Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-132

340 132. országos ülés május 2i, 1S79. deleteket és intézményeket bocsátott ki. Ennek nyomán indulva, az 1843. javaslat azon toldalékában, a mely a rendőri kihágásokat szabályozza, a 39. §-ban mondja, hogy a törvényhatóságok is alkothatnak ily szabályokat; az egész országra kiterjedő rendeleteknek kibocsátása pedig a helytartótanács hatásköréhez tartozik. Ujabb időben is hány törvény van pl. a közegészségi ügyről, marhavészről, a gátrendőrségről szóló törvények, melyek világosan utalnak a minister által kiadott rendeletekre és azokat tűzik ki zsinórmértékül. Ennélfogva, midőn a ministeri rendeletek is felvétettek a normatívák — a mint hajdan nevezték — az intézkedések forrásai közzé, csak azon nyomon indultunk, a melyet az országnak központi hatóságai mindig gyakoroltak. A mi már most a törvényhatóságoknak statutarius jogait illeti, ezt a jogot, azt hiszem, igazolni nem kell; ez oly régi joga a törvényhatóságoknak, melyet már Verbőczy korában gyakoroltak, hogy azt mellőzni senkinek sem jutott eszébe. Igen helyesen mondotta Baross t. képviselő ur, hogy a statútumok által az egyéni szabadság, a vagyon és tulajdon kívüli rendelkezés némileg kisebb-nagyobb mértékben korlátoltatik. Ennélfogva nagyon természetes, hogy a központi kormány fenntartotta magának az ellenőrzés jogát. Beim van ez az 1870: XL. t. ez.-ben is. De, hogy tartotta fenn ? Ugy, hogy ha a minister 40 nap alatt nem nyilatkozik, akkor a szabályrendelet megerősítettnek tekintetik. Itt is mondatik az 5. §-ban, hogy: „Ha a belügyminister a felterjesztéstől számítandó hatvan nap alatt egyáltalában nem nyilatkozik, a felterjesztett szabályrendelet megerősítettnek tekintetik". Sőt a ő. §. tovább megy, a mennyiben megmondja, hogy: „Sürgős szükség esetében joga vau a törvényhatóságnak vagy városnak a szabályrendeletet, annak meghozatala és kihirdetése után a belügyministeri megerősítés előtt is hatályba léptetni". Természetes, hogy ezt be kell jelenteni, és ha a minister azt megszünteti, az megszűntnek tekintendő. Ez a felügyeleti jogból és a törvényhatóságokról szóló általános törvényes intézkedésekből önkényt következik. A mi Mocsáry t. képviselő urnak azon ellenvetését illeti, melynél fogva ő azt rendkívüli anomáliának tekinti, hogy itt az van mondva: „A kihágás büntetése nem haladhat túl két hónapi elzárást és 300 frtnyi pénzbüntetést, ha a törvényben; 15 napi elzárást és 100 frtnyi pénzbüntetést, ha a ministeri rendeletben; 5 napi elzárást és 50 frtnyi pénzbüntetést, ha törvényhatósági; 3 napi elzárást és 20 frtnyi pénzbüntetést, ha városi szabályrendeletben nyilváuíttatik valamely cselekmény kihágásnak", vagyis, hogy itt a büntetés nem a törvényszegésnek nagyságához, hanem azon hatóságnak köréhez méretik, a mely a szabályrendeletet kiadja, erre csak azon magyarázatot adhatom, hogy a fontosabb intézkedések megszegése törvény által tiltatik meg, és arra nézve itt van meg állapítva a maximuma, melyen a törvény szerint a biró sem mehet túl. Ministeri rendelet, mely az egész országra, vagy általában nagyobb részre szól, tehát mindenesetre fontosabb intézkedésekre vonatkozik, magasabbra szabhatja a büntetést, mint valamely törvényhatóság, mely szűkebb körben mozog, a mennyire szükségét érzené nagyobb büntetésnek, a ministeriumhoz felterjesztést tehet. A város csak localis érdekű ügyekre nézve hozhat statútumot, tehát még szűkebb körben mozog: hogy annál fogva büntethetési köre is kisebb, az épen az ily cselekmények természetéből foly. Miután a városnak mindig jogában áll a törvényhatóságtól kérni szabályrendeletnek alkotását, a mennyiben oly ügyre vonatkozik, a mely nagyobb büntetéssel sújtandó és a törvényhatóság is kérheti a miuisteriumtól ugyanezt, sőt a törvényhozási jog természetéből következik az, hogy törvénynyel is pótolhatjuk, s idővel pótolni is fogjuk a hiányokat. Én abban semmi ellenmondást, de igenis a polgári szabadság biztosítékát látom, hogy a kisebb körre nézve intézkedő hatóság saját polgárára nagyobb büntetést ne szabhasson és bizonyos korlátok közé szoríttassák. G-arantiát látok továbbá a bírónak azon jogában is, hogy a szabályrendelet törvényessége felett ítélhet. Ennyit az általánosságban felhozottakra nézve. A mi már most azt illeti, hogy e törvényjavaslat reactionarius irányú, hogy azon egy bizonyos fonal vonul keresztül, és hogy ez minden intézkedésében mutatkozik, erre azon észrevételt szabadjon megtennem, hogy a menynyiben minden rendőri szabály az eshetőleges veszélyek megelőzésére irányult intézkedéseket tartalmaz, az szükségkép a szabadság körét a közérdek szempontjából megszorítja; és ennél-, fogva a rendőri intézkedések mindig bizonyos feszszel és megszorítással járnak a nélkül, hogy azokat azért reactionarius iránynak lehetne nevezni. Azon reactionarius irány bizonyítására felhozatott, hogy itt az osztrák-magyar monarchia megnevezése fordul elő. Az osztrák-magyar monarchia elnevezés nem e törvényben fordul elő legelőször; ott van a büntető törvénynek számtalan szakaszában (Felkiáltások a szélsőbalon: Még kár!) és akkor, mikor a büntető törvénykönyv tárgyalás alatt volt, akkor mi ezt megvitattuk és kifejtettük, hogy azon kapcsolatos viszonynak, melyben a monarchia másik állama-