Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

185. országos ülés május 28, 1879. s előtt, hogy az állandó békeelhelyezés törvény utján állapittassék meg. Ha van kormányrendelet, vagy én nem is tudom miféle okmány alapján áll fenn ezen békeelhelyezés, akkor ép úgy be lehet azt minden részleteivel a törvénybe iktatni, Kivánom, hogy ebben az országgyűlésnek szava legyen; mint általában mindenben, a mi az országot illeti. Szükséges lesz mindenek előtt megállapítani azt a quotát a hadsereg létszámából, a melyet Magyarország tartani köteles; mert a mostani állapotot e tekintetben törvényesnek, helyesnek el nem ismerhetem. A mint a mellékelt okmányokból tudjuk, a legénységnek 36%-ka van Magyarországon elhelyezve, a lólétszámnak pedig 50%-ka. Hogy ez megfelel-e az igazságnak, azt bátran bizom mindenkinek megitélésére. Azt mondja erre a jelentések közöl az egyik, hogy ez körülbelül megfelel azon aránynak, a melyben Magyarország az ujonezok kiállításához járul. De nem arról van szó itt, hogy Magyarország mennyi ujonezot állít, itt pénzkiadásról van szó, tehát a katonaság elhelyezésére és élelmezésére fordított költségek felosztásánál a a quota arányát kell tekintetbe venni, nem pedig azon arányt, a melyben Magyarország ujonczokat állít, mert itt tisztán pénzkiadásról, költségviselésről van szó. Én tehát ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. A jelentés összegezvén az indokokat, a melyeknél fogva a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, különösen kiemeli azon körülményt is, hogy ezt el kell fogadnunk már csak azért is, mert ezen törvém-javaslat hosszas alkudozásoknak az eredménye a két kormány közt. És miután — azt mondja — kétségtelen az, hogy nevezetesen a szállásbér-illetmények a közös hadügyministeri költségvetésből fizetendők, a megtérítésre nézve múlhatatlanul szükséges, hogy e tekintetben egyenlő intézkedések tétessenek; tehát ajánlja elfogadás végett a törvényjavaslatot. Erre vonatkozólag legyen szabad nekem megjegyezni, hogy én azt, hogy a lakbér-megtérítések a közös kassából fizettessenek ki, szükségesnek egyáltalában nem látom, kivévén azon irányban, a melyet Eruuszt képviselő ur jelzett, hogj t. i. miután eddig már kaszárnyák a közösből építtettek, tehát méltányosság szempontjából kívánatos, hogy az építendő új kaszárnyák költségeihez épen azon arányban járuljon hozzá a másik fél, a melyben mi járultunk az ott épült kaszárnyákhoz; de hogy általában a lakbér-illetmények egyenlők legyenek a monarchia mindkét felében és hogy erre nézve külön megállapodást kell létrehozni, ezt belátni képes nem vagyok. Én azt hiszem, hogy épen azért, mivel ez szorosan az elhelyezéshez és élelmezéshez tartozik, mert Magyarországnak ezen jogát fenn kell tartani, épen azért szükséges, hogy Magyarország KÉPYH NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. e tekintetben önállólag, eltekintve tökéletesen az ottani intézkedésektől, külön intézkedjék; ezt kívánja Magyarországnak nemcsak joga, hanem érdeke is. Már most igen nevezetesen fel lesznek emelve a lakbérilletmények, különösen a laktanyákért fizetendő bér. Ez a közösből fog fizettetni. Tehát ha kissé közelebbről vizsgáljuk a dolgot, ebből csak az fog kisülni, hogy ebben sokkal nagyobb érdeke lesz Ausztriának, mint Magyarországnak. Miért? Egyszerűen azért, mert hogy lesznek-e nálunk kaszárnyák, ez a jövő ritka, fognak-e és miként e tekintetben eljárni, hogy Magyarországon laktanyák építtessenek, azt egyelőre nem tudjuk; de tényleg most Ausztriában több kaszárnya van és miután a kaszárnyák létszáma szerint fizetik a többletet : természetes, hogy Ausztria nem a quota arányában, hanem sokkal nagyobb mértékben fog kedvezményben részesittetni, mint Magyarország. A mi egyébiránt a törvényjavaslatban a lakbérárak felemelésére és ezzel kapcsolatban a kaszárnyákra vonatkozólag mondatik, én most az általános vitánál bővebben szólni nem akarok; annyival inkább nem, mert a törvényjavaslatnak ezen része szoros összefüggésben van egy más, ezután következő törvényjavaslattal. En tehát, mint felszólalásom elején jeleztem, azért nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mert az hazánk állami önállósága és függetlenségével, nevezetesen azon jogával, hogy a katonaság elhelyezése, élelmezése tekintetében az önálló rendelkezést magának fentartotta, ellenkezik; és mivel nem akarok segédkezet nyújtani ahoz, hogy az országnak jogai csorbittassanak; mivel nem követhetem a kormányt azon a téren, hogy minden alkalommal, valahányszor az Ausztriával való viszonynak rendezéséről van szó, mindig egy-egy jogát az országnak kész feladni; mert én nem kérek az olyan alkotmányosságból, a mely abban áll, hogy az országra nézve káros és sérelmes intézkedések a törvényesség mezébe burkoltassanak; s mert én nem kérek az olyan barátságból, egyetértésből sem, a mely folytonos és örökös engedékenységgel tartható fenn: én ezen törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául el nem fogadom. {Helyeslés a szélső baloldalon?) Orbán Balázs: T. képviselőház! Elismerem, hogy törvényhozásunknak alig van sürgősebb teendője, mint a katonai beszállásolások ügyének rendezése, oly módon, hogy az állampolgárok e téren való terheltetése könnyittessék és a szoldateska önkényes zsarolásaitól némileg mentesüljenek. Egy l rég elintézésre váró ügy van ma előttünk; azonban a beterjesztett elszállásolási törvény a hozzá kötött várakozásnak koránt sem felel meg. Ismét egy oly tatarozás áll előttünk, a mely az államra újabb terheket ró a nélkül, hogy a bajt orvo2