Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

4 135. országos ülés május 28. 1879. röl kötött 18 évi időtartamra szóló haszonbéri . szerződés felmutatása tárgyában, ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi ministerhez; Elnök: Az interpellatiók az interpelláló képviselők által a szokott időben meg fognak tétetni. Következik a napirend; a véderő-bizottság jelentése a közös hadsereg (hadi tengerészet) és a honvédség beszällásolásáról szóló 73. számú törvényjavaslat tárgyalása. Van szerencsém jelenteni a t. háznak, hogy a honvédelmi ministert Békey osztálytanácsos ur fogja képviselni. Méltóztatik kívánni, hogy a bizottság jelentése felolvastassák? (Nem kívánjuk!) A jelentés felolvasottnak tekintetik. Az első szó az előadót illeti. Márkus István a véderő-bizottság előadója: T. ház! A véderő-bizottság jelentésében oly terjedelmesen fejtegette azon általános szempontokat, melyek e törvényjavaslat tárgyalásával a bizottságban felmerültek és elfogadásánál irányadók voltak, hogy én teljesen fölöslegesnek tartom ezúttal ezen jelentésnek kiegészítésére vagy támogatására bármit is mondani; annál kevésbbé, mert a bizottsági tárgyalás közben nem merültek fel oly ellentétes szempontok, s a mint méltóztattak tapasztalni, külön véleményben sem nyertek kifejezést, melyek esetleg bővebb fejtegetést tennének szükségessé. Én tehát fenntartva magamnak, hogy a tárgyalás íolytán kifejtendőkhöz képest tegyem meg azon megjegyzéseket, melyeket mint előadó megtenni esetleg köteles leszek, most szorítkozom csupán arra, hogy igen röviden a törvényjavaslatot a véderő-bizottság javaslataihoz képest, a t. háznak elfogadásra ajánljam. (Helyeslés.) Ernnszt Kelemen: T. ház! Áthatva a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatnak általánosságban elismert fontosságától, annál inkább kötelességemnek tartom felszólalni, mert mint a véderő-bizottság tagjának, bőséges alkalmam és kötelességem is volt behatóbban foglalkozni annak tárgyalásával, mig az igen t. ház többi tagjai részben más tárgyakkal elfoglalva, részben az előttünk fekvő irományok halmaza következtében, oly részletesen és behatóan nem észlelhették; s igy bátor leszek néhány aggályomnak, melyeknek a véderő-bizottságban is kifejezést adtam, itt a házban is újólag kifejezést adni, hogy azokat bölcs belátásuk szerint figyelembe venni, vagy ne venni méltóztassék. A két előttünk fekvő törvényjavaslat majdnem egy, mert hiszen egyik a másiknak kiegészítő részét képezi. Általánosságban elsőbben is kijelentem, hogy elismerem, minthogy tárgyilagos akarok lenni, minden ellenzéki viszketegtől menten, elismerem, mondom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatbán a kormánynak jóakarata annyiban nyilvánult, hogy az általánosan kifejezett főbb óhajtásokat figyelembe venni s azokat orvosolni igyekezett; csakhogy az én véleményem szerint nem azon mértékben, mint a mely azon közóhajtásokban nyert kifejezést. Elismerem, hogy a jelenlegi helyzet javult, de nem fogadhatom el azon jelenlegi helyzetet, mely absolut utón pátensek által teremtetett, rám nézve mérvadónak, (Helyeslés a szélsőbalon) hanem ezen törvényjavaslat tárgyi bírálatánál csupán az általános közérdeket tekinthetem mérvadónak. Elismerem azt, t. ház, hogy miután ezen tárgy a közös ügyekhez tartozik, az mindkét államban egy bizonyos uniformitás alapján oldandó meg. E megoldás sok nehézséggel jár ugyan, mely nehézségeket a kormány, igaz, igyekezett figyelembe venni, de ez sem elegendő ok arra, hogy ha még is némely javítást óhajtandónak vélnék, azokat indítványba ne hozzam. Elismerem, t. ház, hogy a honvédelmi ministerium részéről a véderő-bizottság tárgyalásai alkalmával, a legelőzékenyebb módon rendelkezésére bocsáttatott a bizottságnak minden lehető adat s igy alkalom nyuitatott a tárgygyal behatóan megismerkedni. Midőn ezen elismerésemet kijelentem, engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslat részletezésébe bocsátkozva, a javaslatot három szempontbál vegyem bírálat alá. (Halljuk!) Először is alkotmányos szempontból, a koronával szemben, a mennyiben ezen törvényjavaslat változtatja az eddigi fennálló törvényeket; másodszor államszempontbóí Ausztriával szemben; harmadszor pedig, a mennyiben a kérdés megoldása, mint magánügy, saját házi dolgainkhoz tartozik. A koronával szemben én egy elvet ismerek el: hogy semmit rólunk néikülüuk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezen elv alapján, a parlamentnek két fegyvere volt, t. i. az adó és a katonai ügyekre vonatkozó befolyás. Hogy nemzetünk mindenkor igyekezett alkotmányos eszközökkel ezen elvet érvényre juttatni, bebizonyította az 1868 : XII. t. ez. alkotásával, midőn abba következő 3. §-t foglalt, úgymint.a 11. §-t, mely ő Felségének legfőbb hadur-jogait, a 12. §-t, mely az ország alkotmányos jogait s a 13. §-t, melyben a jövőt figyelembe véve, a netaláni orvoslás, vagy változtatások szüksége esetében, kijelölte az utat, melyen haladni kell. 0 Felségének legfőbb haduri jogai, a vezérlet, vezényletre és a katonai belszervezetre, egyáltalában, hogy eszmémnek röviden kifejezést adjak, a katonaság fölötti rendelkezésre és végrehajtásra szorítkozik; mig ellenben mindazon intézkedéseket, melyek az országra és annak lakóira terheket rónak, az országgyűlés magának tartotta fenn, mint péld. a 12. §-ban az újonezok megajánlását és állítását, a szolgálati idő meg-