Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
130. országos ülés május 21. 1879. 375 gátolja meg jogszerüleg semmi sem, de a méltányosság pláne nem gátolhatja meg. Azt hiszem, hogy ezt involválja magában már azon vámszövetség szelleme is, a melyben Ausztriával élünk, a melynek egyik pontja világosan azt mondja, hogy a vasut-ügy Ausztria és Magyarországban, illetőleg a monarchia két felében egyenlő elvek szerint kezelendő. De ez talán csak nem az uniformisra, a lámpákra, a vasúti kerekek dörzsfékeire s ilyfélére vonatkozik, hanem magára a vasúti kezelésre az ilyen felmerülő egyes eseteknél. És én, t. ház, a vasutügyet általában oly ügynek tartom, a melynek megítélésénél a jogosult helyi érdekek kielégítése mellett bizonyos nemzetközi kérdéseket kell épen tekintetbe venni. És hogy Ausztriában lehet e részben kellő eljárás mellett részünkre méltányos eljárásra számolni, azt bizonyítja azon manifestum, melyet közelebb azon 112 reiehsrathbeli képviselő választóihoz kibocsátott, a kik kiléptek a kormánypártból azért, mert a kormány keleti politikáját ők sem helyeslik, kik ezen választóprogrammban azt mondják a vasutügyre vonatkozólag : „a vasúti ügy, szemben Magyarországgal egyoldalulag nem oldható meg. Tehát ebből következik, hogy ezt szerintök is nemzetközi szempontok alapján kell megítélni. [Halljuk!) És ha csalódnám abban, hogy kellő módon történt fellépés után Ausztria nem volna hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az Oderbergig menő vonal egy kézbe összpontosittassék, akkor fenn maradna az a másik mód, hogy tétessék tehát a vaspálya államivá Magyarország határszéléig Jablonkáig. Az mondatik ennek ellenében, hogy azon 8 mértfölddel, mely Ausztria területén fekszik, a mi összeköttetésünket meg lehet nehezíteni. Én ezt kétségbe vonom. Bármi történik azon 8 mértföldnyi vaspályán, — mert hiszen teljes tilalmat a velünk egy vámszövetségben élő Ausztria csak nem fog elrendelni, — az nem lehet oly ártalmas, mint a mily nagy előny származik abból, ha Magyarország Oderbergig 200 mértföld vasút fölött maga rendelkezik. A vasutak maximális tarifája 2 kr. szokott lenni mázsa-mértföldenként nyers terményeknél, átmeneti forgalommal l 1 / 2 — l 1 / 4 kr. Ha a maximált tarifát alkalmazzák is, ez 8 mértföldön ki fog tenni 5 kr. különbséget. És ezen 5 kr. az, a mi megnehezítheti forgalmunkat, mikor már 200 mértföldön állami befolyást érvényesítünk. Egyébiránt a monarchia másik felében épen ugy meg van a szükség és hajlam arra, hogy a vasutak nagy része államivá tétessék. Épen most jönnek a hirek, hogy a Ferencz-József-pályát meg akarja venni az állam, s törvény van arra általában, hogy ha egy garantirozott vasútnál a garantia felénél több kifizettetik, azt a pályát az állam átveheti. Ha igy áll a dolog, méltánytalanságot kérünk-e mi akkor, mikor azt kérjük, hogy tegye Ausztria is államivá a maga részét ? Hogy egy ilyen kis darabon Ausztria által meg nem akasztható a mi forgalmunk, azt igyekezni fogok más módon is bebizonyítani. A tarnow-eperjesi vaspálya galieziai része szintén állami tulajdon Ausztriában. És én nem tapasztaltam, hogy azért valaha a mi budapesf-kassatarnowi összeköttetésünk fennakadást szenvedett volna. Midőn az előbb egységes déli vaspályából az olasz vonalak Lombard-Velenczében kiszakittattak, ez által a nemzetközi forgalom nem szenvedett és méltóztassék elhinni, hogy a mi akkor Bécsből Brindisibe olcsón mehetett, az ma is és jövőre is épen ugy elmehet, habár az olasz rész az előbbi complexből elszakittatott is. De van még egy félelem, s ez az, hogy az osztrák kormány paetálni fog az északi Ferdinand-vasuttal és meg fogja azt venni, és akkor csakugyan ,egy kerékkötőt fog csinálni forgalmunknak. Én azonban jobb véleményben vagyok egy velünk egy vámszövetségben élő osztrák kormány iránt, melynek mi e vámszövétségben oly sok áldozatot hoztunk, mintsem hogy feltenném róla, hogy egy privát társulattal szövetkezzék Magyarország ily vitális érdekének csorbítására. A dualismus ezt nem tűri mea: és hogv az az egyedül fentartható közjogi helyzet, azt oda át is igen tekintélyes helyről e napokban is hangoztatták. De hogy nem fogja ezt tehetni az északi vasút sem, arra nézve az szolgál megnyugtatásul, hogy tapasztalatom szerint Ausztriában a vasut-társulatok nem oly nagy hatalmak, mint nálunk, Láttuk, hogy odaát a kormányok el tudnak bánni a vasutakkal és nem vasuttársulatok határozzák meg a kormány közlekedési politikáját. Még egy — és nem tagadom leginkább figyelemre méltó momentum hozatik fel az államivá tétel ellen, és ezt a vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a minister ur bővebben kifejtette. Ez abban áll, hogy Magyarország pénzügyi viszonyai jelenleg nem olyanok, hogy investitiókat tehetnénk. Én erre csak azt mondhatnám, hogy e szerint a vágvölgyi vasutat sem kellett volna megvenni, mert ezért pénzt kell adni. Vagy ha áll az, a mit a t. minister ur mond. hogy be kell várni a pénzügyi viszonyok jobbrafordultát, akkor azon szempontból kell szerintem a kassa-oderbergi pályát megvenni, hogy az ott eszközlendő reformok és meggazdagodásokkal is, pénzügyi viszonyaink jobbra forduljanak. De hogy is áll a dolog? eléggé bőven részleteztem, hogy a magyar állam garantiájából, melyhez Ausztria nagyon kevéssel fog járulni, tartjuk fenn e vasutat. Az elsőbbségi kötvények 35*
