Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

135. országos ttlés májas 28.1879. 7 pot, mely nem törvényen, hanem rendeleten, még • pedig egy az absolut korszakból datált rendeleten alapszik; óhajtom a törvény meghozatalát azért, mert a most fennálló gyakorlatban igen sok hiányt és visszásságot látok és sok alkalmat a visszaélésre, a melynek megszüntetése mindenesetre az ország közönségére nézve nagyon is kívánatos. De daczára annak, hogy e szerint óhajtom egy törvénynek létrejövetelét arra nézve, a mely előttünk fekszik: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, (Helyeslés a szélső haloldalon) s nem fogadom el különösen közjogi szempontból, mivel nézetem szerint ezen törvényjavaslat oly alapra van fektetve s ezen alapnak természete akként vonul rajta keresztül, hogy én ezt Magyarország önállóságával, függetlenségével, nevezetesen azon jogaival, melyekkel a katonai elhelyezés és élelmezésre nézve régi törvényeinknél fogva bir s melyeket maga az 1867-iki törvény világosan proclamált és magának biztosított, ellentétben lenni látom. Mit mond az 1867: XII. t. ez. 12. §-a? Ez igy szól: „A magyar hadseregnek időkinti kiegészítését s az újonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezést illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn." És most már ez^n törvénynyel szemben, melynek világos, határozott holtához legkisebb kétség nem férhet, mit mond a szőnyegen levő törvényjavaslat? (Halljuk!) Idézte már az előttem szólott képviselőtársam Ernuszt a 21. és 22. §§-at. Ezek azok, melyekben a leghatározottabban van az országnak az 1867. törvényben fentartott joga negálva ; ámbár vannak e törvényjavaslatnak más szakaszai is, a melyek ezzel teljes összhangzásban, épen úgy ellenkeznek az általam idézett törvénynyel, de mindenesetre a legvilágosabban hozzák ezen negatiót kifejezésre a t. barátom által idézett szakaszok. Nevezetesen a 21. §. azt mondja: „Az álló hadsereg (hadi tengerészet) ő Felsége, mint legfőbb hadúr által 1870-ik évben elrendelt állandó béke elhelyezésének végrehajtása, a közös hadügyminister által, a honvédelmi ministerrel egyetértőleg eszközöltetik." A következő szakasz pedig azt mondja: „IJj elhelyezési állomások kijelölése, valamint általában az állandó béke-elhelyezés minden megváltoztatása, a közös hadügyminister és a honvédelmi minister meghallgatása után, 8 Felsége meghagyása alapján történik. A honvédség elhelyezése ő Felsége jóváhagyásával, a honvédelmi minister által foganatosittatik." Ezen szakasz tehát legelőször is constatálja azt, hogy ő Felsége mint legfőbb hadúr intézkedett az elhelyezésre vonatkozólag. És mit mond e tekintetben az 1867: XII. t. ez,? Az világosan kimondja, hogy az elhelyezést az ország magának tartja fenn. Mit jelent ezen kitétel: az ország fentartja magának? Természetesen azt, hogy az országnak törvényhozás utján joga van intézkedni az elhelyezés megállapítása körül és hogy annak végrehajtását csak a magyar kormány útján lehet eszközölni. E szerint ő Felségének nem mint hadúrnak van joga az elhelyezést megállapítani, hanem joga van abba befolyni, az e feletti intézkedésekben részt venni, de csakis úgy, mint a törvényhozás egyik factora. (Tetszés a szélső balon.) Ezen külön frázis: legfőbb hadúr egyáltalában semmiféle, a fejedelem részére reservált külön jogok forrását nem képezheti, (ügy van! a szélső halon.) Egyáltalában ezen kitételre nézve: legfőbb hadár, mellesleg legyen szabad megjegyeznem, hogy én ezt igen szerencsétlen kifejezésnek, igen szerencsétlen fordításnak tartom. Tudvalevő dolog, hogy a régi pogány magyarok hittak hadúrnak istenöket, a főpapjokat pedig táltosnak. Hát ugyanazon joggal, melylyel ő Felségének ezen praedicatumot méltóztatnak adni: Hadúr, ugyanazon joggal adhatják a honvédelmi ministernek a táltos nevet. (Elénk derültség a szélső halon.) Németh Albert: Úgy is néz ki, mint a táltos. (Elénk derültség) Mocsáry Lajos: Azt hiszem, hagyjuk ezen kifejezést a mythologiának, de a törvénykönyvben nincsen annak helye. (Helyeslés a szélső halon.) Ezt mellékesen megjegyezve, ezen 21. és 22. §. nemcsak azt constatálja, hogy 8 Felségének kizárólagos joga az elhelyezés megállapítása, hanem a megállapításnak eszközöltetése, a változtatások megtétele jövőben a közös hadügyminister által a honvédelmi ministerrel egyetértőleg történik. Ez is világosan ellenkezik az 1867 : törvénynyel, mert az azt mondja, hogy az ország az élelmezésre és elhelyezésre való intézkedések körüli jogát a kormányzat körében magának tartja fenn. Ebből világosan az következik, hogy a mennyiben az elhelyezés és élelmezés körül intézkedni kell; azt csak a magyar honvédelmi minister teheti, a közös hadügyministernek ahoz semmi köze nincsen. (TJgy van! a szélső halon.) Ez a törvénynek világos értelme, világos szava. (Ügy van! a szélső halon.) De mondom, nemcsak ezen két szakasz tartalmaz ilyen sérelmeket, ilyen a törvénynyel ellenkező rendeleteket. Vannak egyebek is. Itt van a 6. §. A 6. §. azt mondja: „Ha valamely (állami vagy nem állami) laktanyának vagy fióklaktanyának végleges el-