Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

140. országos ülés jnnius 5. 1879. Jgf Gaál Jenő (pécskai): T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat ezélzatait mindenki helyesli. Nem hallottam annak beterjesztése óta egyetlen hangot sem, mely a kilátásba helyezett kedvezményeket a kisbirtokosok hiteliigyétől megvonni akarná. Még eddig minden e tárgyban tett nyilatkozat elismeri, hogy okvetlenül kell valamit tenni; mert hiszen egy oly osztály megmentéséről van szó, mely az ország területének 45%-át birjä, mely a lakosságnak Vs-át képezi és*"nieTy^ nek kezei köztt több, mint 1000 millió érték van, mely tehát legalább 5—600 millió forintnyi hitelre érdemes és a mely mind ennek daczára mégis az uzsorások karmai között vérzik el. A kisbirtokosok hitelügyének érdekében nálunk eddig vajmi kevés történt. Mindazok tehát, kik az ország anyagi gyarapodását szivükön viselik, méltán tekinti ezen ügyet fontosnak, méltán kívánják a törvényjavaslat eszméjének megvalósítását, de méltán aggódnak másrészt a felett is, hogy azon az alapon, melyen a törvényjavaslat áll, ez sikerülni nem fog. Azon alapszabályok, melyek e törvényjavaslat indokolásának mintegy kiegészítő részét képezik, minden oldalról többféle magyarázatra és bírálatra adtak alkalmat. Mindezen magyarázatok és bírálatok azonban megegyeztek abban, hogy ezen alapszabályoktól csak gyökeres átalakításuk után lehet üdvösebb eredményt várni. A pénzügyi bizottság is, mely ezen tárgygyal behatóan; kiváló jóakarattal foglalkozott, több elvi kijeletésekben állapodott meg, melyeket az alapszabáyok módosításánál a kormány által figyelembe veendőknek tart. Az én felszólalásom ezélját nem^ ezen irányelvek részletes tárgyalása képezi. Én azokat egyenként, külön-külön helyeseknek tartom; csakhogy úgy vagyok meggyőződve, miszerint sokkal tovább kell menni, és csupán ezekkel a kisbirtokosokon segíteni nem fogunk, mert a czélba vett intézetnek fejlődé sképességét ezen irányelvek egyáltalában nem biztosítják. A pénzügyi bizottság tanácsa szerint létesítendő intézet kétségkívül solidabb lenne, mint az, melyet az alapszabályok körvonaloznak ; de legalább nézetem szerint ennél határozottan merevebb és ennélfogva arra, hogy minél szélesebb köröket öleljen fel, egyszersmind alkalmatlanabb is lenne. És t. ház! ha már az állam ezen ügy fejlesztését támogatja, nagy súlyt fektetek arra, hogy oly intézet létesítésénél működjék közre., mely ha eleinte nem is fog csodákat művelni, ha rohamosan nem is fogja a kisbirtokos osztályt meghódítani, de organicus hibáktól menten fejlődésre alkalmas levén, történeti alakulásra nyújtson kilátást, és elég érzékeny legyen arra, hogy oly idomokat és nézeteket öltsön magára, melyek feladata természetének a legjobban megfelelnek. Nézetem szerint a 1 pénzügyi bizottság által helyeselt szervezet ezen kívánalmaknak nem felel meg. A központi intézet javított szervezetét nem kifogásolom, de egyáltalában nem helyeslem azt, hogy a vidéki mezőgazdasági előleg-egyleteket még talán az alapszabályokkal is életképtelenebb intézetekké alakítja. Nem mondom, t. ház, hogy egyes vidéken, a hol az értelmiség befolyása nagyobb, ily mezőgazdasági előleg-egyletek szórványosán alakulni n un fognak; de azon állítást merem koczkáztatni, hogy ezen előleg-egyletek azon mérvben, melyben kívánatos és szükséges lenne, elterjedni nem fognak. És nem fognak elterjedni nézetem szerint két okból. Először azért, mert szervezetük felett.; bonyolult, alig áttekinthető, a központi intézethez való viszonyuk következményei pedig teljesen beláthatlanok. Hiszen ezen \ előleg-egyletek, ha egyszer megalakultak, az alapszabályok 84. §-a értelmében, a központi intézettől egyáltalában el sem válhatnak, míg a központi intézet bármikor eltaszíthatja őket magától. Alig hiszem, hogy-sokan bírhassanak kedvvel ily bizonytalanságnak minden irányban lekötni magukat. De nem fognak nagyobb számban alakulhatni ezen egyletek azért sem, mert hiszen, a mint Lukács Béla t. képviselőtársam felemlítette, a vidéken pénzintézetekben nincs hiány, azok tőkével most, és azt hiszem még jó darab ideig bővelkedni fognak; és ha csak az kell, terhes feltételek mellett pénzt azoknál is kaphatni. Sőt, ha a bankfiókok most már nemsokára teljes számban fe] lesznek állítva és üzletök tényleg megkezdett decentralisatio következtében, a kamatláb természetes utón alá fog szállíttatni, remélem, hogy személyes hitelen alapuló jutányos kölcsönben is részesülni fog mindenki, a ki erre valóban érdemes, a nélkül, hogy magát ennyire lekösse. A meglevő pénzintézetek az előleg-egyletek alakításánál befolyásolni fognák a közönséget; és ha ezek létesítését nem is akadályozhatják, mindenesetre oda törekednének, hogy az intézményt hatalmukba kerítsék, s ekkor bizonynyal gondjuk lenne arra, hogy a kellemetlen versenyből valamikép szabaduljanak. Ha valaki nekem erre azt mondja, hogy azon befolyást az illető vidék értelmiségének befolyása ellensúlyoztatja, ezen ellenvetésre csak egy kérdéssel vagyok bátor válaszolni: vájjon remélhető-e, hogy azon értelmiség, mely most is hetek óta olvassa, hogy a tervezett intézet felállítandó szervezete minő elégületlenséggel töltötte el a képviselőház illetékes bizottságait, kedvet fog magában érezni olyasminek felkarolására és támogatására, a mi rá nézve közvetlen hasznot nem, legfelebb nagy felelősséget háríthat, ha még arról sincs meggyőződve, hogy ez """az illetőkre és igy a közügyre nézve is haszon] nal jár?