Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-140
140. országos ülés jnnins &. 1879. 14? hajtásáért, de csakis a törvény végrehajtásáért, s épen ezért igen kérem, hogy mindenki, a ki ezen törvényjavaslat felett szavazni méltóztatik, méltóztassék ez iránt tisztában lenni önmagával. A kormány felelős lehet az alapszabályokat illetőleg azokért, a mik a bizottsági tárgyalások folyamán felmerülvén, a maga részéről is helyeseknek és elfogadandóknak ismert el; azaz felelős lehet azért, hogy más alapszabályokat nem fog megerősíteni, mint a melyek a beterjesztett alapokon a pénzügyi bizottság által kijelölt irányok szerint, módosítva fognak létrejönni. De ezen túlmenő felelősséget sem ezen, sem más esetben a kormány magára nem vállal. Ha tehát valaki azon nézetben van, hogy ezeken az alapokon a kisbirtokosok hitelügyén segíteni nem lehet: igen kérem, méltóztassék minden meggyőződést megillető azon bátorsággal bírni, hogy ezt nyíltan megmondja és a törvényjavaslat ellen szavazzon; (Helyeslés a jobboldalon) de ne tegye azt, hogy ily módon akarván megszavazni az intézetet, lehetetlenséget hárítson mások nyakára. {Helyeslés a jobb' oldalon.) A másik, a mit a magam részéről meg kell említenem, az, hogy nem elnök kinevezésről van itt szó — hanem — miként később magíi a t. képviselő ur is megigazította — maga az intézet által választandó elnöknek megerősítéséről. Hogy a kettő közt nagy különbség van, azt gondolom, fejtegetni nem szükséges. (Helyeslés a jobboldalon) Meg kívánom jegyezni még azt, hogy az 500,000 frt állami alapítvány folytán az államkormánynak az alapítók gyűlésén a választásokra adandó befolyást illetőleg is részemről nagyon kívánatosnak tartom, hogy a t. ház teljesen tisztában legyen azzal, hogy mi az, a mi legalább a kormány felfogása szerint — itt helyesen lehetséges, és mi az, a mi nem lehet. Ez iránt én egész őszinteséggel megmondom nézetemet. (Halljuk!) En a pénzügyi bizottság által kijelelt irányok közül igen helyeslem azt, a. midőn azt mondja — ha jól fogtam fel — hogy tartassék meg azon az alapítók által kimondott elv, hogy minden alapítvány ad egy szavazatot, de a nagyobb alapítóknak adassék nagyobb befolyás, adassék azonban ezen nagyobb befolyás — s ágy gondolom, hogy ez meg is mondatik, az intentió minden esetre az —-a szavazatok maximumának meghatározásával, melylyel egyes alapítónak birnia lehet. Ezt helyeslem, valamint helyeslem azt is, hogy ezen elv alkalmaztassék az államra, mint alapítóra és igy az azt képviselő kormányra is. De az ezen túlmenő befolyást, azt, hogy a kormány egy üy intézet alapító gyűlésében az 500,000 forintnyi alapítványa folytán talán a többséget birja, a magam részéről határozottan elfogadhatatlannak tartom. (Tetszés.) Elfogadhatatlan ez azért, mert ily módon azt tartom, hogy a kormánynak oly valamire kellene vállalkoznia, a mire a világon egyetlenegy kormány sem vállalkozhatik helyesen és ezélszerüen: egy ily szétágazó, nem kormány-orgánumok által vezetett intézetre döntő befolyást gyakorolni. Ez egyfelől megbénítaná, lehetetlenné tenné az intézet működését és fejlődését s másodszor oly felelősséget ruházna a kormányzatra — és itt kérem, ne méltóztassék mindig a mostani kormányt tekinteni, hanem a kormányzatra általában — minek egy kormány is kellően megfelelni soha nem lesz képes. (Tetszés.) Es vezetne hova? Nem oda, hogy a mostani kormánytagok járnák le magukat, de az ország kormányának eszméje, az az iránti tisztelet; a mire pedig nagy szükség van, járná le magát ezen az utón. Én tehát ezt a magam részéről semmi szín alatt elfogadhatónak nem tartom, és nem tartom azt, hogy az államnak, mint alapítónak azon túl, mit más nagyobb alapítók is birni fognak, birnia kelljen a szavazatok szempontjából. (Helyeslés.) A mi már magát az egész kérdést illeti, én, t. ház, az előttem szólott t. képviselő ur által felhozottaknak ezáfolatába ereszkedni nem fogok, nem pedig annyival kevésbbé, mert az, a mit a takarékpénztárainkról s azoknak helyzetéről, a kisliitellel szemben például felhozott, csak megerősít azon nézetben, melyben elejétől fogva voltam, hogy a kisbirtokosok hiteléről fennálló pénzintézkedéseken túl is még gondoskodni szükséges, ha czélt akarunk érni. Hogy nem kcll-e a takarékpénztárakat illetőleg is törvén) r hozási intézkedéseket tenni, azt most nem akarom vitatni. Meglehet, hogy kell; de azt gondolom, hogy minden ily elterjedt hitelintézetekre vonatkozó törvényhozási intézkedésnek a legnagyobb óvatossággal kell történnie, mert különben a legjobb szándék mellett a legrosszabbat is lehet ezen a téren eszközölni. A képviselő ur azt mondja, hogy helyesebb lett volna, egy már létező intézeett bízni meg annak a létesítésével, a mi itt terveztetik. Azt gondolom, hogy azok, kik e házban régebben vannak, mint a képviselő ur, tudni fogják, hogy azon országos földhitelintézet irányában, melyet a képviselő ur itt felemlített, én mindig, akár mint ellenzék, akár mint kormány nem csak a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel voltam; de még az ellenzék padjairól is, akárhányszor volt alkalmam azon intézetnek jogos érdekében szót emelni. Bizonynyal tehát senki sem mondhatja, hogy ezen intézet irányában bárminemű bizalmatlanság, vagy rósz indulat