Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

183. országos ülés május 26. 1879. 377 xől, a melyet t. barátom előhozott, akkor incidentaliter ne is akarjuk a szerencsejátékokat törvényesíteni. Ha kihagyatik e második bekezdés, akkor legalább nincs törvényesítve az állam által űzött szerencsejáték, én tehát sokkal törvényesebbnek tartom annak kihagyását, s ha szükséges, intézkedjék az állam külön törvény által. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Miután a törvény egyáltalán tiltja a szerencsejátékokat ; akkor, ha nem történik e tekintetben semmi intézked sodik bekezdésben, még oly sorsjátékokra nézve is, melyek felsőbb engedély mellett jótékony czélokra rendeztetnek, mint pl. az árvízkárosultak számára, — miután csakugyan a véletlentől függ az egész, — a törvény tilalma alá esnének. Minthogy pedig nem lehet intentiója a törvényjavaslatnak az Ilyeneket is megszüntetni és a felsőbb helyen engedélyezett sorsjátékoknak elejét venni ; nem lehet a lottójátékot sem amúgy mellékesen megszüntetni, — a né.kül hogy a lottójáték erkölcstelenségének kérdésébe bocsátkoznánk. •— Kérem a t. házat, hogy méltóztassék a 91. §-t minden félreértés és félremagyarázás kikerülése végett, a beterjesztett szerkezetben. Elnök: Kérem azon t. képviselő urakat, a kik a 91. §-t változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) Elfogadtatik. Baross Gábor jegvző {olvassa a 92. %-t.) Bódogh Albert: T. ház! A 92. §-hoz csupán egy rövid észrevételem van. Nevezetesen az én véleményem szerint egy hiány van benne, de a mely bizonyosan csak figyelmetlenségből, vagy elnézésből jöhetett bele. Nevezetesen az első szám alatt az van mondva: „A ki szabályszerű jogosítvány nélkül, fizetésért, vagy jutalomért orvosi, sebészi, fogorvosi vagy pedig olyan helyeken, a hol szülész vagy szülésznő van és ezek akadályozva nincsenek, szülészi teendőket végez." Nem hiszem, hogy a törvényhozás intentiója az lett volna, hogy azokat, a kik ingyen, de jogosultság nélkül végzik a teendőket, azokat megbüntetendőknek nem tartja; a mint tehát a második pont alatt ismét azt mondja: A ki szabályszerű jogosítvány nélkül gyógyszert betegek számára árul, vagy elad, vagy bizonyos gyógyszert hatósági tilalom ellenére, habár ingyen osztogat vagy ád", úgy kérem méltóztassék az 1. pontban is felvenni e szavakat: „habár ingyen". Kérem a t. házat, hogy méltóztassék módosításomat elfogadni. Molnár Aladár jegyző {olvassa a módosítást). A második bekezdés első sorában ezen szavak után „fizetésért vagy jutalomért* teendő „vagy ingyen". Csanády Sándor: Én, t. ház, nem vagyok £gy véleményen az előttem szóló képviselőKÉPV. NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. társammal, mert különösen kisebb községekben, faluhelyeken megtörténik, hogy valamely lakos fogfájásban, vagy más betegségben szenved, a mely betegségekre nézve a polgárok valamely orvosszernek birtokában vannak. Már kérdem, hogy lehet azt megengedni, hogy a községnek csak egy polgárát is szenvedni hagyjuk, holott azt nagyon egyszerű szerrel meg lehetne gyógyítani. Én tehát kérem a t. házat, hogy maradjon benne a javaslatban az, hogy „a kik pénzért teljesítenek ilyen szolgálatokat. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a kérdés csak az, hogy e szakasz a pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul, vagy pedig az 1. pontra nézve Bódogh Albert képviselő ur módosítványával fogadtatik-e el. Kérem azon képviselő urakat, a kik a 92. §. első pontját változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség az első pontot változatlanul elfogadja; a többi pontok ellen nem tétetvén észrevétel, azok szintén elfogadtatnak. Baross Gábor jegyző (olvassa a 93. §-í). A t. ház határozata folytán fel fogom olvasni a budapesti orvosi egylet kérvényének ide vonatkozó pontját. (Olvassa az ide vonatkozó pontot, mely szerint az egylet a 98. %-ba jölvétetni kéri., hogy az abban Jelhozott teend'ókre gyakorló magánorvos csak akkor kötelezhető, ha a) helyben hivatalos közeg nincs, vagy nem áll rendelkezésre és b) ha e mellett az orvos személybiztonságáról gondoskodva van.") Bódogh Albert: T. ház! Midőn mindenekelőtt kijelentem azt, hogy a budapesti orvosegylet kérvényét minden pontjában pártolom, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni azon okokra, a melyek engem ezen kérelem támogatására birtak. Mielőtt magára a kérvény pontjaira átmennék, engedje meg a t. ház, hogy figyelmeztessem az ezen §-ban foglalt igen nagy fontosságú kérdésre. Ebben az első orvosi segély nyújtásáról van szó. Ez nemcsak az orvosok, nemcsak a törvényhozók, hanem még a bölcsészek figyelmét is nagy mértékben magára vont fontos kérdés. Nem is csoda, mert hiszen ennél a kérdésnél kell főképen a törvényhozásnak megvonni azt az igen finom vonalat, a mely a törvény és az erkölcsi nemes érzés szabályai, a positiv kötelesség, vagy pedig az emberiesség érzései köztt a két egymástól elváló birodalmat elkülönzi. És hogy ezen nagy fontosságú kérdésben az egyes törvényhozások mily óriási eltérésben vannak egymástól, azt elég azzal kimutatnom, ha azon álláspontot, a melyet ez a törvényjavaslat elfoglal, összevetem a fianczia törvéiryhozás álláspontjával. A franczia törvényhozás azt mondja: Az orvosi gyakorlat egészen szabad. Egy 48