Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

130. országos ülés május 21.1879. 273 kimutatás szerint 409,000 forintot tett, a kiadás pedig 444 forintot és igy rá kell fizetni és ezen kiadásokon kivül ezen épen most megjelent kimutatás szerintkamatgarantia fejében 627,000 frtot kell ráfizetni. Államivá teszi tehát a t. kormány azon pályákat, a melyeknél a bevétel az üzleti kiadásokat nem fedezi, a melyeknél azonban a biztosítéki összegen kivül némi super plusra van kilátás, azt a minister ur államivá tenni nem akarja. Azonban, t. ház, e kisebb érdekű tekinteteknél sokkal nagyobb jelentőségű azon nagy fontosságú közlekedési politikai érdek, a mely ezen vasútnak államivá tételét követeli. Ha e vasút államivá tétetik azon befolyás következében, melyet a kormány a tiszai vasúttal szemben, mint tulajdonos, gyakorol, — a keleti pálya már amúgy is állami kézben van — egy igen fontos kiviteli irányban, az ország határszélétől a másikig, az állam közvetlen kezelése alá jutna a közlekedési politika. Ez esetben a tömösi szorostól Brassó mellől, Kolozsvárról, Aradról, Szolnokról az oderbergi határig egyenlő elvek szerint vezettetnének a vasutügyek, és concentráltatnék ez irányban a vasúti forgalom az állam kezében. Ezzel a versenyző pályákra oly nyomást gyakorolhatna az állam, a milyet közlekedési politikája kivan. Én nem tartom lehetségesnek, t. ház, azt, hogy az állam Magyarország minden vasntját megvegye, de azt egyik főszükségnek tartom, hogy minden oly pálya, mely bizonyos más fontos vonalaknak eoncurrentiáját ellensúlyoztatja — az állam által megvétessék, midőn arra alkalom kínálkozik. [Helyeslés a baloldalon.) Hallottam még oly ellenvetést is, t. ház, hogy azon közgazdasági politika, a mely most Németországban mutatkozik, már nem is teszi szükségessé, hogy észak felé menő kereskedelmünket cultiváljuk. Én megengedem, t. ház, hogy e pillanatban azon intézkedések, melyek Ausztriával kötött vámszerződésünk következtében, Németországban megnehezítik, Magyarország kárára, kereskedelmi összeköttetésünket Németországgal; de bármi vaskezekben legyen is ez idő szerint ezen ügyek vezetése, azokat még sem tartom oly erőseknek, hogy egj századon át vezetett forgalmat, természetes geographiai összeköttetéseket örökre megsemmisíteni képes legyen. Én hiszem, hogy hamarabb mint gondoljuk, beáll annak reactiója s hiszem és remélem, hogy ezen megnehezített forgalom magának ismét utat fog törni és a maga jogaiba magát újra vissza fogja helyezni. Azon argumentum tehát, hogy mert Németország felől meg vannak nehezítve kiviteli állapotaink, azért nem szükséges investitiókat tenni, vagy kultiválni az összeköttetést északra, nem fogadhatom el argumentumul. Sőt minél inkább megnehezittetik a szomszéd Németország KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. VI. KÖTET. részéről Magyarország export kereskedése, ez irányban a józan politika azt követeli, hogy tehát mi törekedjünk arra, hogy közvetlen szomszédságába minél könnyebben és olcsóban jussunk, és ezt tennünk is kell, ha nem akarjuk, hogy a magyar termény értékét végkép elrontsuk. Az osztrák államvasút már belátta a szükséges teendőket és Bukaresttől Bodenbachig olcsó differentialis tarifákat hozott be, és odamegy Németországnak közvetlen szomszédságába a jutányos oláh gabonával. Ha mi nem törekedünk oda, hogy határszélre olcsón jussunk el, meg fogja ezt sínleni Magyarország nemzetgazdasága és különösen mezőgazdasága. S hogy ez ne következzék be, az egj másik főok arra, hogy igyekezzünk a kassa-oderbergi vaspályát közvetlen állami felügyelet és vezetés alá helyezni, hogy a szükséges intézkedéseket e részben megtehessük. Nem egyszer hallottam a közlekedési minister úrtól itt a házban, hallottam a dálya-vinkovczei vasút megvitatása alkalmával, hallottam a határőrvidéki vasút megbeszélésekor, s most legközelebb a vágvölgyi vasút tárgyalásakor is, hogy a t. kormány tudja és látja a iniseriákat, melyek nálunk a vasutügy terén vannak, de a privát társulatok irányában, még ha állami subventio alatt állanak is, melyek pedig némileg különböznek azon vasutaktól, a melyek snbveirtiót már nem igényelnek, hogy azon vasutak irányában nem teheti meg az állam mindazt, a mit Magyarország forgalmának érdeke megkíván, mert törvényesen szerzett jogokkal áll szemben, tehát oda kell törekednie, hogy azon vasutakat lehetőleg államiakká tegye, mert különben czélt nem ér. Itt van most erre az alkalom, hogy ezen állítás realisáltassék. Az a czél, mely ugy látszik a kassa-oderbergi vasút irányában is eléretni kívántatik, vagy, hogy jobban mondjam, az az eljárás, mely az állami érdekek megóvása végett a tiszai vasút irányában követtetett, (Halljuk! Halljuk!) nem vezet czélhoz. Az az eljárás nem is egészen honett dolog, egy állam részéről. Az az eljárás abban áll, hogy az állam a befolyás gyakorlása czéljából a részvényeket veszi meg, hogy a közgyűlést majorizálja. Ezt államok nem teszik azon ezélból, hogy az állami jogukat ott gyakorolhassák, és az állam követelményeinek eleget tegyenek. S hogy ez az eljárás nem elegendő, hogy az a jog, melyet a t. kormány a közgyűlésen az ő szavazati többségével gyakorol, hogy azon férfiakat választja meg, kiket ő megválasztatni kivan, ez nem biztosítja a vasútnak vasntpolitikai tekintetből való jobbá tételét. Hogy nem biztosítja az a jog, hogy valamely igazgató-tanácsba a kormény által kedvelt uraknak oda behelyezése lehetséges, a jobb vasúti politikát, az állam számára, ennek a t. közlekedési minister ur a közlekedési bizottságban szemtanuja volt. Nem 35