Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
141. országos ülés június 6. 1879. 163 involvál, vonatkozik a mezőgazdasági egyletek kérdésére. T. ház! Én elborzadok azon felelősség tudatától, melyet ezen intézet, s azon férfiak, kik ezen intézet élén lesznek, magukra vállalnak. Az előleg-egyletek ezen tervezet szerint fel vannak ruházva mindazon kellékekkel és üzletkörrel, melyet valaha bank magának igénybe vett; ugy hogy teljesen igaza volt Liehtenstein képviselő urnák, hogy nemcsak a központi intézet, hanem ez előlegegyletek is mindmegannyi teljes bankok lesznek, nemcsak váltó leszámítolással és lombardkölcsönnel, melynek hasznát nem tudom belátni, nemcsak takarékpénztári üzlettel, hanem ezen felül még jelzálog-kölcsönnel is foglalkoznak. Már most méltóztassék meggondolni azt, hogy a mi vidéki közönségünknél, a hol az alapszabály tervezet mellett 20 embernek, ki hetenként 20 krt van kötelezve betenni, joga van ily előleg-egyletet alapítani s mindezen széles terjedelmi jogokat gyakorolni. Én elborzadok azon felelősség előtt, melyet az, ki ezen intézetet alapítja, a melynek feladata lesz ilyen intézetekkel elárasztani az egész országot, magára fog vállalni. A tárgyalások sorozatán, a melyek ezen intézet létesítését megelőzték, valóban merültek fel erre nézve nagyon komoly vélemények. E háznak igen tekintélyes tagjai legnagyobb roszalásukat nyilatkoztatták ki ezen tervezet felett. Elismerem, hogy itt-itt talán túlzólag, de bátor vagyok a t. Láznak emlékezetébe hozni, hogy ezen enquét-bizottság tagjai köztt, kik köztt, mint mondám, a háznak igen előkelő tagjai is vettek részt, volt mégis olyan, ki oly intézetekkel, melyek hasonnemű üzletet gyakorolnak, egyenes összeköttetésben — legalább azun időben — nem volt. Bátor vagyok erre nézve, természetesen elhagyván azon helyeket, melyek talán sértő természetűek volnának — azon jeles hazánk fiának véleményéből idézni egy pár sort, kinek nagy tehetségét kötelességünk méltányolni és kinek kora elvesztet bizonyosan fájlaljuk. ^^jpi^|r^j#6i^e tárgyban a következő módon nyilatkozott: „Én a dolgot egy kivihetetlen eszmének tartom. Kár volt a dologgal oly lármát csapni. Én ezt csapásnak tekintem az országom földhitelintézetre. Mert az egész szervezet hasonlít ahhoz, mintha egy generális minden közlegényt akarna vezényelni. Ok azt akarják elérni, a mit^ csak önsegélyző egyletek utján lehet elérni. És azoknak csatlakozása a bankhoz, a mely a personalhitel alapján ad pénzt. De azt megint, hogy ők központból beszerzik a tőkéket, és ezt praetendálni, hogy a kormány adjon segélyt, az compromittálása a mi pénzügyi hitelünknek." Tisza László (közbeszól): Magáévá teszi egészen ? György Endre: T. ház ! Én ezen véleményt nem teszem teljesen magamévá, csak fel akarom hozni annak bizonyságára, hogy igenis, ezen tervezet ellen igen komoly, s mindenesetre megfontolt oldalról szakértői nyilatkozatok forognak fenn. Nem zárkózhatom el az elől sem, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál kétségkívül bizonyos praeeipitálás mutatkozik. {Nagy György közbeszól: Hat esztendeje!) Igazsága van a t. képviselő urnák, hat esztendeje van a közönség előtt e dolog, hat esztendő előtt különféle nézetek nyilvánultak mellette és ellene; ezen különböző nézetek eredménye azon alapszabály-tervezet, a melyet a kormány bemutatott. Ezen alapszabály-tervezet azonban a pénzügyi bizottság által módosíttatott. Már most, hogy ha a kormány egy felhatalmazást kérne ily földbirtokos-intézet alakítására, az ő felelősségére azt igen szívesen megadnám; de itt egy carte Manche kéretik a pénzügyminister és az alapítók részére. Nevezetesen ők fogják készíteni az alapszabályokat, s meg fogják teremteni azt az intézetet, a melynek csak nagy körvonalait körvonalozza maga a pénzügyi bizottság is, és pedig meglehetősen ellentétben a kisbirtokosok létesítő bizottságával. Bátor vagyok csak egy passusra figyelmeztetni a pénzügyi bizottság véleményében, a mely, azt hiszem, igen lényegesen vitiálja azon alapelveket, melyek az alapszabálytervezetben le vannak téve. A pénzügyi bizottság nevezetesen felette megszorítja a központi intézetet az idegen tőkék igénybevétele iránt, úgy ez nem láthatja el az előleg-egyletet pénzzel, vagy csak igen kis mértékben: már pedig ez esetben az előlegegyletektől azt követelni, hogy ennek daczára feloldhatian viszonyba lépjenek a központi intézettel, mely őket eltaszíthatja, de melytől nem válhatnak el, hogy solidaritásba lépjenek, az esetleges költségek egy részéhez járuljanak és tiszta jövedelmükben részesítsék, ez mind oly conclusió, a hol a pénzügyi bizottság az eredeti tervezette] ellentétben van, bárha az alapszabálytervezet nincs is ellentétben azzal. Csak azt akartam kimutatni, hogy még a körvonalak sincsenek egészen tisztázva, s igy daczára, hogy hat év folyt le, azt hiszem, némileg praecipitálva van az intézet ily megszavazása. Ennélfogva én a conchisiónál vagyok. A felelősség azon csekély részét, mely a t. ministerelnök urnák igen találó megjegyzése szerint mindazokra hárul, kik ez intézet létrehozatalát szavazatukkal támogatják, a magam részéről nem fogadhatom el; mindannak daczára, én, a ház hangulatát ismerve, külön indítványt tenni nem akarok; czélom csak az volt, hogy álláspontomat jelezzem, és az, hogy bármi véleményben legyünk ma de lege íerenda, mindnyájan érezzük azon 21*
