Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

280 teni nem szándékom — mondom, hogy mily csodálatos logikája van a t. képviselő urnak, szembeötlik egy tételéből, melynek különben semmi nagyobb fontossága nincs. Méltóztatott kérdeni, hogy hát ki a felelős ; mert nálunk —úgymond — hol a kassa-oderbergi vasút építési ügyeibe beleszól hat minister, három magyar, három osztrák, ott igen nehéz megállapítani, hogy ki a felelős. Méltóztassék meggondolni, hogy a képviselő ur ugy kivan segíteni a dolgon, hogy szóljon bele még egy hetedik minister, t. i. a magyar kereskedelmi ministei .{Derültség a jobboldalon.) Hogy ez azután segít-e a dolgon, s hogy meg lehet-e akkor állapítani a felelősséget, za nagy kérdés. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur és a különvélemény is különösen az ellen fordítja argumentiója főpontját, hogy itt az egész ügynek rendezése által a magyar államkincstár nem annyira a részvényesekkel és a vasúttal szemben, mint inkább az osztrák állammal szemben, mint állammal áll. Mellesleg megjegyezve, szerfelett különösnek tartom azt, hogy ugyanazok, kik a kiegyezést nem tartják szerencsésnek, és a kik természetszerűen nem vonzódnak a közös ügyekhez, minden áron közösügyet akarnak itt megteremteni ; sőt itt sem állapodnak meg, hanem a létező közös ügyet is a kelletinél sokkal szűkebb vonalakra óhajtják összehúzni a két kormány közt. Nevezetesen indítványozták, hogy ezen pálya vétessék át a magyar kormány által, és ezen ezélra a magyar kormány lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal. Ezen kérdésre bátor vagyok kissé bővebben kiterjeszkedni azért, mert ezen kérdés képezi a különvélemény magvát, s azt hiszem, hogy ezen kérdés elbirálásától teszik ők is függővé, vájjon a törvényjavaslathoz, illetőleg a kárpótlási kérdés ily elintézéséhez ők is hozzájárulnak-e vagy nem. Mi c vasút hivatása? En azt hiszem, hogy a magyar forgalom szempontjából e vasút főrendeltetése az, hogy a magyar vasutakat közvetlenül összekapcsolja a porosz hálózattal. Én legalább azt hiszem, hogy ezen vasút érdemének megbirálásánál főleg ez a körülmény az irányadó, vájjon egyetlen egy alkalom lévén csak a tengerpart kivételével arra, hogy magyar vasút osztrák vasút közbejötte nélkül érintkezhessek külföldi vasúttal — vájjon ezen hivatásának megfelel-e vagy nem. Oly áldozatokat hozni, hogy ezen közvetlen csatlakozás előnyéről mondjon \e a magyar állam csak azért, hogy egy zsákpályát vegyen ^kezelése alá, a különvélemény nem akarja. Ámde a képviselő ur ma ennél tovább ment, kimoudván, hogy bizony ő ettől sem nagyon fél. Azt mondja, hogy 8 mértföldnyi volna az egész vonal Jablonkától Oderbergig. Ennélfogva nem nagy baj volna, akár az osztrák s május 21.1879. állam venné azt át, akár a Ferdinánd Nordbahn. Hogy minő következései vannak annak,, ha nemis 8 mértföldnyi, hanem csak 2 vagy 4 mértföldnyi vasút létezik, melynek ellenkező politikájú forgalmi érdekei vannak, mint a magyar állam forgalmi érdekei, erre nézve nem kell a t. háznak sok példát felhoznom. Ha azonban a t. képviselő ur azt mondja, hogy 8 mértföld vasút idegen kézben még nem elegendő arra, hogy az ország forgalmi politikáját kijátsza, akkor én a felett való jajgatásait •— és szerintem, tökéletesen jogosult jajgatásait — hogy a magyar északkeleti vasút forgalmát a közbeeső szerencz-miskolczi kis vonalrész által a tiszai vasút meglehetősen uralja, nem vehetem komolynak, mert hiszen itt 8 mértföld nincs is. (Elénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Ennélfogva az én véleményem szerint az állami átvétel csakis ugy volna foganatosítható, ha a magyar forgalmi politika érdekeinek előnyére nem csonkán, hanem egészen vétetnek át a vasút, nevezetesen egészen Oderbergig való csatlakozással. Azt állította jelentésében a közlekedési bizottság, és azt állította a pénzügyi bizottság is, hogy a vasút megszerzése ellen nehézségek merülnek fel. E nehézségek nemcsak administrativ természetűek, hanem közjogi természetűek is. En a magam részéről már az administrativ nehézségeket is elég nagyoknak tartom, mert például ha mi egyszer az osztrák kormánytól azt kérjük, hogy engedje át ezen vonalnak jablonka-oderbergi részét a magyar állam tulajdonába, akkor nem tudom, hogyan volnánk megvédve az osztrák államnak például ama követelése ellen, hogy mi viszont az eperjes-tarnowi vasutat engedjük át a tarnow-lechnovai vasút birtokába, mely az osztrák állam kezén van. Hogy pedig ennek micsoda consequentiái vannak, méltóztassanak meggondolni abból, hogy pl. Misloviczig Danczig felé és Königsberg felé az út rövidebb Kassától Tarnow, mint Oderberg felé. Azonban a kérdés igy még nem eléggé complicált, még sokkal complicáltabb a közjogi illetékesség szempontjából. Az 1867. és az 1878-ki kiegyezés csak közös vasuttársulatokat ismer. Már most arra nézve, hogy az osztrák kormány — fölteszem, hogy meg van nála a jó indulat — engedélyezné azt, hogy itt közös államvasút létesíttessék, erre nézve a törvényhozás hozzájárulása lenne szükséges. A t. képviselő ur méltóztatott előbb consequentiákat kihozni abból, hogy én azt állítottam és hogy azt állította a közlekedési bizottság a kormánytól nyert felvilágosítások folytán, hogy kiegyezési tárgyalásokra az idő jelenleg nem kedvező. Nem személyi momentumokról szólok, hanem tárgyiakról. Én igenis nem tartom 130. országos ül