Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

135. országos ülés május 28. 1879. 5 határozását, az elhelyezést, az élelmezést s általá­ban minden ilyen terhek feletti törvényes intéz­kedést tartotta fenn. Azt a kérdést teszem tehát mindenekelőtt, hogy az elszállásolásból egyáltalán teher hárainlik-e az országra: igen vagy nem ? Én azt hiszem, hogy ezt senki tagadni nem fogja s az által határozottan mind alkotmányi szempont­ból, mind törvényeink alapján állónak látom azon jogunkat, hogy annak változtatásához minden­esetre hozzászólhassunk. Ezen általam most felhozott elveket némileg sértve látom az előttünk fekvő törvényjavaslat 21. és 22. §§-aiban. Mig ugyanis a 21. §. az 1870-ben meg­állapított békeelhelyezés alapján, mely a parla­ment hozzájárulása nélkül eszközöltetett, látszólag ugyanezen jogunknak eieget akar tenni: addig a 22. §. nem tesz különbséget azon két egy­mástól eltérő eset köztt, hogy t. i. hogyha az elismert békeelhelyezés keretein belül némi vál­toztatások történnek, mi által újabb terhek nem hárulnak az országra és azon eset köztt, midőn az egész békeelhelyezési terv megváltoztatása által, az országra aLajthántúl elhelyezett katonák­nak ide való áthelyezése által újabb, nagyobb terheket ró; ez eshetőség ellen biztosítékot e törvényjavaslat nem nyújt. A megváltozott harczászati viszonyokat figye­lembe kell venni, az igaz. Tette is ezt a tör­vényhozás, midőn az ő bizottságai által egyáltalán sürgette a territoriális divisiók rendszerét, a melyek összeköttetésben lévén az ő Felsége, mint a legfőbb hadúr által alkotott ordre de bataille­lal, némileg befolyást engednek ő Felségének ezen a téren is. Elfogadom tehát ezt, de nem mint kizárólagos fejedelmi jogot, hanem mint együttest. Mert mig némelyek a belszervezésből akarják magyarázni, hogy talán ő Felségének erre kizárólagos joga lenne : én ezt azért nem fogadhatom el, mert annak alapján, hogy az ordre de bataille keretei kitöltetnek, még az újonczlétszám megszavazási jogát is el lehetne tőlünk vonni, a mit pedig, azt hiszem, senki sem fog akarni. Mert azon eset, mely most fennáll, hogy két év óta a hadsereglétszám megállapítá­sát illetőleg deczemberben új törvényt kellett volna hozni, arra indokul nem szolgálhat, hanem magyarázatát leli azon politikai viszonyokban, melyeknek következtében, ugy látszik, a kormány nem látja tanácsosnak a hadsereg létszámát le­szállítani ; de ismervén általánosságban a nem­zeteknek közóhaját — hogy ezen létszám takarékos­sági szempontból leszállittassék — annak teljesí­tését ismételve elodázta. Óhajtom tehát és bátor leszek később a részleteknél módosítást ajánlani ezen §-hoz. Mert óhajtom, hogy ezen §. praeeisirozása által az általam kifejtett azon egyéni nézetem érvé­nyesüljön, hogy az országnak határozott joga a XII. törvényczikkbcn kifejezett létszám és el­helyezés megállapítására nézve határozottan fejeztessék ki. (Helyeslés.) Áttérek* az Ausztriával való viszonynak tüzetesebb méltánylására. Ott ismét az 1867: XII. törvenyezikk rám nézve mérvadó. Ezen törvény 9. §-a a had­ügyet határozottan a közös védelem egyik részének tekinti. A 15. §. kijelenti, hogy mind­ezen közös költségeket, bizonyos törvényesen megállapítandó, arányban, Magyarország fogja fizetni. Tagadhatatlan az, hogy a hadseregnek elhelyezése, ellátása, a vorspannok előállítása stb. egy hadseregnek kiegészítő részei, hogy ezek költségekbe kerülnek : tehát igen természetes, hogy a fennálló törvény alapján ezen költségeket közös utoa és módon kell fedezni. Igazolá ez állításomat a múlt, mert hiszen mind a kiegyezés előtt, mind a kiegyezés után a laktanyákat a közös erszényből építtették. Nem látom be tehát, hogy most, midőn Magyar­országra kerülne a sor, ezen mód megváltoz­tassák és új mód léptettessék életbe, egy mód, mely Magyarországra nézve pénzügyi tekintet­ből az eddiginél sokkal hátrányosabb volna. Hátrányosnak, károsnak tartom ez új eljárást — mert eltekintve attól, hogy nem áll az, hogy a Magyarország területén elhelyezett létszám egészen összevág az ujonezozási létszámmal— ez a különbség és teher még fokoztatik az által, hogy roppant különbség van a drágább fegy­vernemek , különösen a lovasságnak elhelye­zése tekintetében és igy igen természetesen azon arány, mely a kiegyezés 29 és 31%-ában leli kifejezését, Magyarországra nézve hátrányosabbá változtatnék, mert a vér- és pénzáldozat sokkal nagyobb, mint azon arány. Fokozódik pedig ezen aránytalanság még az által, hogy a hon­védségből, a gyalogságot tekintve, nagyobb szám esik Magyarországra, mint Ausztriára. Azonkívül pedig Ausztriában lovasság nem létezik, nálunk pedig igen, a mi legiukább kárunkra változ­tatja a quotaviszonyt. Igazságos megoldásra szükséges első sor­ban, hogy a közösügyi kiadások a hadügy­minister tárczájából fizettessenek. Ezen, tőlem helyesnek tartott megoldás ellené­ben az előttünk fekvő törvényjavaslatnak magya­rázata és védelme tekintetében többféle érv soroltatik fel. Mindenekelőtt kifogásoltatott az, hogy az által a kincstárra aránytalamd nagy teher hárul. Megvallom, hogy ezt az okosko­dást nem értem egészen. Mert az, hogy egy teher elviselhetetlen legyen az egyeseknek össze­ségére nézve, és hogy aztán könnyebb legyen magukra az egyesekre repartirozva. azt nem értem. De a törvényjavaslat védői önmagák is

Next

/
Thumbnails
Contents