Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

360 133. országos ülés május 26. 1879. ha ez nem büntetés, akkor egyáltalában nem értem, pedig azt senki sem fogja elhitetni akarni, hogy az nem akar büntetés lenni. Másodszor, hogy a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztésének a kihágás fölött itélő bíróság legyen egyúttal birája, az meg nem engedhető. Kimondatott az már a 24. §-ban ; s igy ezt annál kevésbé találom szükségesnek kimondani, miután ugyanez már törvényileg meg van állapítva az 1876: XXVIIL t. ez. 7. §-ának 5. pontjában, a mely világosan kimondja, hogy „az államkormány által eltiltott tankönyveket, vagy taneszközöket a közigazgatási bizottság haladéktalanul elkoboztatja, sőt ily esetben az elnök is köteles a közigazgatási bizottságról szóló törvény 19. §-a értelmében intézkedni. Az államkormány által eltiltott tankönyv vagy taneszköz használata, büntetendő cselekményt képez, mely a körülmények szerint 300 frtig terjedhető birsággal, vagy három hóig terjedhető fogsággal vagy, a tanítót illetőleg hivatalvesztéssel is sújtható. A közigazgatási bizottság az ügyet szabályszerű bűnvádi eljárás végett a kir. törvényszéknek átadja. Már most, t. ház, itt világosan ki van mondva, hogy szabályszerű bűnvádi eljárás tárgyát képezi ezen kihágás, melyet ezen törvény egyszerűen csak büntetendő cselekménynek említ fel. S igy ezen második kikezdés annál kevésbé szükséges, mert ezen kihágásnak jelelt tény büntethetősége már ugy is ki van mondva és ha azt kihagyjuk, nem fogunk ellenmondásba jönni azon kimondott elvvel, mely szerint a kihágások büntetése egyedül az elzárás és pénzbüntetés, de másrészről a kihágás birája által el sem intézhet. Hát ez csak abban az esetben volna elfogadható, ha tájékozva lennénk az eljárási módozatokra nézve; mert ha az eljárási módozatokba felvétetik az, hogy ezen kihágásnak a királyi törvényszék a birája, ugy nem hinném, mik ép ezen kihágás ne lenne vétségnek qualificálandó s igy ennek kikerülése végett és tekintve azt, hogy a 24. §. fentartotta a fegyelmi hatóságokról szóló törvény határozmányait, azoknak pedig joguk elmozdítani az illetőket hivataluktól : én elég garantiát látnék a fegyelmi hatóságnak fentartott jog változatlan fenntartásában arra, hogy az illető hason esetben hivatalától el fog mozdittatni. Az én módosításom tehát oda terjed, t. ház, hogy ezen szakasz második pontja hagyassák el, a mennyiben az csak ellentétekre és félreértésekre nyújtana alkalmat. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Molnár Aladár jegyző (olvassa): Ezen §. második pontja hagyassák el. Pauler Tivadar igazságügyininister: T. ház! Ezen szakasz ellen két módosítvány adatott be. Az egyik Madarász József képviselő ur által, a ki szorosabban körül akarja irni azon, taneszközöket és könyveket, a melyeknek használata megtiltható. A mi ezt illeti, az 1876-iki XXXIII. t. ez. tartalmazza már ezen intézkedést., a melyet mi itt csak átvettünk és büntetési sanctióval láttunk el, még pedig olyannal, mely ezen törvénykönyvünknek szerkezetével és rendszerével egyeztethető össze. Itt az van mondva: „az , államkormány által eltiltott tankönyveket vagy taneszközöket elkoboztatja stb." Ezen kifejezések a törvény által már el vannak fogadva, az elv már meg van állapítva; itt ép csak annak büntető sanctiójáról van szó. Azt pedig azért kellett tenni, mert ha a törvénykönyv életbelép, akkor külön életbeléptetési törvény által már megelőzőleg meg kell határoznunk mindazon intézkedéseket, a melyek e mellett netalán fenmaradnak, vagy a melyek ezen törvénykönyv által megszüntettetnek. Nehogy tehát az éleibeléptetési törvénybea hosszú sorozatát kelljen előadni mindazon intézkedéseknek, a melyek fennmaradnak, vagy hogy ne lehessen következtetni, hogy azok el vannak törölve. Ezért vettük be több intézkedéssel a jelent is. De annyival inkább szükséges volt ez, mert az 1876: XXVIIL t. ez.ben az van mondva, hogy: az ügy a törvényszéknek adandó át. Ez már Erdélyben azt a nehézséget szülte, hogy kérdés intéztetett, micsoda kathegoriába tartozik tehát ez a cselekvény; kihágásnak vagy vétségnek kell-e azt venni? Rendeletileg kellett tehát kimondani azt, a mi a dolog természetéből foly, hogy miután a törvényszékhez van ez utasítva, addig, mig az osztrák büntető perrendtartás Erdélyben fennáll, azt vétségnek kell ott tekinteni. De már büntető törvénykönyvünkben, a mely bűntettekről és vétségekről szól, ezen cselekmény nincs felemlítve; itt kellett tehát arról, mint kihágásról intézkedni; itt kellett a büntetést megállapítani és megszabni annyival inkább, hogy a nehézségeknek, a melyeket a qualificatióra nézve felhoztam a jövőben eleje vétessék. A mi már most a hivatalvesztést illeti, tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, hogy kihágás miatt hivatalvesztést nem lehet kimondani. Igen, de ezt a szót: „hivatalvesztés" büntetőtörvényünk értelmében kell magyarázni; ott pedig* hivatalvesztés alatt értetik nemcsak annak a hivatalnak, a melyet visel, elvesztése, hanem az ügyvédi, közjegyzői, tanári, tanítói hivatali állás elvesztése; minden czímnek, díszjelvényeknek, jogosítványoknak elvesztése stb. Ezt nem lehet kihágás miatt alkalmazni. De valamint a büntetőtörvényben is gyakran történik, hogy nem hivatalvesztés mondatik ki, hanem csak azon állásnak, melyet visel, elvesztése: ugy itt sem az mondatik ki, hanem visszaesés esetében a biró ki fogja