Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

382 133. országos ölés májns 26.1879. a bizottság terjeszt a t. ház elé, teljes összhangban áll a közegészségügyi törvény a járványokról szóló 46-ik szakaszával és ennélfogva azt hiszem, annak elfogadását bátran ajánlhatom. És csak mellesleg jegyzem meg azon példákra való hivatkozás elleneben, melyet az e tárgyban először felszólalt t. képviselő ur tett, hogy az osztrák legújabb javaslat 455. §-a egészen hasonló intézkedést tartalmaz. Ugyanis azt mondja : Austibende Wundärzte, Geburtshelfer und Hebammen, welche die angesprochene Hilfe, — sowie Apotheker, welche die verlangten Arzneimittel in dringenden Fällen, ohne genügenden Grund verweigern oder verHundert Gulden zu bezögern, sind strafen." Egészen bajor törvény, Ezt csak bis zu hasonló intézkedést a Polizei-Strafgesetzbuch 113. tartalmaz a j-a. azért említem meg, hogy ha más helyen aggálytalanul hozathatnak ily törvények: akkor nálunk, a mi viszonyaink figyelembe vételével, szintén bátran ajánlhatom ezen §. elfogadását. Elnök: Felkérem azon képviselő urakat, kik a 93. §-t az előadó ur által tett irályi módosítással elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, és igy Bódogh Albert képviselő ur módosítványa elesett. Baross Gábor jegyző (olvassa a 94. §-t és a budapesti orvosi egylet kérvényének ide vonatkozó pontját, mely szerint a 94. %-ban megállapított pénzbüntetés maximuma túlhaladja az egylet nézete szerint orvosaink anyagi erejét). Csanády Sándor: T. ház! Azt hiszem, hogy e §. 3. sorába nyomdahiba csúszott be, a hol az mondatik „szülési", mert ehelyett ennek kellene állani „szülészi." (Általános helyeslés.) Elnök: E nyomdahiba kiigazításával a 94. §. elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvassa a 95. %-t és a budapesti orvosi eyylet kérvényének ide vonatkozó pontját, mely szerint a 95, §. azon intézkedése, hogy „a hivatalos orvos, ha járvány idején, habár lemondás folytán, de lemondásának szabályos elfogadtatása előtt hivatalát elhagyja stb." minthogy itt a lemondás szabályszerű elfogadása időhöz kötve nincs, az illető közegek által esetleg visszaélésekre vezethet; s azért az egylet egy bizonyos határidő megállapítását kéri, melyen túl a lemondás szabályszerű elfogadása ne legyen halasztható. Ugyanezen czikk azon rendelkezését, mely szerint az orvosi szolgálat teljesítésének alapos ok nélküli megtagadása, vagy elhalasztása, két hónapig terjedhető elzáratással büntethető, az egylet méltánytalannak s az orvos tudományos műveltségével és társadalmi állásával meg nem egyeztethetőnek mondja. Bódogh Albert: T. ház! A 95. §. azon rendelkezésében, hogy az orvos vagy sebész, a ki járványos betegség esetén, habár lemondás folytán, de lemondásának szabályos elfogadtatása előtt hivatalát elhagyja stb., én a magam részéről egy oly rendkiviili tág kaput látok nyitva a zaklatás, az igazságtalanságnak és az orvos iránti személyes indulatoknak, hogy — megvallom — nem szeretném, ha igy maradna e §. szövegezése. Másrészről igen nagy igazságtalanságot látok abban, hogy egy orvosnak megtagadtatik, ha lemondott, hivatalának elhagyása j. teljesítette legyen bár addig akármily híven és buzgón hivatalát. Legyenek neki kilátásai eddiginél jobb helynek, szebb állásnak elnyerésére, azt neki törvény által, még pedig bizonytalan időre megtiltjuk, hogy állását elhagyja. Mert ez a törvény ha jogot nem ad is, de legalább annak alapján jogot formálhat az illető felebbvalójához, hogy az orvosnak nem engedi meg a hivatalos állomásáról való állomást, mig az neki nem tetszik. Ezzel tehát ki van mondva az, hogy ez által kiteheti ama sokszor nagy kárnak, mely egy ajánlkozó jobb állás elfoglalásának elmulasztása által érhetné őt. Én azt szeretném, hogy méltóztatnának betenni a t.-javaslatba ezen szavak után: „lemondásának szabályom elfogadtatása előtt" közbeszúrni: ,mely azonban 30 napnál tovább nem tarthat." Legyen ez által kötelességévé téve azon feljebbvalónak, hogy az orvos lemondását 30 napnál tovább vissza ne tarthassa. A másik, a mi ezen szakaszban véleményem szerint nem állhat meg, az az orvosoknak elzárással való büntetése. Én a büntetés nemét általában a büntetendő személy műveltségi fokával és társadalmi állásával óhajtora egybekötendőnek, én szeretném, hogy ez mindig összeköttetésbe hozassék. Hogy az orvos egy ilyen cselekvényért, a mely itt is kihágásnak qualificaltátik, s a melyben semmiféle sülyedése az erkölcsnek, a melyben semmiféle kifejezése egy bűnös cselekedetnek nincsen, egy qualificatióba tétessék a bankócsinálókkal, az anyakönyvhamisítókkal, a kártyabarlangok tulajdonosaival, engedelmet kérek, én ebben igazságot nem látok. Másodszor az orvosnál, de különösen a magyar orvosnál szükségesnek tartom, hogy necsak atörvényhozás, hanem minden művelt magyar ember igyekezzék az orvos személyében, a tudomány iránti tiszteletérzéket fokozni, ápolni a népben. Kérem, ha az az orvos, a kit én oly meggyalázó büntetéssel büntettem, visszatér a nép közé, az nem részesül többé azon tiszteletben, hivatását annyi sikerrel nem teljesítheti többé, mint addig; hogy én őt egy ilyen büntetésnek tegyem ki, én azt nemcsak az orvosi kar érdé-