Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-122

83 122. orwágos iléa május 12. 1879. kifejezett intentiókat helyeslem és magaméivá teszem, és mert ugy tudom, hogy rendkívüli körülmények által előidézett rendkívüli állapotoknak rendezése, csak rendkívüli eszközök igénybevételével lehetséges. Ez képezvén alapeszméjét a törvényjavaslatnak, azt elfogadtam. He megvallom, sokkal nagyobb megnyugvást tudnék a törvényjavaslatban találni, ha bizonyos határvonal tartatnék meg a törvényjavaslatkeresztülvitelénél és azon eszközök alkalmazásánál, a melyek ezen törvényjavaslat benyújtására szükségesek, ha, mondom, egy bizonyos határvonal tartatik meg, mely megóvná a törvényhozást bizonyos túlságtól. Méltóztassék a 2. §-t elolvasni. Ez azt mondja: „2. §. A királyi biztost teendőiben egy 12 tagból álló biztosi tanács fogja támogatni, melynek tagjai közül kilenczet, lehetőleg nem államhivatalnokokból, a ministerelnök nevez ki; hármat Szeged szab. kir. város közgyűlése választ." A mint tehát a törvényjavaslat imént felolvasott 2. §-ának szövegéből világosan kitetszik, ez a tanács legfeljebb consultativ testület lesz, vagy talán az sem, mert hiszen a ministerelnök az imént, egy pár perezczel előbb méltóztatott mondani, hogy ezen biztosi tanácsnak nem lehet egyéb hivatása, mint hogy a királyi biztost elhatározásainak végrehajtásában támogassa. En nem tudom, — ezt mellékesen vagyok bátor megjegyezni, — jól értelmezem-e a törvény 2. §-ának eme kifejezését: „a királyi biztost teendőiben egy biztosi tanács fogja támogatni", ha azt hiszem, hogy ez véleményező testület is lesz. Vagy talán e tanács a ministerelnök urnak imént elhangzott nyilatkozata szerint, csak a királyi biztos által reá bizott teendőknek elvégzésére lesz hivatva? Azt hiszem, t. ház, hogy a biztosi tanácsnak hatáskörét oly szűkre szorítani, a mint azt a t. ministerelnök ur előbbeni nyilatkozatában tette, nem lehetséges. S éu szeretem is hinni azt, hogy a ministerelnök ur, talán nem azt érti alatta, a mit a szavak kifejeznek; mert ha az állana, a mit a ministerelnök urnak méltóztatott mondani, hogy a biztosi tanács csak a végett van alkalmazva, hogy a királyi biztost elhatározásai végrehajtásánál támogassa, akkor én annak a biztosi tanácsnak per absolute semmi néven nevezendő hasznát be nem látom; mert én a végrehajtást tisztviselőre, hivatalnokra szeretem bizni, olyanra, a kinek parancsol, a kivel rendelkezik a királyi biztos, a kinek állása a királyi biztos kezében van. Ha tehát csak a királyi biztos elhatározásainak végrehajtására alkalmaztatnék az egész tanács, akkor az egész dolgot felesleges apparátusnak tartanám, mely legfeíebb is hátráltatná a dolgok menetét, de előnyére semmi körülmények köztt nem válnék. Pusztán csak arra állítani fel a tanácsot — ezt állítom én — felesleges dolog lenne. Én igen óhajtom, hogy a királyi biztos elhatározásainak végrehajtásánál, bizonyos meghatározott esetekben, p. o. segélynyújtásnál alkalmaztassék ily közeg; de óhajtom azt is, ha már ily biztosi tanács adatik a királyi biztos mellé,, hogy őt támogassa, akkor legalább is véleményadó testület legyen az, a nélkül azonban, hogy a királyi biztos elhatározását alterálhassa a nélkül, hogy a királyi biztost leszavazhassa. Mert ha az a biztosi tanács nem lesz még véleményadó testület sem, akkor nem tudom felfogni annak gyakorlati hasznát. De még azon esetben is, ha véleményadó, consultativ testület lesz, nem látom be az okot, hogy miért bánik a törvényjavaslat, illetőleg annak szerzője a t. ministerelnök ur —bocsánat a kifejezésért — annyira szűkmarkulag Szeged város közönségével; hiszen nincs kitéve' azon eshetőségnek, s nem forog fenn azon veszélynek esélye, hogy a kormánynak a királyi biztos utján kifejezésre juttatni óhajtott intentiói azon, — mondom — véleményező testület kebelében hajótörést szenvedjenek; hiszen arra nem fordulhat elő eset e biztosi tanács szervezeténél fogva, hogy az a királyi biztos akaratát, tervét leszavazza, vagy az elé akadályokat gördítsen. Minek akkor, t. ház, — szeretem hinni, hogy nem ez indokból történt, de előttem legalább az a színezete van, — annyira túlságos bizalmatlanságot mutatni Szeged város irányában, hogy egy oly testületben, melynek elhatározási joga nincs, melynek legfeíebb véleményét hallgatják meg, de azért tehetnek, esetleg tesznek is az ellen, 12 tag közül csak 3 legyen azon város kebléből választva, melynek érdekében az összes reconstructió történik, igaz az állam segélye, az állam közvetítésével. T. ház! Még egy igen fontos okom van, és ez az, hogy méltóztatnak tudni, hogy az összes művelt világ érdeklődése nyilvánult azon nagymérvű adományokban, a midőn a katastrophának híre az egyes országokba elérkezett. Én, t. ház, előre is határozottan tiltakozom minden oly feltevés ellen, mintha az én szavaimból akár gyanúsítást, akár bármi távoli feltevést lehetne kimagyarázni a tekintetben, hogy talán azt hinném,, hogy nem fog helyesen megválasztatni a királyi biztos; s hogy azok az anyagi eszközök, adományok és segélyek nem fognak leghelyesebben felosztatni és nem fog minden úgy történni, hogy emberileg jobban nem lehetséges. De e törvényjavaslatra, t. ház, azon érdeklődés folytán, a mely ezen alkalmából a külföldön és távoli országokban mutatkozott, a honnan ez adományok bejöttek, a figyelem fel van híva, és érdeklődni fognak az iránt, vájjon mire fordíttatnak, miként használtatnak fel azon befolyt segélyadományok..