Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

124 189. országos ilés jnnins 4. 1879. kező megtérítési összeget méltóztatik kiszámítani, akkor 18 ezer és néhány száz frt lesz azon megtérítés, melyet viszont az állam fog a megyének a katonaság laktanyai elhelyezéseért fizetni; 18,000-et levonva a 38,000-ből, marad 20,000, mint oly pótadó, mely esetleg, ha a megye kénytelen lenne a maximumig menni, a megye terhére maradna. Méltóztassék most már figyelemre méltatni: mekkora az az egyenes adóösszeg, melyet Borsodmegye fizet ? mert a pótadó az összes egyenes adókra fog kivettetni, kivéve azt a két adó-nemet, melyet a törvényjavaslat határozottan kizár. A pótadó alapjául szolgáló egyenes adók összege tesz Borsodban körülbelül 930,000 frtot. Már most 20,000 frt azon összegnek nem 10%-a, hanem legfeljebb 2%-ja, ugy hogy a Borsodmegyére maradó pótadó a legroszabb esetben sem lesz 2%-nál magasabb. És ezen összeg is nem a rendes elszállásolás terhére fog esni; mert ha a megye teljesíti kötelességét és az építésben lehető takarékossággal jár el .• akkor azon 18,000 írttal, melyet az állam évi megtérítésképen fizet, s a mely 67

0-al számítva, 300,000 frt tőkének felel meg, valószínűleg képes lesz a jelenlegi egyenkint! elszállásolás megszüntetésére szükséges laktanyákat felépíteni, ugy hogy a többi 20,000 frt, —• a mennyiben kivettetik — tisztán meg fog maradni arra a czélra, hogy az ideiglenes beszállásolás terheinek viselése a közvetlenül sújtott polgárokra nézve megkönnyittessék. Ha már felszólaltam, legyen szabad még egy megjegyzést tennem azon vádra, hogy ezen törvényjavaslat nem segít elegendő mértékben a fennálló igazságtalanságokon. A bizottság teljesen ismerte azon egyenlőtlenséget, mely egyes megyékre nézve a beszállásolás tekintetében fennforog. Sőt épen a bizottság emelte ki a fennálló egyenlőtlenségnek mindakét tényezőjét, melyek közül az első az, hogy némely megye egyáltalán nem tart katonaságot, a másik pedig az, hogy a terhelt megyék köztt sem oszlik meg egyenlően a teher. Ámde kifejtettük azon okokat is, melyek lehetetlenné teszik, hogy ezen egyenlőtlenség teljesen megszüntessék; s az nem szolgálhat különös szemrehányásul a törvényjavaslat ellen — a mit Csanády képviselő urnák kivánok megjegyezni ; — mert hiszen számos más törvénynél, különösen minden adótörvénynél állandó panasz az, hogy lehetetlen az adót teljesen egyenlően felosztani, lehetetlen a teljes igazságot elérni; s azért még sem tartjuk fenn a régi nagy igazságtalanságot, csak azért, mert ugy sem tudunk helyébe teljes igazságot tenni; hanem megelégszünk azzal, hogy a nagyobb igazságtalanság helyett a kevésbé igazságtalant választhatjuk; miután absolut jó a törvényhozás terén általában lehetetlen. E javaslatban is tehát esak arra törekedtünk, hogy legalább a lehetőségig segítsünk a meglevő bajokon; s ezen szerényebb czélnak e törvényjavaslat csakugyan meg is felel. Mert legelőször is bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, mit a ministerelnök ur már megemlített, hogy az állam a beszállásolás! tehernek egy igen nagy részét saját magára veszi át azon nagyobb megtérítések által, melyeket ezentúl fizetni fog; ugy hogy az egyes vidékekem az eddigi tehernek esak kisebb része marad és tehát az egyenlőtlenség is csak ezen kisebb rész korlátai köztt fog fennmaradni, holott idáig a beszállásolással járó terheltetésnek egész kiterjedésén érezhető volt. De azonkívül méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy az ideiglenes beszállásolás körében be lehetnek és be is ^vannak vonva a teherviselésbe azon megyék is, melyek állandóan nem tartanak katonaságot; mert az ideiglenes beszállásolás kötelezettsége ezeket is mindig érheti és gyakran éri is. S ha még számításba vészük azt, hogy a magasabb állami megtérítésekhez állami adójukban ezen megyék is hozzájárulnak, a nélkül, hogy az állandó beszállásolás előnyeit a legkisebb mértékben is élveznék, valóban nem lehet állítani, hogy ezen megyék a katona-beszállásolás terhének viselésétől egészen mentek volnának, s hogy a fennmaradó egyenlőtlenség oly kiáltó volna. A teherviselés teljes kiegyenlítésének csak egyetlen eszköze volna az, melyet a másik törvényjavaslat tárgyalásánál bátor voltam már megemlíteni, s a mely abban állana, hogy az állam egyes polgárokra nézve megszüntetné a beszállásolás kötelezettségét és áttérne a bérleti rendszerre, vagyis minden katonaszállást, mint bármely más magánember egyszerűen bérbe venne. De ha méltóztatnék az összes európai szárazföldi törvényhozásokat áttekinteni, azt fogják látni, hogy arra még a leghatalmasabb államok sem képesek; és ha pl. — sajnálom, hogy .nincs kezemnél — a német birodalomban fizetett állami megtérítéseket megtekintjük, azt fogjuk látni, hogy azok is végtelenül alatta maradnak azon összegeknek, melyeket a katonai szállásoknak megfelelő polgári szállások béreképen fizetni kellene. A mi kivált az ideiglenes beszállásolást illeti, újra is hivatkozom arra a tényre, hogy némely államok, pl. Franeziaország minden hónapra 3 napon át, ingyen követelik meg a polgároktól a katonaság beszállásolását. Ha tehát, t. ház, a I leghatalmasabb államok sem mertek annyira menni, hogy a megtérítéseket a teljes kárpótlás erejéig felemeljék, ugy hiszem, még kevésbé tehetjük azt mi a magunk pénzviszonyai köztt; ép azért, azt hiszem, teljes lelki nyugalommal el lehet I fogadnunk azoü, bár nem teljes, de nagy mérj téka orvoslást, melyet e törvényjavaslat nyújt,