Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-141

164 141. országos ülés június 6. 1879. nyomorult helyzetet, melyben a kisbirtokos osztály van, s mely de profundis kiált segélyért. Ezért a társadalmi utón legalább én a magam részéről, kinek az alapszabály tervezetről ellenkező véleményem van, igyekezni fogok társadalmi utón mindazt megtenni, hogy e hátrányok megszűnjenek. A mint azt hiszem, hogy azok, kik a létesítésben részt vesznek, igyekezni fognak, hogy minden jó, melyet tőle várnak, megvalósíttassék, miután mindnyájunk közös czélja, a mely felett véleménykülönbség nincs, a kisbirtokos-hitel emelése. {Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Midőn t. elvbarátaim és a magam nevében kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, engedelmet kérek a t. háztól, hogy ezen szavazatunkat a lehető rövidséggel indokolhassam. Tartozom ezen indokolással részint t. elvbarátainknak, hogy elmondjam, mi birta őket arra, hogy a tegnapi napon itt az országgyűlés termében nyilvánult igen nagy, súlyos aggodalmuk daczára, mégis elfogadandónak találjuk e törvényjavaslatot. De kötelességem indokolni azért is, hogy mint a szőnyegen forgó tervezett intézet létesítő bizottságának egyik szerény tagja, az e téreni collegáim nevében is szembeszálljak azon aggodalmakkal, azon többékevésbé objectiv érvekkei, a melyek ellenünk fel lettek hozva. {Halljuk!) T. ház! Én bizonyos vagyok benne, hogy a ki ezen törvényjavaslat alkalmából folyó vitát az országban olvasni fogja, meglepetéssel fogja látni, hogy e kérdés ilyen nagy vitára és ilyen erős ellenzésre szolgáltatott alkalmat, {ügy van! a jobboldalon.) Hosszú évek óta az egész országban úgyszólván egyhangúlag és mondhatnám, hogy leginkább azok, kik mint ellenzék állanak ma a törvényjavaslattal szemben, hosszú éveken át hangsúlyozzuk azt, hogy 1 kisbirtokososztályt meg akarjuk menteni a végpusztulástól, tenni kell valamit, és hogy áz első lépés erre az, hogy hitelről gondoskodjunk. Nem mondom, hogy a kisbirtokosok földhitelintézete által a baj teljesen orvosolva lesz; mert ezt csak úgy hoztuk javaslatba, mint egyik eszközt arra nézve, hogy e nagy és az egész ország által érzett bajt orvosolni kezdjük. 1848-ban a törvényhozás érezte, hogy azon osztályt, a mely akkor a földbirtokos osztályt képezte, abba a helyzetbe . kell tenni, hogy a változó körülményekkel szemben is képes legyen a maga hitelviszonyairól gondoskodni. Tette azt néhány rövid §-al, egy hét §-ból álló törvénynyel. Ez rövid ülés alatt meghozta ezen törvényt, és hogy mennyire üdvös volt az, bebizonyult azzal, hogy az utána következő absolutizmus, a mely lábbal taposott mindent, mit az 1848-iki törvényhozás alkotott, ezen egy törvényt kötelességének tartotta végrehajtani, mert azon fél milliót, mely a földhitel-intézetnek megszavaztatott, nem az 1848-iki, hanem az absolut kormány fizette a most virágzó földhitel-intézetnek. S miért tette ezt? Talán a magyarok, a Magyarország iránti sympathiából ? Korántsem. Tette saját érdekéből, tette azért, hogy forrást teremtsen, a honnan a nagyobb adókat várhassa. Azóta egy egészen új földbirtokos-osztály fejlődött Magyarországon, t. i. a jobbágyokból szabad földbirtokosokká emelt honpolgárok osztálya. A mint szükséges volt gondoskodni az akkori földbirtokos-osztályról, igen természetes, hogy beállott a szüksége annak is, hogy vagy a törvényhozás, vagy a társadalom, vagy mind a kettő együttvéve, gondoskodjék ezen új osztály hitelszükségletéről. Ez magában "elég ok arra, hogy mindenki érezze ennek sürgős szükségét. Beállott azután a nagy gazdasági és pénzválság. Az egész országban a kisbirtokos-osztály miulnyájunk tudomására az uzsorások kezébe került, feljajdultak az ország minden vidékéről, gondoskodjatok a hitelviszonyok javításáról. Ez a kiáltás mind hangosabbá és hangosabbá vált. Emlékszem rá, midőn a bankegyezségről folytak itt a tárgyalások, az egyik érv, a melylyel ezen új bankszervezet megtámadtatott az ellenzék részéről, épen az volt, hogy nem intézkedhetvén az ország önállólag saját pénzügyeiről, nem lesz képes ezen új bankszervezetet arra felhasználni, hogy a kisbirtokos osztályon segítsen az által, hogy ezen új banküzletből erre a czélra expresse bizonyos összeg adassék. Mondom, midőn mindezeken keresztül mentünk, és midőn látjuk azt a ritka tüneményt Magyarországon, hogy a közönség nem várt mindent a kormánytól, sőt még a kezdeményezést sem várta a kormánytól, hanem mert annyira érezte ezen dolognak szükségét, maga indította meg a mozgalmat és megindította aképen, hogy minden akadály daczára 6 éven át megbirkózott minden nehézséggel, és oly kitartást tanúsított, a mely megint a ritkaságok, közé tartozik Magyarországon; és midőn önkényt, saját initiativájából egy év alatt 1 milliót irt äláés megindult egy oly üdvös társadalmi mozgalom, a melyet már rég óhajtottunk, hogy a magyar szokjék már végre valahára, hogy mástól semmit se várjon, hanem az önsegély elvére alapítsa reményét és háztartásának calculusát: akkor felmerül itt az a kérdés, hogy megindulván a társadalmi mozgalom, vájjon megérdemli-e ez azt, hogy az állam felkarolja és oly kis támogatásban részesítse, a mely nélkül ily intézet létre nem jöhet. Mondom, én meg vagyok győződve arról, hogy meglepetéssel fogja olvasni a közönség azon vitát, a mely e tárgy körül felmerült; pedig a közönség még ha el is fogja olvasni mindezen beszédeket, csak század, vagy ezred