Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-150

150. orszftgos ülés október 10. 187!). 229 adassék ki, mely most épen együtt ül. Midőn annak jelentése a t. ház elé fog kerülni, a t. háznak teljes jogában fog állani, és meg lesz adva a lehetőség, hogy ezen kérdései: tárgyában érdem leges határozatot hozzon. Bátorkodom indítványomat írásban beadni, és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Baross Gábor jegyző (olvassa az indítványt): A zárszámadási bizottságnak 173. szám alatt beadott jelentése, a Magyar- és HorvátSzlavonországok között eszközlött 1875-ik évi leszámolás eredményéről, és az 1873 — 74. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről adassék ki a Horvát-Szlavonországgal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött országos bizottságnak oly ezélból, hogy az ezen jelentésben foglalt kérdésekről tegyen jelentést. Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Én nem vonom kétségbe a t. ház azon jogát, a mely különben a házszabályokban is meg van írva, hogy végleges határozat hozatala előtt bármely bizottságnak jelentését akár oda, akár pedig külön bizottságba utasíthatja. Teheti ezt különösen az osztályokhoz, még pedig egy külön §• értelmében különösen ugy, hogy csakis két-két képviselő felszólalása után egyszerű szavazattal határoz. De a hol vagy visszautasítás, vagy külön bizottsághoz való utasításról van szó, ott ezt a házszabályok egyszerű szavazással nem engedik meg, és nézetem szerint a t. ház bölcsessége sem teheti azt másként, mintha kitűnik, hogy az illető jelentés vagy nem kimerítő, vagy arra, hogy világos és határozatot formálhasson magának belőle a képviselő, nem alkalmas. Ha itt arról volna szó, hogy a mennyibe]) a jelentésben az igen t. pénzügyminister ur által felemlített első pont, a mely az 1873. évi leszámolásra vonatkozik, és a melyre a zárszánadási bizottság egyszerűen csak azt mondja, hogy az 1873-iki téves leszámolásnak jóváhagyása folytán Magyarország mintegy 288,000 frt kárt szenvedett a nélkül, hogy határozott véleményt nyilvánítana, mi történjék tovább, vájjon történjék-e ezen kárnak pótlása iránt és miképi pótlása iránt intézkedés, ha mondom, arról volna szó, hogy ez még különösen jogi szempontból is adassék ki egy bizottságnak véleményadás végett, ezt én helyesnek találnám. Vagy ha arról volna szó, hogy a jelentés talán hézagos, hogy a lefolyt időkre nézve egy pontban nem deríti ki, vájjon nem történt-e egy másik tévedés is, a melyet az államszámvevőszék nem fedezett fel, a mely t. i. abból állana, hogy valamelyik esztendőben, különösen 1869-ben, a Horvát-Szlavonországokat illető 45% nem rúgott fel 220,000 frtra, és igy, a mennyiben ennyi számíttatott be, ennek illető része csak előlegképen adatott, ha ez alapos adatokkal előadatnék, és e miatt kiváltatnék a visszautasítás a zárszámadási bizottsághoz, ezt tökéletesen rendén levőnek találnám. Deat. pénzügymiuister úr nem azon oldalról támadja meg a jelentést, mintha az hézagos volna, vagy nem lenne kimerítő, hanem oly okokkal, a melyeket nézetem szerint e leszámolással nem tartok összefüggésben levőknek. Mert ugyanis az 1868-iki XXX. t. ezikk világosan rendeli, hogy a Horvátországgal történt ezen leszámolás a zárszámadásokkal egyidejűleg terjesztessék elé; már pedig elébb letárgyaltuk az 1877-iki zárszámadást, de a mi a horvát-szlavonországi leszámolást illeti, itt még csak az 1873., 1874., 1875. évről van szó; tehát ezt régen el kellett volna intézni, és pedig évekkel hamarább, mielőtt a horvátügyi országos bizottság összeült volna. (Helyeslés a baloldalon.) De még egyébként is, ha tán megengedhető volna, hogy ezen jelentés vissza, vagy egy külön bizottsághoz utasíttassák : én arra nézve, hogy e bizottság épen a horvátügyi országos bizottság legyen, ellenkező nézetben vagyok; mert én e küldöttséget, akár feladatát, akár összealkotását tekintve, — erre alkalmasnak nem ismerem. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen küldöttség nem is tisztán képviselőházi, hanem országos küldöttség s én nem tehetek róla, de azt, hogy egy képviselőházi bizottság jelentése, mintegy felülvizsgálat végett országos küldöttséghez tétessék át, sem a gyakorlattal, sem a házszabályokkal, sem a két kamararendszer természetével összeegyeztetni nem tudom. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) De különben is, mi a feladata ezen országos küldöttségnek? Az, hogy egy újabban 10 évre szóló pénzügyi egyezményt kössön a jövedelmek és az erre vonatkozó viszonyok mérlegelésével; a mely feladat, bizonyos mértékig az alkudozást kikerülhetővé nem teszi, sőt megköveteli. Ámde ezen leszámolás a főszámszék által megállapított bizonyos számtételekre vonatkozik; kizár minden alkut (Helyeslés balfeV'l) és nem akarom senkiről feltenni e házban, hogy azt, a mi a kétszerkettő szerint akár a miénk — akár a horvát tesvéreké, alkudozás tárgyává akarná tenni. Némileg tán még belenyugodnám abba, hogy ez ügy a horvát országos küldöttséghez tétessék át, ha egyedül és kizárólag csak arról volna szó, hogy ezen ügyet saját kebelében tárgyalván, arról valami fait accomplit, vagy kényszerhelyzetet teremt, jelentését ide fogja küldeni; de világosan nem ez a szándék, hanem az, hogy ezt feladata körébe vonva, a horvát küldöttség tagjaival való érintkezésben azt felhasználja, sőt arra vonatkozólag bizonyos megállapodást létesítsen. Ez pedig I az li>68-iki törvény ellenében veszélyes praece| deus lenne.