Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

150. orszftgos ülés október 10. 187!). 229 adassék ki, mely most épen együtt ül. Midőn annak jelentése a t. ház elé fog kerülni, a t. ház­nak teljes jogában fog állani, és meg lesz adva a lehetőség, hogy ezen kérdései: tárgyában érdem leges határozatot hozzon. Bátorkodom indítvá­nyomat írásban beadni, és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Baross Gábor jegyző (olvassa az indít­ványt): A zárszámadási bizottságnak 173. szám alatt beadott jelentése, a Magyar- és Horvát­Szlavonországok között eszközlött 1875-ik évi leszámolás eredményéről, és az 1873 — 74. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről adassék ki a Horvát-Szlavonországgal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött orszá­gos bizottságnak oly ezélból, hogy az ezen jelentésben foglalt kérdésekről tegyen jelentést. Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Én nem vonom kétségbe a t. ház azon jogát, a mely különben a házszabályokban is meg van írva, hogy végleges határozat hozatala előtt bármely bizottságnak jelentését akár oda, akár pedig külön bizottságba utasíthatja. Teheti ezt külö­nösen az osztályokhoz, még pedig egy külön §• értelmében különösen ugy, hogy csakis két-két képviselő felszólalása után egyszerű szavazattal határoz. De a hol vagy visszautasítás, vagy külön bizottsághoz való utasításról van szó, ott ezt a házszabályok egyszerű szavazással nem engedik meg, és nézetem szerint a t. ház böl­csessége sem teheti azt másként, mintha kitűnik, hogy az illető jelentés vagy nem kimerítő, vagy arra, hogy világos és határozatot formálhasson magának belőle a képviselő, nem alkalmas. Ha itt arról volna szó, hogy a mennyibe]) a jelentés­ben az igen t. pénzügyminister ur által felemlí­tett első pont, a mely az 1873. évi leszámolásra vonatkozik, és a melyre a zárszánadási bizott­ság egyszerűen csak azt mondja, hogy az 1873-iki téves leszámolásnak jóváhagyása folytán Magyar­ország mintegy 288,000 frt kárt szenvedett a nélkül, hogy határozott véleményt nyilvánítana, mi történjék tovább, vájjon történjék-e ezen kár­nak pótlása iránt és miképi pótlása iránt intéz­kedés, ha mondom, arról volna szó, hogy ez még különösen jogi szempontból is adassék ki egy bizottságnak véleményadás végett, ezt én helyesnek találnám. Vagy ha arról volna szó, hogy a jelentés talán hézagos, hogy a lefolyt időkre nézve egy pontban nem deríti ki, vájjon nem történt-e egy másik tévedés is, a melyet az államszámvevőszék nem fedezett fel, a mely t. i. abból állana, hogy valamelyik esztendőben, különösen 1869-ben, a Horvát-Szlavonországokat illető 45% nem rúgott fel 220,000 frtra, és igy, a mennyiben ennyi számíttatott be, ennek illető része csak előlegképen adatott, ha ez alapos adatokkal előadatnék, és e miatt kiváltatnék a visszautasítás a zárszámadási bizottsághoz, ezt tökéletesen rendén levőnek találnám. Deat. pénz­ügymiuister úr nem azon oldalról támadja meg a jelentést, mintha az hézagos volna, vagy nem lenne kimerítő, hanem oly okokkal, a melyeket néze­tem szerint e leszámolással nem tartok össze­függésben levőknek. Mert ugyanis az 1868-iki XXX. t. ezikk világosan rendeli, hogy a Hor­vátországgal történt ezen leszámolás a zárszám­adásokkal egyidejűleg terjesztessék elé; már pedig elébb letárgyaltuk az 1877-iki zárszám­adást, de a mi a horvát-szlavonországi leszámo­lást illeti, itt még csak az 1873., 1874., 1875. évről van szó; tehát ezt régen el kellett volna intézni, és pedig évekkel hamarább, mielőtt a horvátügyi országos bizottság összeült volna. (Helyeslés a baloldalon.) De még egyébként is, ha tán megengedhető volna, hogy ezen jelentés vissza, vagy egy külön bizottsághoz utasíttassák : én arra nézve, hogy e bizottság épen a horvátügyi országos bizottság legyen, ellenkező nézetben vagyok; mert én e küldöttséget, akár feladatát, akár összealkotását tekintve, — erre alkalmasnak nem ismerem. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen küldöttség nem is tisztán képviselőházi, hanem országos küldöttség s én nem tehetek róla, de azt, hogy egy kép­viselőházi bizottság jelentése, mintegy felülvizs­gálat végett országos küldöttséghez tétessék át, sem a gyakorlattal, sem a házszabályokkal, sem a két kamararendszer természetével összeegyez­tetni nem tudom. (Helyeslés a bal- és a szélső bal­oldalon.) De különben is, mi a feladata ezen országos küldöttségnek? Az, hogy egy újabban 10 évre szóló pénzügyi egyezményt kössön a jövedelmek és az erre vonatkozó viszonyok mérlegelésével; a mely feladat, bizonyos mértékig az alkudozást kikerülhetővé nem teszi, sőt megköveteli. Ámde ezen leszámolás a főszámszék által megállapított bizonyos számtételekre vonatkozik; kizár minden alkut (Helyeslés balfeV'l) és nem akarom senkiről feltenni e házban, hogy azt, a mi a kétszerkettő szerint akár a miénk — akár a horvát tesvéreké, alkudozás tárgyává akarná tenni. Némileg tán még belenyugodnám abba, hogy ez ügy a horvát országos küldöttséghez tétessék át, ha egyedül és kizárólag csak arról volna szó, hogy ezen ügyet saját kebelében tárgyalván, arról valami fait accomplit, vagy kényszerhelyzetet teremt, jelentését ide fogja küldeni; de világosan nem ez a szándék, hanem az, hogy ezt feladata körébe vonva, a horvát küldöttség tagjaival való érintkezésben azt felhasználja, sőt arra vonatko­zólag bizonyos megállapodást létesítsen. Ez pedig I az li>68-iki törvény ellenében veszélyes praece­| deus lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents