Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-140
150 140. országos ülés janis* Ő. 1879. vezérel. De a mennyire azon intézetnek szerkezetét ismerem, azon meggyőződésben vagyok, hogy jelen szerkezetében ezen ezélnak, a mi a kisbirtok-hitelt illeti, megfelelni képes nem volna; hogy pedig szerkezetét e miatt megváltoztassa, hogy a jelen szerkezetében ugy az ország szempontjából, mint saját hitele szempontjából elért eredmények után, erre kedve, hajlandósága legyen, alig hiszem; s ez mindenesetre csak igen hosszú tárgyalások eredménye lehetne, mert — s ezért nem hiszem, hogy jelen szerkezetében erre képes legyen — nekem legalább elejétől fogva meggyőződésem az volt, és ma is az, hogy a kisbirtokos hitelügyén segíteni, bármily jól szervezett, bármily solid alapokon fekvő, bármely solide kezelt központi intézettel nem lehet. Lichtenstein József (közbeszól): Ez is az lesz! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, ennek lesz egy központi intézete és lesznek ép az előttem szólott t. képviselő ur által, mint valami nóvum, megtámadott vidéki szövetkezetei, tehát ez nem lesz egy magában álló központi intézet. Mondom, az érintett utón azon az én meggyőződésem szerint segíteni nem lehet,; mert a mennyire én tapasztalás után, hazánk kisbirtokos osztályának egy tetemes részét ismerem, azon segítem hitel utján csak ugy lehet, ha neki helybe vitetik a hitelben való részesülés l^HelyesleTf'^es e'péíi"Tizeft & részemről azokat a némelyek által perhorrescált vidéki szövetkezeteket okvetetlenül szükségesnek, elutasíthatatlan kelléknek tartom arra nézve, hogy segítni lehessen a kisbirtokosok hitelügyén. En, t. ház, elejétől fogva, midőn e dolog felmerült, abból indultam ki, hogy egy helyes alapokra fektetett kisbirtokos hitelintézetnek, az állam meg kell, hogy adja körülbelől mindazon kedvezményeket, melyeket a nagybirtokosok hitelintézetének megadott. Hogy mennyire komolyan vette a kormány azt, hogy itt egy helyes alapokra fektetett hitelintézet legyen, mutatja az, hogy évek során enquéteket és tanácskozmányokat tartott, s hosszas tárgyalások eredményeként nyújtatott be a szőnyegen levő törvényjavaslat, a mellékelt alapszabály-tervezet alapján. Komolyan megvitatta a kérdést a háznak úgy jogügyi, mint pénzügyi bizottsága, s a kormány szívesen hozzájárult — mint a pénzügyminister elmondotta — azon irányzatok érvényesítéséhez, melyek a ház bizottságai által ajánltattak, azon értelmezéssel az általam említett pontra nézve, melyet elmondani bátor voltam. Azon nézetben kell tehát lennem és vagyok is, hogy ezeken az alapokon a dolog megindítható. De az volt nézetem eleitől fogva és az ma is, és ezt nem késem kimondani, hogy először azon illusióban élni nem szabad, hogy elején legalább ez az intézet egy absolut olcsó kölcsönt lesz képes nyújtani, de igenis lehet a kölcsön relatíve olcsó, azaz tetemesebben olcsóbb azoknál, melyeknek ma az ország kisbirtokosai számtalan esetben áldozatul esnek; meggyőződésem másodszor az volt és az ma is, hogy ezen földhitelintézetnek, ha azok, a kik alapítni fogják, azt akarják, hogy gyorsan, egyszerre nagy eredményeket mutathasson fel, rövid idő alatt vége lesz: ellenben, ha solide, lassan, óvatosan nem bánva, ha sokan azok, kik mint szokás, rendesen egy ily intézet létesítésénél azt hiszik, hogy most már kell, hogy pénze legyen mindenkinek, őket meg is támadják, mondom, ha lassan, óvatosan, visszatartva fogják a dolgot vezetni, néhány év lefolyása alatt igenis egy áldásos intézetté nőheti ki magát. Ezen nem nagyon optimistiens, nem nagyon rózsás, de én azt hiszem, hogy alapos feltevésekben, ajánlom a magam részéről a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. De ismét vissza kell térnem arra, a mit beszédem elején mondottam, hogy ha a t. háznak tagjai azt hiszik, hogy ezeken az alapokon, azaz a ház bizottságai által kijelölt irányzatokban módosítandó alapszabályok alapján, a ezélt elérni nem lehet, akkor méltóztassanak ezen intézetnek határozottan, egyenesen ellene szavazni; (Helyeslések) de ne méltóztassék megszavazni létesítését úgy elclausulálva, hogy azután az intézetet létesíteni ne lehessen. Részemről ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyelés a jobboldalon.) Antal Gyula: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz nem szándékozom hozzászólani, hanem miután Lukács Béla t. képviselő ár takarékpénztárakról szólott, és pedig oly takarékpénztárakról, a melyekben a betevők 6, 7, 8%-et kapnak, mig viszont a kölcsönvevők 12, sőt 15%-ot fizetnek, és midőn ő ezekről szólott, provocált a pécsi takarékpénztárra: ebből logice az következnék, hogy a pécsi takarékpénztár is úgy jár el, mint az említett pénzintézetek. Ezt akarom én röviden rectificáini az igazság érdekében. Annyira nem áll ezen hivatkozás, hogy ezen takarékpénztár, mely 1845-ben alapíttatott, azon idő óta betevőinek soha 7—8°/°-ot nem adott, hanem a krach korszakában is csak 6%-ot adott és soha többet 9%-nél nem vett válió és lombard-üzletre, július 1-től fogva pedig a betevőknek 5%-nál többet nem ad, a váltó- és lombardüzletnél pedig 7%-nál többet nem fog venni és akármelyik földbirtokosnak tetszik egy vagy 200,000 frt, a pécsi takarékpénztárhoz elmehet és 7°/ 0-re kap pénzt. Ezt tartottam szükségesnek az igazság érdekében elmondani. (Helyeslés.)
