Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

152 140. országos ülés }»nins 5. 1879. Nagyon jellemző az egész, dologra nézve az, a mit a pénzügyi bizottságnak egy tisztelt tagja, — a kiről mellékesen megjegyzem, hogy nem ellenzéki — e tárgyra nézve mondott, hogy t. i. a feladat, mely azon egyént, ki ez intézet élén állani hivatva lesz, terheli, oly rengeteg fog lenni, hogy őt az osztrák-magyar bank kormányzójának javadalmazásával sem dotálhatnák eléggé. Mire a t. ministerelnök ur azt válaszolta, hogy ezen egyént talán még sem fogják úgy fizethetni. Én azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy bármit ígérjenek is valakinek, hogy ezen intézetet a közvárakozásnak megfelelően igazgatja, erre ő a maga emberségéből egyszerűen képtelen lesz; mert az egész szövetkezeti hálózat tulaj donkép nem is szervezettel, hanem csak mechanismussal bírván, folytonos, előre meg sem határozható külsegély nélkül fenn nem állhatna. A mennyire örültem a valóban jó eszme megpendítésének, annyira nem helyeselhettem elejétől fogva azon törekvést, hogy ezen szervezetet felülről lefelé akarják kiépíteni. Nem azt akarom ezzel mondani, t. ház, hogy a vidéki mezőgazdasági egyletek nagyobb mérvű létesítése előtt, a központról tervben se legyen szó, nem is azt gondolom, hogy az állam támogatásának kikérése hiba lett volna, hanem csak azt akartam vele mondani, hogy ezen támogatás ígéretének megszerzése után, a vidéki előleg-egyletek nagyobb mérvű létesítésével kellett volna biztosítékot szerezni az iránt, hogy a központi intézet a nyáj nélküli pásztor szerepére nem leend kárlioztatva. Ezen eljárást követték másutt, midőn a nagy mértékben elterjedt szövetkezeteket betetőzték: ez lett volna nálunk is a helyes eljárás, melynek következménye azon általános meggyőződés leendett, hogy ezen intézet az egész szervezetért és nem csupán önmagáért létezik, hogy annak nemj^^J^p^an^olója, hanem valódi központja és szive lesz, mely annak életműködését szabályozza. Azonban nem osztom azok nézetét, kik a különben nagyon szükséges helyes egymásután eltévesztésének minden esetében szeretnék az egészet elölről kezdeni. Én a jelen esetben sem tartanám helyes eljárásnak a már meglevő és bizonyára nem megvetendő eredmények koczkáratételét, csupán azért, mert az intézetnek •jelentékeny szervezeti hibái vannak, csupán azért, mert az egész ügy önkénytelenül azon benyomást teszi az emberre, hogy ezen közhasznú és fontos kérdéstől bizonyos, különben igen közel fekvő, magán törekvések nem egészen idegenek. En mindezt nem tartom elegendő oknak arra, hogy a kormány és a törvényhozás ne ügyekezzék a szervezetét azzá tenni, a mivé okvetlenül válnia kell, hogy használhasson. Ezen szempontból indulok ki magam is, mint a törvényhozás egyik szerény tagja, s kötelességemnek tartom eszméimet, melyek nem is ma születtek, melyeket már évekkel ezelőtt conerét alakban kifejezni alkalmam volt, egyszerűen, a parlamenti tárgyalások mai stádiumának megfelelő rövidséggel előadni. Az előttünk fekvő szervezet megbirálásánál azoknak vagyok kénytelen igazat adni, kik az intézet főhibájának a feladatok meg nem engedhető halmozását tartják. Oly feladatok vannak e szervezetre bízva, melyekről bátran mondhatni, hogy igy rendszeresítve nem együvé valók. Legnagyobb hibája e szervezetnek, hogy minden valódi szükség, minden gyakorlati érték nélkül, az üzleti tapasztalatok ellenére, a hitel különféle bajait, azok egymástól lényegesen előző természetének figyelmen kivüí hagyásával, nem csupán egymás mellett, hanem egymástól elválaszthatlanul egy időben, ugyan azon közegek által kívánja kielégíttetni, és pedig nemcsak permissive, hanem kötelezőleg. Elismerem, t. ház, hogy a kisbirtokosnak kétféle hitelszükséglete van. Az egyik olyan, mely hosszabb és nyugalmasabb törlesztést igényel, a másiknál pedig csak az ár és az olcsóság jön tekintetbe. Az egyiknél a befektetések régibb terhes adósságok eonvertálására és osztályos terhek kiegyenlítésére van szüksége, a másikat pedig rendesen aratás előtt veszi igénybe, vagy pedig akkor, ha valamely kecsegtető üzletre avagrv rövidebb tartamú termelésre vállalkozik. Mindkét hitel igen fontos; mindkettő iránti szükség egyaránt kielégítendő, de azoknak összebonyolítása egy ily új, sok nehézséggel küzdeni hivatott és felette elágazó intézetnél rend helyett rendkívüli zavart és organicus betegséget oltana annak szervezetébe és olyasmit kisérlene meg, mi a létesítő bizottság emlékiratának dicsekvése szerint nem létezik sehol sem. Egyébiránt az emberek nagyon szeretnek olyas valami létesítésével foglalkozni, a mit minél több irányban gondolunk hasznossá tehetni. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy mindazon vívmányok, melyek eddig nagyobb hódításokat tettek, magokban véve kivétel nélkül mind igen egyszerűek. A szóban forgó intézetnek jövendő fejlődést én ennélfogva csak is akkor jósolhatnék, ha a lehető legegyszerűbb lenne szervezete, mert azon garantiákat, melyek ezen intézetnél a kisbirtokosok körében mulhatlanul szükségesek, én csak igy vélem biztosíthatóknak. Ha a mezőgazdasági egyletek csupán a földhitel közvetítésével foglalkoznának, azok a nép által könnyen megérthetŐkké lennének, könnyen lehetne igazgatni azokat és a mi nagyon fontos, a legtöbb helyen oly kevés szellemi munkát vennének igénybe, hogy kezelésök költségeit a tagok csekély befizetései is bőven fedeznék. A valódi hitel-