Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-140
154 140. országos ülés jnnins ä. 1879. nak, s a tagok közül azok, kik egy járásban laknak, mezőgazdasági előleg-egyletet képeznek, s mint ezek tagjai, törzsbetétük ötszörösével szavatolnak mindazon károkért, melyek ama kerületben felmerülnek. A Rustical-hitelintézet szövetkezeti alapon áll, de haszonra dolgozik. Habár ezen intézet szervezete az itt javasolttól lényegesen különbözik, de működési iránya körülbelől mégis az, a mi a javasolt hitelintézeté. Nagyon érdekesek tehát azon eredmények, mikre ez intézet 10 évi működése után jutott. Ez eredmények két szempontból fontosak ránk nézve : a mennyiben először világosan kimutatják, hogy a zálogleveleket a kisbirtokosok is használhatják, továbbá mert meggyőzhetnek bennünket arról, hogy épen ilyen intézeteknél a szervezet egyszerűsége, és az eljárás elleuőrizése nagyon fontos. A mi az első állítást illeti, ennek bizonyítására, azt hiszem, elegendő lesz, ha én a nevezett intézet kezemnél levő, s az 1879. évi ápríl 29-én tartott tizedik rendes közgyűlésből kiadott zárszámadások adataiból ki fogom tüntetni, hogy a záloglevélüzlet annál 10 év alatt hová fejlődött, minő összegű záloglevelek mily mennyiségben adattak ki és egy-egy kölcsönre hány forint esett. Mindezen adatokból az világlik ki, miszerint a galieziai Rustical-Credit-Anstaitnál 1869. óta összesen 30,987 drb. záloglevél 12.518,500 frt értékkel adatott ki, és pedig 16,590 száz, 7075 ötszáz- és 7322 ezer forintos záloglevél. Kivonatott a forgalomból 11,420 drb 4.480,400 frt értékben; forgalomban volt a múlt év utolsó napján 19,567 darab 8.038,100 frt értékben. A lefolyt Í878. évben a terhelt birtokok átlag ll 3 /i holdat tettek, ezek ottani értéke 44 frt 73 krajczárjával 525 frt 12 krra rúgott, egy ilyen birtokra 278 frt 32 kr. zálogkölcsön összeg esett, vagyis holdankint 25 frt 87 kr. Világosan kitűnik ezekből, hogy a záloglevelek intézménye a kisbirtokosok javára is csakugyan hasznosítható, s azon aggályok, melyek e tekintetben felmerültek, legfölebb csak annyiban alaposak, a mennyiben tényleg oda kell törekedni, hogy az intézet helyes szervezése és más körülmények czélszerű felhasználása folytán ezen kölcsönök lehetőleg olcsón adassanak. De másrészt ezen jelentésből kitűnik az is, hogy az igazgatás itten mennyi bajjal jár. A galieziai Rustical-Credit-Anstaltnak a múlt évben 51,376 tagja volt, kik összesen 654,695 frt törzsbetét felett rendelkeztek. Az intézetnek 10 év alatt 59,000-nél több adósa volt, kik ellen 3725 esetben végrehajtás lett elrendelve, és a végrehajtás 1276 esetben foganatosíttatott is. Tiz év alatt magának az intézetnek 997 ily kis birtokot kellett megvenni. Oda kellett tehát törekedni, ha csak nem akarta tagjait tönkre tenni, hogy ezeket az ő kezökre juttassa vissza. Ez nagyobbrészt sikerült is. Mert végrehajtás utján csak 379 kisbirtok adatott el harmadik személyeknek. Mindebből kiviláglik, hogy ezen intézetnek valóban nagyon sok teendője van, és nem helyes dolog a szervezetet másnemű feladatok hozzácsatolása által még jobban bonyolítani. Legtanulságosabb azonban ránk nézve a jelentésben két passus. Ezek egyike azon panaszt jelzi, melyet az intézet ellen a közönség emel, a másik 33,796 frt leírását pedig kívánja, mert abból 10,000 frt a parcellirozási üzletnél veszett el, 23,796 frt 71 kr. pedig a vidéki intézeteknél hiányzott vagy elsikkasztatott. Azután pedig szószerinti fordításban ezeket mondja: „Ez alkalommal sajnálatunkra nem hagyhatjuk említés nélkül, minő nehézségekkel küzdünk, ha képes, becsületes és lelkiismeretes megbízottakat akarunk vidéki pénztáraink számára kapni, a kik az intézet érdekeit védenék és a tagok irányában csalások és visszaélésektől tartózkodnának. A vidéki pénztáraktól távol levén, az említett visszaéléseken e czélra alkalmazott felügyelők közreműködésével, csak annyit tehetünk, hogy a vidéki lakosság érdekében nyert tudósítások alapján vizsgálatot rendelünk el, az illető vidéki megbízottakat, mint tavaly is gyakran történt, elmozdítjuk és a megrövidítetteket azok óvadékából kártalanítjuk." Eddig a jelentés. Azt hiszem, ez teljesen indokolja mindazt, a mit a felügyelet szigorú gyakorlatára vonatkozólag mondottam. Tiszt, ház! A czél, melyet elérni akarunk, előttem is a fődolog. Az eszmét, mely kellőleg megvalósítva, a czél elérését biztosíthatja, én is oly kincsnek tekintem, melyet helytelen eljárás által nem szeretnék compromittálni. Sokkal nagyobb bajnak tartom, hogy ha a kisbirtokosok hitelügyének előmozdítására ezen első kísérlet meghiúsul, mint ha ezen kísérlet meg sem történik, mert ez esetben legalább annak hatása megmarad a jövő számára. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy azon két lényeges hibának kiküszöbölése által, melyeket előadásom folyamán bátor voltam tüzetesebben kifejteni, a szerkezetet lényegesen javítani lehet, s hogy ezen javítás nem is szerfelett nehéz dolog, mert azt nemcsak a törvény, a javaslat keretén belül, hanem, azt hiszem, az alapszabályokon belül is keresztül lehetne venni a nélkül, hogy általa az eddigi eredményekből valami koczkáztatva lenne. Mindezek alapján bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék az általam mondottakat becsecs figyelemre méltatni, és hogy ha azokat alaposaknak találná, egy határozat alakjában a kormánynak oly czélból ajánlom, hogy azok az alapszabályok mellőzhetetlen módosítása alkalmával figyelembe
