Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-141

141. országos Illés június 6. 1879. 165 részét fogja tudni azon aggodalmaknak, a melyekkel a létesítő bizottságnak meg kellett küzdeni a végett, hogy ezen üdvös eszmét odáig érlelje, a meddig az meg vau érlelve. Nem fogok ennek részletezésébe bocsátkozni; de röviden az igazság kedvéért körvonalaznom kell annak történetét, hogy megindulván e mozgalom, a kormánynyal az illetők érintkezésbe tevén magokat, daczára annak, hogy ezen eszme nem volt új dolog, nem volt valami meglepő eszme, az akkori kormány szükségesnek találta egy nagy enqiiSte-bizottságot Összehívni; ezen a nagy -enquéte-bizottságban igen erős és éles oppositio volt, de a többség mégis a mellett nyilatkozott, hogy ez üdvös eszme. Ezzel be nem érve, folyamodtak külföldi szakemberekhez, a leghireseb bekhez, olyanokhoz, mint Németországban _. Wagner es^Hel'd, Fraicziaőrszágban Leori Say, szóval a leghíreselBlíeEliez, s mindenik kivétel nélkül Itébfes-" lőleg nyilatkozott ez ügyről. Azt hittük, hogy most már kapaczitálva lesznek az illetők; de az ellenzés folyton folyt. Végre igen sok fáradozás után a létesítő bizottság oda vitte a dolgot, hogy a törvényhozási működésnek első stádiumába hozta ezt a kérdést annyiban, hogy a kormány magára vállalta ez ügyre vonatkozó törvényjavaslat beterjesztését. Nem szólok azon alkudozásokról, lépésekről, melyek az illető kormányokkal folytartattak. Eljutottunk oda, bogy a törvényjavaslat az országgyűlés elé lett beterjesztve, és a pénzügyi bizottsághoz utasítva. Hivatkozom az igen tisztelt előadó úrra, hotcy milyen kinos munka volt az a pénzügyi, bizottsági tárgyalás. Hatodfél éve van szerencsém a pénzügyi bizottság tagjának lenni, a hol ezen idő alatt igen sok fontos törvényjavaslat tárgyaltatott, és ezen idő alatt volt igen sok eset arra, midőn én és elvbarátaim könyörögve kértük a pénzügyi bizottságot, hogy engedjen egy-két napot a gondolkodásra. Ezt soha sem nyertük meg, pedig sokszor volt 50— 60, sőt 153 millióról is szó. Az ezen összegre vonatkozó törvényjavaslatok rögtön egy, legfölebb két nap alatt letárgyaltattak. Arra azonban, hogy egy speciális törvényjavaslat tárgyalására öt hosszú este fordíttatott volna, példát nem tudok. Midőn e törvényjavaslat a bizottság elé került, az első napon azon folyt a vita, hogy kell-e ezt tárgyalni vagy nem, mig végre elhatározták, hogy kell tárgyalni. A rá következő napon meg azon folyt a vita, hogy miképen kell tárgyalni, és mikor minden megvolt, mikor nem lehetett semmit sem kikerülni, akkor, midőn a hitelesítésre került a sor, megesett a szive valakinek a szegény előadón, és azt mondotta, hogy engedjünk egy-két napot neki, hogy a jegyzőkönyvet összeállíthassa, pedig tudtuk, hogy az előadó ur gyorsan dolgozik (Eötvös Károly közbeszól: És pedig roszul! Derültség) mert hisz ezzel örökítette meg nevét az ezer czikkes jubileuma által. (Derültség.) Miután ezen ellenzék létezett és létezik, miután az illetők elmondották őszintén, nyíltan, a mint férfiakhoz illik, aggodalmaikat, én igyekezni fogok ezeket gyenge erőmhöz képest szótoszlatni. (Relifpslés.) Az egyedüli érvet, a mely úgyszólván mindenki által el lett fogadva, akár ellene, akár mellette szólt a törvényjavaslatnak, a pénzügyi bizottság t. előadójának jelentéséből merítették. Ez az, hogy itten kísérletről van szó, még pedig olyanról, melynek megítélésére sem a gyakorlat, sem a tudomány zsinórmértéket még nem szolgáltatott. Bocsánatot kérek, t, ház, de megvallom, hogy én képviselőtársaimtól mindent, csak ezt az érvet nem vártam. Nem vártam nemcsak azért, mert ismerem képviselőtársaimnak szakképzettségét és műveltségét, a melynél fogva nem tehettem fel róluk, hogy Ítéletet mondjanak egy fontos kérdésben a nélkül, hogy elolvasnák azt, hogy mi történt e téren a külföldön, hanem azért sem, mert elhittem róluk is, hogy feltesznek annyit mindenkiről, a ki ezzel foglalkozik, hogy legalább tudni fog annyit, hogy van-e erre példa ugy a theoria, mint a gyakorlat terén. Tagadom tehát azt, hogy ez kísérlet lenne, hogy erre példa ne lenne sem a gyakorlat, sem a theoria terén. Határozottan állítom, hogy én alig ismerek országot, a hol erre ugy a gyakorlatban, mint az elméletben és pedig igen bátorító példa ne lenne. Megvallom, t. ház, hogy ennek egyszerű kijelentésével megelégedtem volna, ha nem érezném azt, hogy szemben állok általam igen tisztelt szakemberekkel, a kik közül Lukács Béla t. barátomat a pénzügyek terén capacitásnak szívesen elfogadom; hogy szemben állok Lichtenstein t. képviselő úrral, ki az elméleten kívül a gyakorlati téren is oly jelesen működik és többekkel, kiket nem kívánok egyenként elősorolni, nem igényelhetem magamnak, ki nem állítom oda magamat szakembernek, — hogy puszta szavaimnak higyjenek, bátor voltam elhozni könyvtáramnak egy igen kis részét, mely ezen kérdéssel foglalkozik; van köztök 30—40 elismert államférfiú és nemzetgazda Európa valamennyi országából ; és elhoztam egy rakás alapszabályt éhez hasonló intézetektől, s ezekből bátor leszek imitt-amott egy-egy sort felolvasni, a melyekből a t. ház meggyőződhetik arról, hogy a jelen törvényjavaslatot opponáló t. képviselő urak túlságos dicsérettel halmozták el a létesítő bizottságot, midőn azt vindicálják nekünk, hogy mi új eszmét találtunk fel, melylyel eddig senki