Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

133. országos ö kében, de a közönség érdekében sem tartom jónak és helyesnek. Nálunk az orvos nem csupán gyógyít, hanem egy nagy emberi és nemzeti missiót is teljesít, — ö tanítója, nevelője egyszersmind a népnek, — ébresztője az orvosi tudomány iránti bizalomnak, fejlesztője a teljes életmód és egészségi szabályok iránti érzéknek, irtója a babonának és tudatlanságnak, szóval a közegészségügy mellett a közmívelődésnek is apostola. Ha már most mi az orvost oly büntetésben részesítjük, a mely őt meggyalázza, megbélyegzi, megszégyeníti: akkor elvettük alóla a talajt, hogy nemes hivatását sikerrel betölthesse, a mi pedig bizonyosan nem szándéka a törvényhozásnak. Arra kérem tehát a tisztelt házat, hogy méltóztassék az elzáratás büntetését kitörülni. Mely kérelmemet annyival inkább nagyobb bizalommal terjesztem a t. ház tisztelt többsége elé, mert meg nem foghatnám, hogy az erdőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem méltóztattak -elfogadni a száutszándékos tolvajságnak, a fazsiványnak elzárással való büntetését — és azt most egy érdemes tudományos testülettel szemben elfogadják. Stojkovits Péter: T. ház! Az idő előrehaladottsága miatt csak igen röviden leszek bátor szólani. Két részre osztom t. barátom beszédét. Az első részét nem fogadhatom el, a második részét pedig némi módosítással elfogadom.. Az első részt nem fogadhatom el azért ; mert méltóztatott mondani, bizonyos határidőt, legalább 30 napot kell adni, hogy a ki hivataláról lemondott, elhagyhassa alkalmaztatását. A szakasz igy szól: „Az állam, a törvényhatóság vagy község által alkalmazott azon orvos vagy sebész, a ki a járványos betegség idején, habár lemondás folytán, de lemondásának szabályos elfogadtatása előtt, hivatalát elhagyja, vagy orvosi, vagy sebészi alkalmaztatásával egybekötött szolgálat teljesítését alapos ok nélkül megtagadja vagy elhalasztja: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Már azt nem tételezem fel, hogy legyen oly község, akár megye, akár város, a mely midőn arról van szó, hogy a tiszti orvos lemond, félévig visszatartsa a lemondást. Ha lemond az orvos, igen természetesen helyben hagyják lemondását ; de én meg vagyok róla győződve, hogy ha az illető leköszönt orvos látja, hogy a járvány oly nagy mérvben el van terjedve, lesz benne annyi becsületérzet, hogy ne távozzék el, még ha harmincz napig nem is hagyják helyben lemondását, nemcsak 30 nap, de, fájdalom, a szomorú tapasztalat megmutatta pl. a cholera alkalmával, hogy a járvány 6 hétig is, sőt 2 hóig is eltart, és ilyenkor egy 1500, vagy nagyobb lélekszámú községet elhagyjon, nem hiszem, hogy találkoznék. és májas 26. 1879. 333 Tehát indítványának első részét nem fogadhatom el, második részét az elzáratásra nézve elfogadom,, bár meg vagyok győződve, hogy nem fog találkozni orvos,a ki veszélyes járvány idején elhagyja állását. Mondom, elfogadom a második indítványt ugyanazon okoknál fogva, melyet t. barátom felhozott, hogy az elzáratás elhagyassék, hanem tétessék helyette inkább, hogy félévig a gyakorlattól eltiltatik. Ez inkább megfelelő, mert csakugyan az orvosnak tisztán az emberiséggel van dolga. Tisza Kálmán ministerelnö'k: T. ház! Csak röviden kívánok egy pár szót ezen ügyhöz szólni. Én nem képzelhetek súlyosabb beszámítás alá eshető vétséget, vagy bűnt, mint ha egy orvos, a ki évtizedekig egy vidéken lakott, és magát ott jól érezte, mikor a járvány kiüt, összepakol és a vidéket ott hagyja. Tudom, hogy ez nem tartozik a gyakori esetek közé, de méltóztassanak visszaemlékezni, hogy a Magyarországon létezett legutóbbi járvány alkalmával volt erre néhány eset. Tehát ezt olyannak tekinteni, a mi elo nem fordul, nem lehet. Én azt hiszem, hog}

r oly ember irányában, a ki ilyet követ el, ezen túlfinom érzésnek nincs helye. (Helyeslés.) Arra nézve, a ki ezt nem követte el és nem fogja elkövetni, ez sértő egyáltalában nem lehet, hiszen ha sértő volna olyanokra, a kik ezt nem követik el, akkor bezárást alkalmazni egyáltalában alig lehetne; mert minden pályán, úgy az ügyvédén mint máson, léteznek olyanok, a kik bűntényt követnek el, noha ezek a többieknek alig tizedvagy századrész százalékát képezik, de a ki a bűntényt elköveti, kell, hogy vegye annak a büntetését is. Ebből a többiekre semmi néven nevezendő szégyen nem hárul. Lehetne — nem tagadom — egy sokkal radikálisabb büntetést kiszabni, de ez talán sokka] kegyetlenebb volna. Megvallom ugyanis őszintén, hogy én az ilyen tényt olyannak tekintem, mint midőn a katona a háború előtt szökik meg zászlója alól, vagy midőn a háború kitört, akkor adja be lemondását a békében élvezett jó állomásról. Épen ugy, a mint a katonaságnál nem szokták ezt megtűrni, ép ugy igazán megérdemlett büntetésnek azt tartanám, hogy az olyan orvos diplomáját örökre veszítse el. (Helyeslés jobbfelöl) Ez azonban talán túlszigorá, nem akarom azt alkalmazni, habár ez volna is a legészszerübb büntetés. Ha tehát ily szigorúk nem akarunk lenni, hagyjuk meg a paragraphust ugy, a mint van. (Helyeslés.) Baross Gábor jegyző; „ Módosít vány, beadja Stojkovics Péter. Az első bekezdés utolsóelőtti sorában e kifejezés helyett: „két hónapig terjedhető elzárással" tétessék: „orvosi gyakorlatának 3 hónapig való felfüggesztésével".