Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

189. országos ülés juníus 4. 1879. 127 Molnár Aladár jegyző (olvassa a módosítást s az indítványt.) A 3. §. első bekezdése •után tétessék: „Esetleg előmozdítani köteleztetnek

8 ; a c) pont után pedig tétessék következő bekezdés: „Ha laktanyák építését a megye, vagy egyes járás katonai férőhelyekül kijelölt községek többsége kívánja, a törvényhatóság támogatását meg nem tagadhatja; jogában áll azonban annak a jelen törvényben szabályozott módok közül bármelyiket szabadon választania. Indítvány. Beadja Csapó Kálmán. „A 3. §. ntasíttassék vissza a pénzügyi bizottsághoz oly értelemben leendő kiegészítés végett, hogy a törvényhatóságoknak a laktanyák építésére szükséges kölcsönök vagy az állampénztárból adassanak ki, vagy az állampénztár kezessége mellett az államkormáuy közvetítésével szereztessenek be". Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én a magam részéről igen kérem a t. házat, hogy ezen 3-ik §-t se a bizottsághoz visszautasítani, se a képviselő ur módosításait elfogadni ne méltóztassék. Én meg vagyok győződve arról, és már mondottam is, hogy az eddigi tapasztalatok a mellett szólottak, hogy a törvényhatóságok, illetőleg a megyék, ha ezen joggal felruházva lesznek, azzal élni is fognak és meg fogják választani a helyi viszonyok szerint a legezólszerűbbnek mutatkozó módot. Az eddigi tapasztalatok e mellett bizonyítanak; mert daczára annak, hogy eddig mennyivel kevesebb díjak fizettettek a beszállásolásért, mint a mennyiről most szó van, sok megye épített, és még sokkal több akart építeni s kérte is az engedélyt, hogy e miatt pótadót vethessen ki. Tehát az eddigi tapasztalatok nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy a törvényhatóságokat oly vastag önzéssel vádoljuk, mint a milyet fel kellene tenni azok többségéről, ha azt akarjuk magunkkal elhitetni, hogy ezen §. értelmében a megyék majd nem nyújtanak a kaszárnyák építésénél segélyt. Én, t. ház, ismétlem, a megyék eddig sem adtak rá okot, nem tartanám helyesnek, hogy feltegyük róluk, hogy ezentúl fognak rá okot adni. Ha azonban — a mit nem hiszek — a tapasztalatok a képviselő ur sötét nézete mellett bizonyítanának; ha a megyék nagy része önző szempontból indulna ki s nem akarná a laktanyákat építeni: a törvényhozásnak mindig módjában áll, ha szükségét látja, kötelezővé tenni azt, a mit most permissive mond ki. Egyelőre azonban ily feltevésből a megyékkel szemben kiindulni nem szándékozom, s nem tartanám ezt szükségesnek azért sem, mert utoljára is, a mig a kaszárnyák építve nincsenek, addig — nem azon egy-két község az, a melyről szó lehet, mert addig, habár nehézséggel jár is, és a megyének összes községeire nem terjedhet is ki — de fennáll azon gyakorlat, mely ma létezik, hogy a megyék, községek közti a beszállásolás váltakozik s igy nem épen csak azon egy-két község az, de mindazok, melyek fekvésoknél és nagyságuknál fogva a beszálíásolásra következhetnek, a melyeknek érdeke közre fog működni arra, hogy a törvényhatóság, ezen úgy is csekély áldozatot ^meghozva, a kaszárnya-építésben segédkezzék. És hogy itt nem az mondatik ki minden esetben, hogy építsen a törvényhatóság, a megye, hanem építsen a község, és segédkezzen a megye, a hol lehet: ez azt hiszem, igen helyes és kár volna ezt kötelezőieg kimondani, hanem kell a törvényhatóság életrevalóságára, a helybeli viszonyok fontolóra vételére bizni azt, hogy mindenütt az történjék, a mi a helyi viszonyok között a legczélszerűbb, a mire ezen törvényjavaslat megadja a módot. A t. képviselő ur azt nem hiszi lehetőnek, hogy magánosok építsenek olyan feltételek alatt, hogy esetleg ehhez a törvényhatóság bizonyos évi járulékkal hozzájáruljou. Hogy az ország minden részében nem fog épen ezen mód követhetni, azt megengedem, de hogy sok részében igen is, és mindenütt ott, a hol már nagyobb és fejlődöttebb építkezési vállalatok léteznek, meg vagyok róla győződve, hogy ez menni fog. Mert hiszen minden ilyen helyen már magánosokkal szemben is gyakorlatba van véve az, hogy az ilyen vállalkozók építenek és bizonyos meghatározott számú éveken át évi bizonyos összeg fizettetik nekik és az építési költség ez által refundáltatik, mig az épület maga az építtető tulajdonába megy át. Hogy ez miért ne lehetne úgy a kaszárnyákkal is, a mint a magán épületeknél van, azt a magam részéről belátni képes nem vagyok. A mi a harmadikat illeti, a t. képviselő ur azt kívánja a törvényben kimondatni, hogy a kaszárnya-építés költségeit vagy előlegezze az állam, vagy ha nem előlegezi, garantirozza az az iránt felvett kölcsönöket. Én, t. ház, igen kérem, hogy ilyen, a kincstárra egyelőre ki nem számítható terhet rovó intézkedést a törvénybe felvenni ne méltóztassék. Mert mig azt hiszem, hogy ha ilyen intézkedés nem történik, a legtöbb község, a legtöbb megye fog magán segíteni a nélkül is; addig, ha ez egyszer törvénybe vétetik, ez lévén a semmi fejtörésbe nem kerülő legkönnyebb mód, igen természetes, mindegyik az állam hitelét fogja igénybe venni. Mindezeknél fogva — nem akarván a házat hosszas felszólalásommal fárasztani — igen kérem, méltóztassék a harmadik szakaszt, úgy a mint van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágost: T. ház! Legyen szabad azokra vonatkozólag, a melyeket a t. miuister-