Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

130. országos ülés május 21. 1879. 281 helyesnek oly új kiegyezési kérdések inscenirozását, melyek előreláthatólag semmi egyéb eredményre nem vezetnének, mint a magyar kormánynak merev visszautasítására. És fölötte csodálkozom, hogy a képviselő ur, a ki a múlt kiegyezést nemcsak tárgyi, hanem személyi momentumokból sem tartotta helyes időben megtörténtnek, most előáll és kéri egy új kiegyezési tárgyalás megindítását. {Tetszés jobbfelől) Azonban még egy anyagi oldala is van e kérdésnek, nevezetesen a prioritások kérdése. Méltóztatik tudni, hogy egy praecedens van, mely szerint oly prioritásokat, melyekre nézve nem volt eléggé határozottan kimondva, vájjon aranyban, vagy ezüstben fizetessenek-e? a magyar állam — átvévén az objectumot — aranyban fizette ki. Már most méltóztassanak meggondolni, hogy a kassá-oderbergi vasútnál 2 millió frtnyi évi prioritási kamat fizetendő, ha ezen prioritási kamatokat praecedensek folytán — és nehezen hiszem, hogy a kormány, ha á-t mondott, b-t is ne lenne kénytelen mondani — nem ezüstben, hanem aranyban kell fizetni, évi 300,000 frt új terhet ró 15%-es agio mellett a magyar államkincstárra, mire ma per absolute semmiféle jogi kötelezettsége sines. Azonban az alapeszmét, mely ily nevezetes kiviteli pályának államkézbe való átvételét illeti, én részemről prineipialiter helyesnek tartom. Oly viszonyok köztt azonban, hol az átvevő államnak pénzügyi szükségletei más téren is igénybe vannak véve, ezen elvnek állandósítását csakis oly körülmények köztt kívánnám, hol vagy a forgalmi politika érdeke megkívánja, vagy a vasútnak hitele és hitelképessége annyira meg van ingatva, hogy a csőd alá jutástól kell félni. Hogyan áll e tekintetben a dolog? Itt van egy vasut-társulat, mely a mai viszonyok köztt osztrák területen át a porosz hálózattal közvetlenül érintkezik s mely vasútra, miután ennek igazgatósága magyar területen székel, a magyar államnak igen nagy befolyása van, a mely tehát magyar vasút s a melynek tarifájára az engedélyokmány értelmében a magyar államnak döntő befolyása van. De hogy ha ez nem volna is, micsoda veszély van abban, hogy ha ezen pálya privát társulat kezén marad és nem az állam kezébe megy át? A kassa-oderbergi vasút geographiai fekvése olyan, hogy iránya feltétlenül mindig az fog lenni, a milyen a magyar államé, mintán a magyar pályával szövetségben van; igy nem kell attól félni, hogy ezen vasút a magyar államéval ellenkező politikát fog folytatni. Ezt per absolute nem lehet feltenni, miután e vasútnak saját magának ugyanazok az érdekei, a mi a magyar államé. És hogy ha ezt megengedjük, akkor a kérdés tisztán így áll: akarKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VI. KÖTET. juk-e igy a közvetlen kapcsolatot a porosz pályákkal azon feltétel alatt, hogy az magyar területen székelő magyar társulat által, a melynek intézkedéseire, a melynek tarifájára a magyar kormánynak döntő befolyása van, vezettessék, vagy akarunk-e egy zsákpályát, a mely Jablonkáig megy és ott bele fut vagy az osztrák állam pályájába, vagy a Ferdinánd Nordbahnba, mely helyzetben nem tudjuk a magyar forgalom érdekeinek kellő garantiáját biztosítani ? Én kívánom, hogy ezen vasút ügye rendeztessék és miután ezen mostani rendezés a magyar forgalomnak igen nevezetes előnyére van, bátor vagyok a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz: T. ház! Azon alapos és kimerítő előadás után, melyet e tárgyra vonatkozólag az imént Lichtenstein képviselő ur el. mondott, én nagyon röviden indokolhatom azon határozati javaslatot, melyet magam és t. elvbarátaim nevében benyújtani bátor vagyok. (Halljuk!) Nem fogok részletekbe bocsátkozni; általános közlekedési szempontból kívánom ezen törvényjavaslatot megbírálni és legelőbb is meg vallom, hogy én elvártam volna e fontos kérdés alkalmával, hogy az igen t. közlekedési minister ur nyitotta volna meg a vitát egy általános közlekedési politikát jelző beszéddel. Mert megvallom, mikor mi ilyen nagy vasúti műveleteket hajtunk végre egymásután, a minő most e két vasút ügye, t. i. a vágvölgyi és a kassa-oderbergi vasúté és megvan a lehető legjobb akarat a ház minden oldalán, mint méltóztattak észrevenni a vágvölgyi vasút ügyének tárgyalása alkalmával, ezen ügyek rendezéséhez hozzájárulni: akkor ugy vélem, még is joga van a képviselőháznak kérdezni a kormánytól, hogy hová fog ez vezetni. Mi látunk részleteket, látunk itt egy darab vasutat, látunk ott egy darab vasutat, de hogy mit akar ezzel a kormány csinálni, hová fog ez vezetni, arról e házban, — legalább a kormány nyilatkozata alapján — senkinek fogalma nem lehet. Két mód van arra, hogy zilált vasúti hálózatunkat rendezzük. Egyik az, a melyet én és elvbarátaim évek óta védelmezünk és a melyet most örömmel látok védelmezve t. szomszédaink által is: hogy az állam kezébe egyesittessenek a létező vasutak egymásután, a mint a körülmények engedik. Ez volt mindenkor meggyőződésem, ez ma is, és e rendszert követi ma Európában csaknem minden állam. Van egy másik mód, a melyet a t. kormány, mióta helyét elfoglalta, mindig hangoztatott: ez a csoportosítás rendszere. Hogy maradjanak meg a vasutak a társulatok kezében, de egyesittes36