Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
176 141. országos ülés jnniw #. 1873. adott észrevételek és pontozatok csaknem szóról szóra ugyanezt tartalmazzák. Azt hiszem tehát, hogy a határozati javaslatnak ezen első részére szükség nincsen. Második részében azonban mond valami új dolgot is. Azt mondja ugyanis: mondja ki a ház, miszerint az előleg-egyletek a hatóságok befolyása, ellenőrzése alá helyeztessenek és hogy ezek a központ által megszabandó mérvben folytathassanak bankár-üzletet. Az utóbbi tekintetnek szintén eleget tett a pénzügyi bizottság javaslata; sőt az alapszabály-tervezet is, mert ezek az üzletkör minden ágában a központ^ hatásköre alá helyezik az előleg-egyleteket. És hogy a központnak üzletszerű ellenőrzése sokkal biztosabb, mint a heteregon ügyekkel foglalkozó hatóságok, azt ugy hiszem, bővebben bizonyítani nem szükséges. Különben ezen előleg-egyletek egyszersmind a kereskedelmi törvény és a nyilvánosság ellenőrzése alá is vannak vetve. A kereskedelmi törvény 224., 225. és 226. §§-ai szerint az előleg-egyletek tartoznak czégüket bejegyeztetni és nyilvános ellenőrzés alatt állanak, a mi pedig már maga is sokkal nagyobb biztosítékot nyújt, mint hogy ha ezen egyletek a más ügyekkel foglalkozó hatóságok felületes ellenőrzése alá helyeztetnének. Ezen szempontokból tehát ezen határozati javaslatot a t, háznak elfogadás végett nem ajánlhatom. A másik javaslat az, melyet Lukács Béla t. képviselőtársam nem ugyan határozati javaslat alakjában, hanem csak egyszerű eszmeképen terjesztett elő és ez az, hogy kísértsük meg reformálni a takarékpénztári üzletet és mozdítsuk elő a telekkönyvek rendezését. Ez minden esetre nagyon czélszern és üdvös törekvés; de bátor vagyok megjegyezni, hogy a mennyiben ezen kivül a kisbirtokosok hitelképessége elismertetik, mit ő maga is elismer, hogy ezen reformok mellett miért ne nyújtsunk azon kisbirtokosnak segélyt, a kiknek legalább telekkönyvük rendben van, én azt belátni nem tudom. Azonban Lichtenstein t. képviselőtársam felhozott még egy harmadik ideát is és ez egy gyakorlati példára támaszkodik. Ez a borsodi kölcsön-alap és ennek üzlete. Elismerem, hogy ha minden megyében lenne ily kölcsön-alap és lenne annak ingyen kezelése is és ezt törvényhozásilag elhatározni lehetne, akkor könnyen lehetne a dolgon segíteni. De minthogy ezt törvényhozásilag elhatározni nem lehet, nem látom be, hogy miként lehetne a kisbirtokosokon ezen az utón segíteni. Lichtenstein t. képviselőtársam azt mondja, hogy 500,000 frt van, ezzel segítsen a megyéknek a kormány. De ha ezen 500 ezer forint megháromszorozható társadalmi mozgalom utján, mint itt terveztetik, ugy hiszem, ez sokkal czélszerűbb és sokkal kevesebb kormányi beavatkozással és veszélylyel jár, mint ha ellenkezőleg 1 járunk el. És mit mond maga Lichtenstein képviselő ur ? Azt mondja, hogy ha elfogy ezen 500,000 frt, akkor a meglevő hypothékára bocsásson ki az állam újabb zálogleveleket. (Zaj! Ealljuk!) Azonnal befejezem beszédemet. Szükségesnek tartok azonban még némelyeket megemlíteni: mert ha egyes eszméket csak ugy egyszerűen odadobnak, azt mondván, hogy nem ez menti meg a kisbirtokosokat, hanem az, a mit ők javasolnak : akkor ki kell tüntetni, hogy az nem olyau panacea, mint a milyennek fel van tüntetve. Lichtenstein t. képviselő ur tehát akkor, midőn az ő 500,000 frtja elfogyott, azt tanácsolja a kormánynak, hogy a már meglevő hypothekákra bocsásson ki újabb zálogleveleket és ennek segítségével segítsen a kisbirtokosokon. Emlékszem, hogy ez a Law-féle tervezetben előfordul, hogy a részvényeknek lettek leányai, és a leányoknak unokái. Éz is olyan forma idea, t. i. hogy a már megterhelt hypothekákra bocsássunk ki újabb zálogleveleket, és ennek segítségével akarjunk segíteni a kisbirtokosokon. Én azt gondolom, ez már mindjárt a kezdetnek kezdetén fogna megakadni, t. i. az ily zálogleveleknek nem fog akadni vevője. Ez az oka, miért én ez eszmét el nem fogadhatom, és elfogadás végett nem is ajánlom. De volt egy eszme, a mely több helyről tetszésben részesüli':'" "Molnár György képviselő uré, a mely szerint jelzálog-biztosíték mellett folyó számlára nyújtson hitelt a központi intézet, és_az_j3Íő!eg-egyletek az egyes kisbirtokosoknak. Megvallom, hogy bizonyos korlátok köztt ez mint egy integráns része az üzletnek számításba vehető; de semmi esetre túlsúlyba nem helyezhető, mert ez mégis olyanféle könnyen felmondható ideiglenes hitel, mely bármely váltókötéllel azonosítható és különösen nem ajánlhatom ezt azon mód mellett, a mélyet Molnár György képviselő uTTíüTŐiEfvéleményében hangsúlyozott, t. i. ő kJL akarja kerülni a váltóval való obligót, és obligóval járó nehézségeket; pedig az, a mit. ő,.ajánl?, az összes folyó számla adósoknak solidaris felelőssége; ez olyan eszme, a mi nemcsak nem valósítható, hanem épen azon czélt veszélyeztetné. melyet ő elérni akar, a mennyiben^nagy obligo miatt az illetők erre nem vállalkoznának és igy meghiúsulna azon czél, melyet Molnár képviselő ur oly jóakarattal és meglehetős gyakorlati érzék-, kel elérni,akar. íme, ezek azon ellenindítványok, vagy hogy ugy szóljak, röpke eszmék, a melyek a javaslat ellenében felvettettek. A javaslat e helyett a társadalmi actióra fekteti a fősúlyt, és a kormány közvetett befolyását, egyszersmind közvetlen segélyét biztosítja. Azt hiszem, sokkal helyesebb a