Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

139 országos ülés junins 4. 1879. 125 melyet ez okoknál fogva bátor vagyok a i. háznak elfogadásra ajánlani. Elnök: Az általános vitatkozás be levén rekesztve, felteszem a kérdést; elfogadja a t. ház a beszállásolásból keletkező teher arányosabb felosztása czéljábói a megyék által kivethető pótadóról szóló törvényjavaslatot ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czím ét). Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Antal Gyula jegyző' (olvassa az 1. %-t). Mocsáry Lajos: T. ház! Az 1. §-t részemről nem fogadhatom el, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden néhány észrevételt j tegyek arra, a mit a t. ministerelnök ur és az előadó ur ellenem felhoztak. Ez az 1. §. körülbelül az egész törvényjavaslatot magában fog- [ lalja s csak olyan, mintha az általános vitát folytatnók. Nevezetesen reetificálnom kell a tiszt. ministerelnök urnák azon határozott állítását, melyet szemben az én állításommal mondott, hogy t. i. csak két olyan megye van, melyben katona elhelyezve nincs. (A ministerelnök tagadólag int.) Ha csak ezt a lisztát tekintjük, akkor a tiszt. ministerelnök urnák tökéletesen igaza van, mert oly megye, melyben absolute nem volna katonaság, valóban csak az a kettő van, melyet megnevezni méltóztatott; de határozottan állítom most is, hogy egyenként elhelyezett katonaság csakis 24 megyében van. í6-ban 3—900, nyolczban pedig 84—168. A kimutatásból veszem ezt, s a különbség ott van, hogy a többi megyék városaiban is van gyalogság elhelyezve, de állandó kaszárnyákban, ez tehát az egyenként beszállásolt katonaság sorába nem számít. Még egyet méltóztatott említeni a t. minister-elnök ur, és ezen érvvel gyakran találkozunk a jelentésekben és indokolásokban, azt t. i., hogy az államra nem lehet az építkezést bízni, mert drágán épít: tökéletesen igaza van, tudjuk miként mennek az ily építkezések, hanem ezen méltóztassanak aként segíteni, hogy a kivitelt a megyére bizva, a megyének adják át a pénzt, s ez az állam pénzével olcsón fog építeni. A mi az előadó urnák rectificatióját illeti, hogy Borsodmegyének nem 10, hanem 2%-be fog kerülni a beszállásolás, bátor vagyok megjegyezni, hogy ezt nem Borsodmegyére vonatkozólag mondtam, hanem általánosságban mondottam; adatok ugyan nincsenek közölve, de mondhatom, hogy ez 10%-re is mehet, s van egy megye, mely még Borsodnál is terheltebb, Veszprém, mely 900 huszárt kap. És egyáltalában Borsodmegyéről azt állítottam, hogy ott e teher 10%-re is felmegy. Megvallom különben, hogy nem rendelkezem az alapokkal, nem különösen arra nézve, hogy Borsodnak az egyenes állami adója mennyi és igy, — ha tévedtem volna is, — szándékos ferdítést semmi esetre sem követtem el. Csak ennyit akartam megjegyezni. Egyébiránt kijelentem, hogy én ezen szakaszt el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én csak azért szólalok fel, hogy kijelentsem, miszerint én nem azt mondottam, hogy csak két hatóság van az országban, melyben nincs katonaság elszállásolva, hanem azt mondottam, hogy a hol el vannak szállásolva, azok közül csak két hatóság megyéje vagyonosabb és azoakivül azon megyék, a hol nincsen katonaság elszállásolva, az ország legszegényebb vidékeihez tartoznak. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, felkérem azon képviselő urakat, a kik ezen szakaszt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Antal Gyula jegyző (olvassa a 2. %-t). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a 2. §. elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvassa a 3. %-t). Csapó Kálmán: T. képviselőház! Ezen 3. §., mely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak, úgyszólván, lényegét foglalja magában, kijelöli azon eszközöket, melyeket a csak imént végleg elfogadott törvényjavaslat egyik legfőbb, bár közvetett czélja az általános kaszárnyarendszer behozatalát lehetővé tenné. Egyszersmind megjelöli a módokat, a melyeken az illetők ezen eszközökhöz hozzájuthatnak. Azonban, t. ház, nekem e szakaszra nézve két irányban lényeges aggodalmaim vannak. (Halljuk!) Az egyik talán kevésbé fontos az, a melyet előttem már az általános vitában Mocsáry Lajos t. képviselőtársam érintett, hogy t. i. ha a törvényjavaslat jelen szerkezetében meghagyatik, a törvényhatóságoknak adott azon facultativ jog mellett, hogy ők a katona-beszállásolással terhelt, vagy állandó férhelyekül kijelölt községeket a laktanya építése körül segélyezhetik: egyes törvényhatóságokban és pedig nem ritka esetben megtörténhetnék az, hogy oly törvényhatóságokban, melyekben az állandó férhelyekül kijelölt községek nagy kisebbségben vannak vagy egyébként gyöngék arra, hogy a törvényhatóság közgyűlésén érdekeiket képviselhessék és érvényesítsék is, igen könnyen megtörténhetik, hogy azon többség, mely magát biztonságban érzi, igen szívesen lemondana ezen terheltetésével járó facultativ jogának gyakorlatáról, esetleg a nélkül, hogy az egyénenkénti beszállásolásnál is az illetékes kárpótlásban részesítené. Ekkor azon községek, melyek állandó férő-