Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-149

214 149. országos ülés október 8. 1879. ennek okát is előadja: alkalmasint épületes lehet az. Én, t. ház, azt gondolom, hogy ha a kormány helyesebben tudná beosztani a teendőket: akkor nem lenne arra szükség, hogy most, alig hogy összejöttünk, ismét szüneteljen a ház. {ügy van! szélső balfeWl.) A t. ministerelnök ur ellenzéki vezér korában gyakran ócsárolta az akkori kormányokat, hogy a képviselőházat nem tudják kellőképen foglalkoztatni. Ha visszagondolunk azon időre, mióta a ministerelnök ur a kormány élén áll, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy az ő kormánya alatt sokkal többet szünetelt a ház tétlenül, mint az előbbi kormányok alatt. (Igaz! szélső bal/elöl.) Ha pl. azon egy tárgyon kivül, a melyet említeni méltóztatott és a mely készen áll a tárgyalásra, többet méltóztatott volna ezen országgyűlés első ülésszaka alatt előterjeszteni, most nem lennénk azon helyzetben, hogy egyetlen egy tárgy az, mely készen áll a tárgyalásra és pedig oly tárgyalásra, a melyről a ministerelnök ur maga megjegyezte, hogy az érdemleges nem lehet, mert oly indítványt szándékozik előterjeszteni, hogy az későbbi érdemleges tárgyalásra tartassák fenn. Ezek azok, t. ház, a miket a t. ministerelnök ur előterjesztésére megjegyezni bátor voltam. (Helyeslés szélső balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak pár szóval kívánok a t. képviselő urnak válaszolni. Először is azt gondolom, hogy azt, hogy a költségvetés miért nem terjeszthető most be, indokoltam ; és én nem tudom — meglehet, ha más fog ezen helyen ülni, az képes lesz leküzdeni mindazon akadályokat, a melyek ezen kormány körén kivü] támadnak; de én részemről nem tagadhatom, hogy azon hatalommal, hogy a közös ministeriumbeli ministerválságot megakadályozzam, nem birtam; bár épen a jelen esetben, nem tagadom, tekintve, hogy kiről van szó, nagyon óhajtottam volna. Különben megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem volt szándékom az egész ülésszak programmját előterjeszteni, csakis tudomására akartam hozni a t. háznak azokat, a melyek vagy már készen vannak, vagy rövid idő alatt készen beadhatók lesznek. Mi foglalkozni fogunk a többi ügyekkel is, megteszünk minden lehetőt, hogy azon fontos ügyekből még többet előterjeszthessünk. Részemről csak azt óhajtom, hogy mindazon tárgyak, a melyek itt fölemlítve voltak, elvégeztetvén, még azon fontos ügyekre is ezen ülésszakban idő maradjon. Hogy ma miért nincs a ház plenumában több tárgy elintézhető, annak, t. képviselő ur, egy oka van, a miért én legalább nem hiszem, hogy akár a kormányt, akár még kevésbé a házat hibáztatni lehetne; és ez az, hogy a múlt ülésszak utolsó öt hete oly tevékeny és termékeny volt, a milyen az országgyűlés működése 1867 óta nem volt soha. Méltóztassék megnézni az akkor tárgyalt törvényjavaslatok számát s közttük egynehány igen fontos is volt, s akkor nem fogja mondhatni senki, hogy a kormány az oka annak, hogy most nincsen a házban fölvehető több tárgy. Szilágyi Dezső': Megvallom, hogy azon nyilatkozat után, melyet a ministerelnök ur tett, nem vagyok képes magamnak tiszta képet alkotni ezen ülésszak első részének elfoglaltatásáró). Mert ha azon kategóriákat nézem, melyekbe ő az általa felemlített javaslatok sorozatát beosztotta, azok 4—5-féle kategóriák. Vannak olyanok, melyekről azt mondja, hogy készen vannak; vannak olyanok, melyek rövid idő múlva készen lesznek; vannak olyanok, melyekkel a pénzügyminister már tüzetesen foglalkozik; (Derültség balfelöl) vannak olyanok, melyek még remélhetőleg nem nagyon sok idő múlva készen lesznek. Nincs mód az iránt tájékozva lenni, hogy ezen apróbb és nagyobb javaslatok tömegében minő sorrend fog követtetni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy én nem tartom alapnélkülinek a kormány eljárása ellen emelt két kifogást, a melvet az előttem szólott t. képviselő ur is felemlített. Az egyik az, hogy a költségvetés benyújtásának elmaradása, nézetem szerint, nincs kielégítőleg indokolva; mert azon személyváltozás, mely a közös kormány kebelében történt, nézetem szerint, nem elegendő arra, hogy a költségvetés elmaradását indokolja; hacsak azt nem akarjuk képzelni, hogy a személyváltozás által a külügyministerium költségvetésében valamely lényeges változás fog eszközöltetni, a mit — gondolom — a rainister ur maga sem állít. Előttem ugy tűnik fel a dolog, mintha ez inkább a kormány bizonyos mulasztásának leplezésére hozatnék fel. Ez pedig abból áll, hogy miután a közös költségvetésre bizonyos törvények elfogadása, vagy el nem fogadása befolyást gyakorol — ilyen pl. a véderőről szóló törvény sorsa — és miután a kormány ezen tekintetben kész javaslatokkal nem képes előlépni, mert azokat is a rövid idő múlva beterjesztendők közé sorozta, a kormány azon mulasztás folytán, hogy ezen javaslatokra nem volt megállapodás akkor, midőn az ülésszak megnyittatott, nincs azon helyzetben, hogy a költségvetést előtérjeszsze. Pedig azt hiszem, hogy a legegyszerűbb kötelessége lett volna a kormánynak, hogy azon törvényjavaslatokra nézve, melyek bizonyos határidő alatt ezen házban törvény erejére emelendők, mert a mostani törvény érvénye ez év végén lejár, az országgyűlés egybeülésekor kési törvényjavaslatokkal lépjen a ház elé.