Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-121
63 181. országos ülés májas 10. 1879. terjedelménél, részint a dolog természeténél fogva magában a törvényben igen nehéz és azért tartózkodom is e részben külön indítványnyal, vagy módosítványnyal fellépni ; de mindemellett kötelességemnek tartom & r minister ur figyelmét ezen dologra felhívni. Én ugyanis részemről kivánom, hogy az erdőfelügyeiők hatáskörének megállapításánál ne pusztán a rendőri tekintetek legyenek irányadók, a mint az a törvényjavaslatban történik; hanem, hogy az erdőfelügyelő működése megfeleljen azon eulturalis ezélnak, a melynek elérését én épen e törvényjavaslat fő feladatának tartom. Mert nézetem szerint nem elég, t. ház, hogy az erdőfelügyelő csak őrködjék a törvényjavaslatban foglalt egyes intézkedések szoros végrehajtása felett, mert ugyancsak ezt olcsóbb módon is lehetne eszközölni, hanem szükségesnek tartom, hogy az erdőfelügyelők a törvény szelleméből kiindulva, támogassák és segédkezet nyújtsanak az egyeseknek és községeknek az üzemterv megállapításánál, valamint a törvény egyes intézkedéseinek végrehajtásánál. Csakis e részben és ez által várok üdvös eredményt az erdőfelügyelői intézménytől és csak akkor remélhető, hogy ezen intézmény népszerűvé válik és el fog éretni a törvény értelmében kitűzött czél. Azért bátorkodom ismételve a t. minister ur figyelmét erre felhívni és őt megkérni, szíveskednék ez iránt nyilatkozni és a felügyelő hatáskörének megállapításánál a kiadandó utasításban is ezekre reflectálni és engem e részben megnyugtatni. {Helyeslés a baloldalon.) Tisza Lajos: T. ház! Megvallom, hogy azok után, a miket a nagy közönségben észleltem és hallottam, hol szintén érzik már, hogy államgazdasági szempontból mily fontos az erdők fenntartása, azt hittem, hogy kivált ezen házban szó sem fog emelkedni az elleu, hogy az erdők felügyeletével szakközegek bízassanak meg. Különösen a tapasztalatra hivatkozom, mint a mely meggyőzhet mindenkit arról, hogy az erdőkre való felügyeletnek az eddigi mód szerinti gyakorlása nem kielégítő. Erdőkezelésünknek mostani szomorú állapotát nem lehet egyenesen a törvényhozási intézkedések hiányának felróni, mert habár eddig nincs is szerves erdőtörvényünk, tagadhatatlan, hogy a törvényhozás régebben is foglalkozott az erdők ügyével, az erdők kezelése kérdésével, s kivált az akkori viszonyoknak megfelelő rendelkezéseket hozott. Azonban egyet elmulasztott: azoknak életbeléptetésére és az ellenőrzésre a helyes közegeket felállítani. Ennélfogva mindazon törvényeink irott malaszt maradtak és azokat senki komolyan nem vette. S hogy érezték a hiányt régebben is, azt mutatják a régibb kormányrendeletek, melyek ily közegek felállítását mindig sürgették; mutatja maga azon körülmény, hogy az 179!-diki országgyűlésnek állandó bizottsága, mely egy erdei törvény kidolgozásával megbízatott, javaslatának, mely fájdalom törvényerőre sohasem emelkedhetett, egyik sarkalatos pontjává tette épen azt, hogy az erdők felügyeletére specialiter ezzel megbízott, szakközegek rendeltetnek. Nem is lehetséges ez máskép, különösen a mai viszonyok köztt, hol a közigazgatásnak annyi ágazatra való felosztása folytán, a közigazgatási tisztviselők annyira el vannak foglalva rendes teendőkkel, hogy ha bírnának is a szükséges szakértelemmel, az erdőkre való felügyeletet nem gyakorolhatnak úgy, hogy valóban eredményt mutassanak fel. Annak másik okát, hogy fennálló erdőtörvényeink nem voltak eredményeikben kedvezőbbek, abban látom, mire később fog ezen törvényjavaslat áttérni, hogy az erdészeti kihágások sanctiója nem határoztatott meg. De — ismétlem — első sorban a szakszerű felügyelők fel nem állítása volt oka annak, hogy mindeddig ezen törvények nem effectuáltattak kellőleg. Más kérdés már most, t. ház, az, hogy ezen szakközegek miképen állíttassanak fel? E felett igenis van helye szerintem is az okoskodásnak, a kérdés megvitatásának, mert hiszen annyira, mint azok, kik e törvényjavaslatot fogalmazták, vagy kik az erdészet ügyeivel specialiter foglalkoztak annyira e kérdéssel, minden tagja a háznak nem foglalkozhatott, s igy természetes, hogy e felett eszmecserének van helye. Két mód mutatkozott, mely úgy azok által, kik e javaslatot készítették, mint később az ezen tárgyú enquéteben behatóan megvitattatott. Az egyik mód lett volna a törvényhatóságok útján minden egyes törvényhatóság területére általa választott szakközeggel töltetni be a felügyelői helyet. A másik mód volt az, mely a törvényjavaslatban elfogadtatott. Nem akarom fölemlíteni azt, a mit a minister ur előttem már felhozott, hogy költség tekintetében a megyék területére általuk választott felügyelők szervezése talán — mondjuk — 20—25 ezer frttal többe került volna, mint a másik mód; mert meggyőződésem az, hogy midőn ily nagy államkincsről, mint a minők az erdők, van szó; akkor végtére is az, hogy 10—15—20 frttal a szervezés egyik módja többe kerül-e, mint a másik, nem jöhet kérdésbe. Itt tisztán az intézmény czélszerűsége az, a mely dönt. Főleg két ok vezette e törvény szövegezőit arra, hogy az országnak egyes nagyobb területekre való beosztásával szerveztessenek kerületenkint a királyi erdőfelügyelők. Az egyik ok volt az, hogy valóban igen nehéz lett volna meghatározni, mely törvényhatóságok válaszszanak erdőfelügyelőket és mely törvényhatóságok ne válaszszanak; mert hiszen igen jól tudjuk, hogy az erdők nem egyformán vannak az országban elosztva. Vannak oly törvényhatóságok, melyekben csekélyebb
