Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

10 135. országos ülés május 28. 1879. solná. Az csak felületét érinti a bajnak, de gyökeres és czélra vezető reformok behozatalától tartózkodik. Olyan, mint minden alkotása e kormánynak, mely nem megállapított irányelvek, hanem csakis az opportuuitási szempontok szerint halad. Természetes, hogy ily módon csak félszeg dolgokat lehet létrehozni. (Ugy van! a szélső halfelöl.) Nézetem szerint ez az egész kérdés csakis a .véderőrörvény revisiójával kapcsolatosan oldható meg, mert ha haderőnk Lonvédrendszer szerint egészen átalakittatik, a mint azt mi, a haza és szabadság érdeke követeli; vagy ha önök rögeszméje szeriut a közös hadsereg intézménye továbbra is fentartatik; de a szolgálati idő és a békelétszám tetemes mérvben leszálliítatik , a mint azt a Lajthántúliak is kívánják, s a mint azt az állam és Ausztria fennmaradhatása is elkerülhetlenül megköveteli: akkor az egész beszállásolási törvény feleslegessé válik, mert elég laktanyával rendelkezünk arra, hogy a pénzerőnknek megfelelő, a mostani békelétszámnak legfölebb felényit kitevő csapatokat kényelmesen, a honpolgárok terheltetése nélkül elhelyezhessük. E kérdés, t. ház, egészen közjogi természetű, az önmagától meg lesz oldva, még pedig áldásosán, mihelyt haderőnket nemzeti alapon szervezzük ; mert a gépies és idegen szervezetű hadsereg nem ad erőt, hanem elvonja azt. Csak akkor lesz ez állam erős és legyőzhetetlen, a midőn a laktanyákat nem szaporítjuk, hanem a mostaniak nagyrészét iskolákká és gyárműhelyekké alakítjuk át, s fiainkat a helyett, hogy a laktanyák erkölcstelenítő légkörében elsatnyulni engedjük, lelkileg kiműveljük és munkásságra szoktatjuk, hogy ne fogyasszák el a nemzet vagyonát tétlenül, hanem a munka hatalma által sokszorosítsák. Hozzuk be a honvédrendszert egész haderőnknél, s akkor e törvény feleslegessé válik. Egészen új alapot kell letennünk, mert a mostanio — mely ingoványon áll — építeni nem lehet. (Helyeslés balról.) De eltekintve a rendszerváltoztatás elkerülhetlenségétől, még az önök szempontjából is végtelenül hiányos e törvényjavaslat, a mint azt a véderőbizottság is őszintén bevallja. Hogy jobbat nem alkothattak, azzal indokolják első sorban, hogy régebben is a törvényhozás sikertelenül küzdött. Ugy, de azért, mert régebben a fontosabb ügyekkel elfoglalt törvényhozás nem tudta ez ügyet sikeresen elintézni, lehet-e mentség arra, hogy most, a midőn elég időnk van, egy ily férczelménynyel megelégedjünk s új és nagy terheket róvjunk a hazára a nélkül, hogy előbbre vigyük ez ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Itt is a mentegetődzést a lajtántúli kormánynyal folytatni kelletett alkudozások és compromissum szükségességére fektetik. Mindig a közösügy az

? a mely gátakat emel előhaladásunk és boldogulhatásunk utjain. Nem félnek, hogy ezen oknak, minden legcsekélyebb kérdésnél való előtérbe tolása, mindinkább megerősíti azon hitet, hogy ily modorú szövetségben megélni lehetetlen; mert ha mindenben a társország érdekei kímélteinek a mi rovásunkra, a mit még igaztalanabbá tesz az, hogy Ausztriában a közös költségből mindenhol fényes laktanyák épültek, mig most nálunk a mi erszényünkből akarják a laktanyákat szaporítani. Ha minden alkudozásnál az ő előnyük nyomja le a mérleg egyik felét az ő hasznuk, a mi kárunkra: akkor arról kell meggyőződnünk, hogy az ily állapot nem szövetség, hanem tűzvész, a mely nemzetünket felemészteni akarja. Csanády Sándor (közbeszól): Szabadulni is kell attól! Orbán Bálázs: Ezen kivül e törvényjavaslat háború idejére semminemű intézkedést nem foglal macában; pedij; épen akkor fordulnak elő a legnagyobb visszaélések, zsarolások, a magántulajdonnak veszélyeztetése, mint a boszniai fuvarkényszer tanúsítja, a melynek rendezése szintén e törvényjavaslat keretében lesz vala foganatosítandó. E mellett a lő- és gyakorló terek kisajátítását egészen a katonai parancsnokságok önkényére bizza, minden felfolyamodás kizárásával, felhagyván a tulajdonosnak az extra dominiumon való perlekedés orvoslatát. Ez valódi communismus, s annál veszélyesebb, mert nálunk a polgárnak a katonával szemben még sohase volt igaza. De ha még respectáluá is a katonai hatóság a jogot, még ekkor is képtelen igazságos Ítéletet formálni, mert fájdalom, a mi katonatisztjeink többnyire idegenek levén, sem a viszonyokat, sem a becsértéket megítélni nem tudják. Azért ezen, a tulajdonjogba nagyon mélyen bemarkoló kényes kérdésnek ily egyoldalú megoldása egyenesen a tulajdon szentségét veszélyezteti, a jogorvoslás teljes kizárásával. T. ház! E törvényjavaslat elfogadása alig eredményezne mást, mint nagyobb díjszabást, s ennek folytán terheinknek pár száz ezer frttal való emelését és azt, hogy ezután a városok és községek nemcsak a katonáknak, hanem azok nejei és gyermekei számára is külön beszállásolásról

r tartoznának gondoskodni. Én a czéltalan teherszaporításhoz hozzájárulni nem akarván, de főleg e kérdésnek teljesen mellőzött közjogi fontosságára helyezvén a fősúlyt: a beterjesztett javaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyesles a szélső balról?} Pulszky Ágost: Én ugyan szívesen hallottam volna a ministerelnök urnák válaszát azokra, a miket Eruuszt tiszt, barátom a törvényjavaslat ellen felhozott: de miután a ministerium részéről