Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-139
126 139. országos ülés jnnias *. 1879. helyekül kijelöltettek, s legtöbb esetben a laktanyaópítési költségeket önerejökből előállítani nem képesek, talán sokkal aránytalanabb mértékben és némi tekintetben a menekülés reménye nélkül lennének jövőre a katonabeszállásolás terhe által sújtva. A másik aggodalmam, t. ház, az: hogy azok az eszközök, a melyeket a tárgyalás alatt levő szakasz a, b, c) pontjaiban a segélyezésre, a laktanyaépítési költségek fedezésére, vagy előállítására és ezen községeknek a törvényhatóságok által való támogatására nézve ad, nézetem szerint nem elégségesek. Az első aggodalmamra nézve, a melyet kifejezni bátor voltam, azt hiszem, hogy magának az eshetőségnek felemlítése magában foglalja indokolását egy oly pótlásnak, melynek értelmében a beszállásolással terhelt községek, vagy a beszállásolási csoportba foglalt községek többsége, ha kaszárnyáknak közös erővel építését kívánná, a törvényhatóság a jelen törvényben meghatározott támogatást tőle meg ne tagadhassa, a törvényhatóság szabadságára hagyatván azután az, hogy a jelen törvényben kijelölt eszközök közül melyiket válassza. A mi a második aggodalmamat illeti, én akként vagyok meggyőződve, hogy az egyes törvényhatóságok területén, —- általában megyei törvényhatóságokról lévén szó — a légritkábbak azon községek, a melyek különösen a jelen törvényben most már beigtatott, katonai igényeknek megfelelő laktanya építésére szükséges tőkét önerejükből előállítani képesek volnának. Sőt tovább megyek, miután az egyes megyei törvényhatóságok területén nem is annyira egyes községekről van e tekintetben szó, mint bizonyos községi csoportozatokról, a melyek közti a katonabeszállásolás fel fog osztatni, azt hiszem, hogy még ezen községi csoporfozatok is legnagyobb részben nincsenek azon helyzetben, hogy önerejükből megtehessék ezt. Niucs az a reményem sem, hogy a mint a 6) pontban kijelölve van, a katonai megtérítések átengedése s talán a megyék által kivetendő pótadókból esedékes pótlékok fejében vállalkozók építsék ki vidéken 20—25 évi törlesztés mellett, — mert rövidebb időre nem lehet azokat a laktanyákat, s azt hiszem, hogy a ki a vidéki pénzviszonyokat ismeri, az e tekintetben reménységet épen nem táplál. Egy másik mód volna, adó utján kivetui a szükséges összeget. Ez esetben készpénzben való építkezés forogna fenn, és igy egy vagy legfelebb két évi adóval kellene az egész összeget akár a községi csoportokra, akár az egész megyére, — ha a megye maga épít kaszárnyát, — kiróni. Ez, nézetem szerint, oly terhet róna az illető törvényhatóságokra, melyet jelen adózási viszonyaink között, de talán egyéb viszonyok köztt is magának a tőkének megtámadása nélkül alkalmazni nem lehetne. Mi maradna tehát legtöbb esetben? Az ? hogy a törvényhatóságok ezen §. 3-ik pontjának érvényesítése mellett magok veszik kezökbe az építést, és eszközlik saját javokra, illetőleg saját kárukra, természetesen kölcsön utján, — mert a törvényhatóságoknak, talán 1—2 törvényhatóságot kivéve, nincs tőkéjök ily czélra. De vájjon, t. ház, ki fogna a törvényhatóságoknak, ezen százfejű és gyámság alatt levő testületeknek kiváló jelen szerkezetökben 100.000-re rugó kölcsönöket adni és minő alapon ? Én erre sem alapot, sem lehetőséget nem látok. Csak egy módját látom, mely által a törvényhatóságoknak lehetővé tétetnék az, hogy a törvényjavaslatban kijelelt feladatuknak eleget tehessenek s ez az, hogy az ily ezé!okra szükséges amortisationalis kölcsönöket vagy az állampénztár adja, vagy az államkormány eszközölje az állam jótállása mellett. Megengedem, hogy ez ellen pénzügyi tekintetekbői talán lehetne alapos észrevételt tenni. Azonban mig egyrészt azt tartom, hogy ha akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközöket is. melyek nélkül a czél elérése lehetetlen ; másrészről azt hiszem, hogy azon pénzügyi nehézségek egyszerűen elesnek az által, hogy ott, hol a törvényhatóságnak a kölcsönt az állam garaníirozta, a fedezetül szolgáló pótadók behajtását az állam veszi át és saját közegei által eszközölteti, hogy a törvényhatóságok ezen kötél ezettségöknek, melyért az állam pénztárát is terheli a jótállás, minden körülmények között eleget tenni képesek is lesznek, s eleget tenni fognak is. Ez az, t. ház, a mit az előadottak után a tárgyalás alatt levő §-hoz pótláskép előterjeszteni bátorkodom. Tudom, hogy azon esetre, ha indítványom elfogadtatnék, különösen az alternatíva megállapítása tekintetéből, vájjon az állampénztár előlegezze-e a törvényhatóságnak vagy csak garantirozza a kölcsönöket? mindenesetre bővebb megfontolást igényel, és bármelyik alternatíva fogadtatnék el, annak megállapítása bővebb megfontolást s a javaslatba igtatása gondos szövegezést is igényel, egyszersmind gondos megfontolást igényel. Azért én e tekintetben határozottan szövegezett javaslatot nem is terjesztek elő, kérem azonban a t. házat, hogy benyújtandó indítványom figyelembe vételével leendő újabb szövegezése tekintetéből a törvényjavaslat ezen §-át a pénzügyi s esetleg együttesen a véderőbizottsághoz visszautasítani méltóztassék. Ez értelemben van szerencsém ugy fentebbi módosításomat, mint ezen most előterjesztett indítványomat a t. háznak elfogadás végett tisztelettel benyújtani. (Helyeslés balról.)
