelentése három utasítást, illetőleg határozatot foglal magában. Először azt, hogy mondja ki a ház, hogy tévedésen alapult a képviselőház azon intézkedése, mely szerint a Horvátországgali leszámolás eredményét 1873-ra helyesnek jóváhagyta; másodszor, hogy találta ssék mód az iránt, hogy jövőre különbözet ne merülhessen fel; harmadszor, hogy a zárszámadási jelentés kiszámítása szerint Magyarországnak Horvát-Szlavonországgal szemben fennálló 820,177 frtnyi követelés beszedésére a pénzügyminister utasittassék. Mielőtt ezen nagyfontosságú kérdések iránt a ház határozatot hozna, bátor vagyok indítványozni, hogy ezen kérdés jelentéstétel végett a Horvátországgal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött országos bizottságnak
