Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

140. országos ülés június 5. 1879. 153 szükséglet legnagyobb részének az intézet igy is megfelelne, mert a központi intézet rövidebb lejáratú zálogkölcsönöket is engedélyezhetne számukra. Mindezek melleit én, tisztelt ház, igen nagysúlyt fektetek a felügyeletre. Én a mezőgazdasági előleg-egyleteket egyenesen a törvényhatóságok felügyelete alá s^TStném helyezni. Teljes Megnyugvást ugy a központra, mint az országra nézve csak ezen intézkedésből meríthetnék. Rendkívüli nehézséggel és a már ugy is meglevőnél nagyobb felelősséggel ez nem járna és mellékesen lehetővé tenné még azt is, hogy ezen intézetek vezetésére egyes közigazgatási tisztviselők mind a megyék székhelyem, mind a nagyobb községekben vállalkozzanak. Ezen tisztviselők egy kevés jutalomért szívesen el is vállalnák és azt hiszem, minden túlterheltetés nélkül elláthatnák ezen intézetek vezetését. Nekik ugy is érdekükben áll a nép jólétét közvetlenül is emelni, s annak ilyen magában véve nem nehéz és mégis nagyon hasznos szolgálatot teljesíteni. Ha ezen intézetek ily szervezettel lépnének fel, a pénz és tőke bizalma nagyobb mértékben fordulna hozzájok s elkerülhetővé lenne azon korántsem kizárt dísztelen bukás, mely nemcsak a kormányt és a törvényhozást, hanem az országot is igen közelről érintené. Én nem állítom, t. ház, hogy a mostani szervezet mellett ezen veszély okvetlenül be fog következni, de azt igenis merem mondani, hogy kellő segély nélkül, sőt ezen segély mellett is a felügyelet szigorú gyakorlásának hiányában ezen katastropha könnyen beállhat. És ha ez igy van, nem helyesebb-e a felügyeletet annyira kiterjeszteni, hogy a nagyobb áldozatok mellett legalább ilyesmitől ne kelljen tartani. Azt, tisztelt ház, hogy az általam előbb feltüntetett szervezet bonyolult vagy költséges volna, nem mondható és hogy kivihető, mutatja azon példa, a melyet az országnak Borsodmegye már megadott, mert ott van egy körülbelül ugyanezen alapokra fektetett intézet, mely azon vidékre bizonyára a legáldásosabb befolyással is van. Csupán egy alaposnak látszó ellenvetés hozható fel az általam említettekre nézve, a mire ennélfogva még érdemlegesen visszatérek. Ezen ellenvetés az, hogy az általam itt elemezett terv a személyes hitelt kielégíteni nem fogja. Már volt szerencsém kijelenteni, hogy a személyhitel fontosságát én korántsem tévesztettem szemeim elől, de nem tarthatom helyesnek, hogy ezen új intézetnél a „személyes hitel a földhitellel egyidejűleg, szabályoztassékB' 'Nem' tartom azt helyes intézkedésnek, mert nem a személyes hitel nyújtása a főfeladat. Én ezen ügyet ugy fogom fel, hogy az első és egyszersmind a legnehezebb teendőt a KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. VII. KÖTET. záloglevelek intézményének a kisbirtokosok számára való hasznosítása; és ezen czélból a külföldi tőkének megnyerése képezi. Ez oly fontos feladat, a mely megérdemli, hogy maga egy külön szervezetben megoldását találja; és ezen feladatot a másik, kevésbbé fontos és vele mégis egy sorba helyezett feladat könynyen lehetetlenné vagy legalább annyira kétessé tenné, hogy két szándékolt jó szolgálat helyett, a kisbirtokosokat valószínűleg egyben sem részesíthetnők. Másrészről pedig a személyes hitel szervezése tökéletesen felesleges is lenne, mert annak természete a gyámkodást nem kívánja, az nem lételeme, hanem ellensége annak. Hosszas tapasztalás bebizonyította, hogy a személyes hitelben a kis vagyon és vagyontalan, de munkabíró emberek is részesülnek, csakhogy annak elérése végett más utat kell követniök, mint a melyen járhatnak azok, a kik saját személyes hitellel is birnak. Egyszerűen és csupán önmagukban bizva, társulniuk kell. És ezen társulás most már három évtized óta oly nagy eredményeket képes felmutatni, a minőket azelőtt képzelni is alig mertek. Egyszerűen csak a német szövetkezetek példájára mutatok, hogy e részben minden további bizonyítgatás felesleges legyen. Ezen hitelszövetkezetek eleinte a munkás és kisiparosok körében alakultak, később azonban, miután személyes hitel tekintetében ezek és a kisbirtokosok köztt különbség nincs, a gazdák között is elterjedtek és hatások oly jó volt, hogy azok ma is szaporodnak, a mi különben nagyon természetes, mert a leghelyesebb közgazdasági elveken nyugszanak. Mi áll annak útjában, hogy azon kisgazdák, a kik egyrészt a földhitel élvezhetése végett szövetkeztek, külön hitelegyletekké alakulván, valamety közeli pénzintézettel üzleti összeköttetésbe ne lépjenek. Mi áll annak útjában, hogy később egyes kedvező körülmények között lévő előleg-egyletek önálló hitelegyletekké ne alakuljanak, midőn személyzetük a földhitel! teendőket is elvégezheti. De hogy ezeknek most mindjárt meg kelljen ezt tenni, vagy legalább oda kelljen törekedni, hogy ezt megtehessék, én azt czélszerű intézkedésnek nem tartom. A földhitel élvezhetése végett az országos szabályozás szükséges, de csakis erre, a mi ennél több, az nézetem szerint felesleges, és mint ilyen, csak ártalmas lehet. Az általam eddig elmondattak helyességéről még inkább meggyőz engem azon példa, melyre rendesen a javasolt szervezet czélszerííségének bebizonyítása végett szokás hivatkozni. E példát a szab. galicziai Rustical-Credit-Anstalt szolgáltatja. Az említett intézet szevezete az itt javasolt szervezethez talán a legközelebb áll. Mégis lényeges különbség van közöttük. Mert a galicziai Rustieal-Credit-Anstaltnak szervezete homogén elemekből áll. Ott csak egyféle tagok van20