Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

V 135. országos ülés május 28. 1879. e teher elviselhetlenségét egyesekre nézve bizonyítják, midőn sürgetik a laktanya-rendszer életbeléptetését és kényszeríteni akarják az építésre az egyenkénti beszállásolás rósz díjazása által. Azt mondják, hogy ez nem lenne igazságos, mert hisz eddig a házbirtokra volt hárítva e teher. No már — bocsánatot kérek — azért, mert különböző viszonyok köztt akkor talán lehetetlen volt más megoldási kulcsot találni, mint a városokra felosztani e terhet: ebbő] nem következik, hogy ezt fenn kell tartani. De ha az akkor igazságtalanság volt, most meg kell azt szüntetni és ennek átérzése indította a kormányt arra, hogy e törvényjavaslatot terjeszsze be. Azt mondják, hogy a közös hadügymini steriumra nem lehet ezen laktanyák építését bizni, mert mindenki tudja, hogy az állam mily drágán épít. Nem akarom ennek igazságát tagadásba vonni ; noha nem látok abban sem a hadügyministerium, sem az ellenőrzési testületre nézve liizeigőt, mert constatálja, hogy azok kötelességüket nem teljesítik kellően; de óhajtom, hogy e teher ne a hadügyministerium által viseltessék, hanem hogy segédeszköz nyujtassék arra, hogy a megyék, vagy egyes községek által történjék s itt áttérek arra, a mi saját belügyeinkhez tartozik. Azt állítják, hogy sok vidékről, városból folyamodások történtek, hogy kaszárnya építésére engedély adassék, s hogy a katonaság ott léte haszonnal jár. Megengedem, hogy ez egyes vidékekre nézve talán előfordulhat, a mi viszonyainkkal azonban — a mi azonban specialiter nem tartozik az országos érdekekhez, noha az egyes speciális érdekek képezik az egész ország érdekét — ellentétben áll: de azt is tudom, hogy mindazon folyamodások igenis óhajtották az egyeseket rettenetesen terhelő bajt az által orvosolni ideiglenesen, hogy többekre kiterjesztessék, de azon hitben és reményben, hogy később az állam által meg fog teríttetni. Felhozatik, hogy egy-két perczenttel terheltetnek csak azon vidékek, melyek e kaszárnyákat építeni fogják, miután azokért tűrhető térítési kamatok fizettetnek; igaz, hogy abból azután sem törlesztése, sem tartozási költsége nem lesz kifizetve, hanem a hatóságok kényszerítve lesznek vagy nagy adó utján, vagy az által, hogy kölcsönt vesznek fel, a szükséges tőkét előteremteni. Megvallom, én ezen vérmes reményekben nem osztozom; mert ép az a baj, hogy midőn egyes törvényjavaslatok a ház előtt feküsznek, melyek által az állampolgárokra teher hárul, azok a maguk egyszerűségében igenis elviselhető terhet repraesentálnak, de midőn azok összes resultatumokbanjelentkeznek, akkor tapasztaljuk, hogy onnan erednek Magyarország szomorú financzialis viszonyai s onnan származnak a jajveszéklések a vidéken, mely állapotnak a legpraegnansabb,elkerülhetlenillustrálása a telekkönyvek betáblázási rovata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még azt is mondják, hogy vegyük figyelembe a más országokban dívó eljárást s utalnak Svájczra és Francziaországra. Svájcznak hadiszervezetét, Fraucziaország financzialis helyzetét és politikai czéljait a mieinkkel összehasonlítani fogalmaim szerint nem lehet. Nem akarok kiterjeszkedni ho előadásommal tárgyra, de azért kiki érteni fogja, ha akarja mit akartam e felszólalással jelezni. Ezen okból én első sorban a terhet a közös hadügyministeri tárczára akarom ruházni, hogy az a közös teherviselés eszméjének megfelelőleg legyen elosztva s másodsorban azok, a kiknek állítólag hasznuk van, járuljanak hozzá, fennmaradván még azon számos meg nem magyarázható vesatarája a katonai beszállásolásnak, mely azon állítólagos hasznot nagyon paralysálja. Eltekintve az előttünk fekvő törvényjavaslatnak nézeteimmel meg nem egyezhető tételeitől, igy például, hogy megszüntettetik a három havi terminus és határozatlan idő hozatik be, mig a hadügyministernek minden peres ügyben döntő befolyása vau és a kikötött kaszárnyakellékek megbirálására, elfogadására túlságos befolyása vau, mig a honvédelmi minister számos dolgot rendeletileg fog később az életbe vezetni; daczára, hogy a törvényjavaslatnak sok jó oldala van, miért azt feltételesen elfogadni hajlandó vagyok ; de mert én nem az egyes egyénekben, bármily megbízhatók legyenek is, keresem a g;arantiát — mert ők változhatnak — hanem a a törvényben, mely fennáll; s mert, t. ház, nem akarok loyalisabb lenni az 1867: XII. t.-cz. 11 —13. §§-nak alkotóinál: nem akarom e törvényben megszüntetni azt, a mi onnan kimagyarázható, mert én a czélszerüséget a sürgősség felé helyezem ; kivált midőn a jelen esetben a sürgősségbői eredményt nem várhatunk, mert tudjuk, hogy a budget és az építkezés tekintetében, csak a jövő évben vétethetnék foganatba, azért én elfogadom ugyan általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, de csak az esetben, ha a 22. és 31. §-nál benyújtandó módosífványaim, melyek beszédem szellemének megfelelők lesznek, a t. ház kegyes hozzájárulásában részesülnek; ha azonban azok nem fogadtatnának el. a harmadszori felolvasásnál a törvényjavaslat ellen fogok szavazni. Mocsáry Lajos: T. ház! Részemről bátor vagyok kijelenteni, hogy én nagyon óhajtom egy beszállásolási törvénynek létrejövetelét, már csak azért is, hogy szüntettessék meg a mostani álla-