Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-132
352 1S2 * országos ülés május 24.1879. birom: mindazáltal én nem helyeslem azt, hogy bármi fontos ürügy alatt a törvény vagy egyéni szabadság megsértetik. Ezen mozgalom folytán, ugy olvasom a lapokban, hogy Újvidékről két magyar polgár kiutasittatott volna. Ezt a jogot én a kormánynak, de semmiféle hatóságnak nem engedhetem meg. A kiutasítás jogával minden európai kormány él ott, a hol szükségét látja idegennél, de hogy állampolgárt ki lehessen utasítani lakhelyéről, szülővárosából, azt én egyáltalában el nem ismerhetem. Vagy olyasmit követett el az illető polgár, a mi a haza törvényeivel ellenkezik, ám akkor méltóztassék őt az illető bíróság elé állítani ; vagy nem követett el semmit, akkor pedig nem szabad a ministeri, vagy bármely más hatóáge önkényére is bizni a polgárok személyes szabadságát. Köszönettel fogom venni, ha a t. belügyminisíer ur is azon helyzetben lesz, hogy irántez nekem megnyugtató felvilágosítást adhat. Tisza Kálmán mimsterelnök: T. ház! A mi magát a kérvényt illeti, annak tartalmához természetesen nem szólok, mert azt nem ismerem és igen helyesnek tartom — ha jól értettem a kérvényi bizottság indítványát — hogy a ministeriumnak adassék ki. Azon ügyre vonatkozólag, melyet a képviselő ur mellesleg hozott fel, természetesen — nem lévén e kérdésre elkészülve — egész részletességgel nem felelhetek. Egyről azonban biztosíthatom, és ezen egy az, hogy újvidéki illetőségű egyén Újvidékről ily módon nem utasíttatott ki. A kiutasított egyének külföldi vagy nem újvidéki illetőségűek voltak, mint ez megtörténhetik és meg szokott történni. De ismétlem, újvidéki illetőségű a kiutasítottak közttnincs; sőt épen mert szó volt egy újvidéki illetőségűről is, a kormány azon kénytelenségben volt, hogy az illető iránt külön eljárást kövessen, mert minálunk illetőségi helyéről valakit kiutaäítani ily módon nem szokásos, de nem is törvényes eljárás. Egyébiránt higyje el a t. képviselő ur, hogy a személyes szabadságra én is igen nagy súlyt fektetek, de a személyes szabadságnak is bizonyosan meg kell hogy legyenek korlátjai és én például nem hiszem, hogy jó szolgálatot tenne amagyar kormány akkor, ha valakinek, bárkinek is, személyes szabadsága iránti kíméletből megengedné, hogy az a fiatalság körében a képviselő ur által is téveseknek és vétkesnek jelzett eszméket terjesztvén, sok, magában véve jó indulatú és ártatlan embert komoly bajba vihessen. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezt általánosságban megjegyezve, ismétlem, hogy újvidéki illetőségű egyén, tudtomra, nem lett kiutasítva. A kérvényi bizottság javaslatát pedig elfogadom. Vécsey Tamás előadó: T. ház! Csak nagyon röviden kívánom megtenni észrevételeimet arra, a mit Helfy Ignácz képviselő ur difficultált a kérvényben előforduló passusokra nézve; az feltűnt a bizottságnak is, de miután a képviselő ur signálta és nyújtotta be a kérvényt, reméltük, hogy majd máskor jobb kifejezésekre fogja tanítani a kérvény beadóit. Lett volna más kifogásunk is, hogy t. i. ezen urak bizonyos congressus nevében lépnek fel, a nélkül, hogy legitimálva volnának, de nem akartunk ebbe bocsátkozni, annyival is inkább, mert a kérvény vége tisztességes hangon van tartva, mely a ház méltóságát nem sérti. Kérem a kérvényi bizottság" véleményének elfogadását. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvényi bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Vécsey Tamás (olvassa a 4. és 21. sorszámú hírvényekre a kérvényi bizottság véleményét, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa továbbá a 28. sorszámú kérvényre nézve, melyben Lelesz . község elöljárósága a reája rótt adóvégrehajtási 1 költség leszállítása tárgyában, vizsgálat elrendelését kéri, a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint a pénzügyministemek kiadatni vélerné| nyezi). Ivády Béla : T. ház! Lelesz község elöljárósága, miként az az 1873. szám alá iktatott kérvényből kiderül, azért, mivel a községben hátralékban volt adótartozásokat a kitílzött időre be nem hajthatta, — annak kényszer utján való behajtása czéljából a községbe kirendelt állami adóvégrehajtó által felszámított 148 frt 20 krajczár „adóvégrehajtói költségek" megtérítésében, az 1876. évi XV. t. ez. 62. §-ában kimondott felelősségnél fogva elmarasztaltatott. Ezen elmarasztalás ellen Hevesmegye közigazgatási bizottságához beadott fellebbezésükben azt kérték: hogy mivel a kiküldött végrehajtónak általuk is aláirt számlaköltsége, 34 napra per 2 frt 50 krjával számítva napját, 8 5 írtnál többet ki nem tehet; — a netalán! hibás alapon történt számítás helyreigazíthatása czéljából velők a számlaköltségek közöltessenek, illetőleg az revideáltassék. Kérelmükkel — az adófelügyelő véleménye alapján — a közigazgatási bizottság által elutasittatván, a pénzügjTninisteriumhoz, mint legfelsőbb fokú hatósághoz fordultak — hol/ mint azt a képviselőházhoz benyujtott kérelmükben panaszolják, a helyett: hogy a folyamodványuk alapját képezett sérelmes „adóvégrehajtói számla" revisiöja kívánságuk szerint elrendeltetett — és annak alapján a tőlük követelt összeg leszállit! tátott volna: — előttök ismeretlen okból — a
