Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

274 130. országos ülés májns 21. 1879. mi, az oppositió, hanem a t. kormány leghívebb emberei, élükön Ivánka Imre úrral, kérték a kormányt, hogy vegye tudomásul azt, hogy a tiszai vasútnál, mióta ezen kedvezésben részesülő új állások a kormány rendelkezésére megnyíltak, azaz mióta az állam a közgyűlésen dominálhat, a dolgok egyáltalában nem mennek jobban és indítványozták éppen azért, miszerint kérje fel a közlekedési bizottság a házat, határozza el a ház, hogy a kormány tegyen lépéseket a tiszai vasútnak teljesen államivá tétele iránt. A tisztelt minister ur nem ellenezte ezen indítványt, hanem hozzájárult, és ez által elismerte azt, hogy a részvények megvásárlása által nem éretett el az a czéí, melyet vasut-politikai szempontból el akart érni. Hogy ezen indítványt a pénzügyi bizottság, nem tudom miféle indoknál elfogadni nem akarta, az a közlekedési minister ur malheurej e. Es erre egyelőre nem mondok egyebet, mint azt, hogy méltóztassék ezt elintézni a pénzügyminister úrral. Hogy a pénzügyi bízottság a közlekedési bizottsággal és a pénzügyminister a közlekedési ministerrel miért nem értenek egyet e tárgyban, egészen nem tudom, ugy messziről egyébiránt e dologra már a múltkor is voltam bátor utalni. Mindezek, t. ház, arról tesznek tehát tanúságot, hogy a mint már volt szerencsém kifejteni, ha csakugyan kell új áldozatokat hozni, akkor tegyünk egy fontos lépést és igyekezzünk az állam érdekei szempontjából a kassa-oderbergi pályát államivá tenni. Ennek keresztül vitelét ajánlja a külön vélemény. {Helyeslés balfelöl) Engedje meg a t. ház, hogy röviden reflectáljak arra, hogy mit mondanak ennek ellenzői? Mindenekelőtt azt mondják, hogy ez felette kívánatos és szükséges volna, azonban, miután a kassaoderbergi vasút vonalából 40 mértföld Magyarországban, és 8 mértföld osztrák területen van: ez kivihetetlen. Már én nem tudom, t. ház, hogy nem egy kis malitiával történt-e, hogy a közlekedési bizottság azt mondja jelentésének 13-ik lapján — s jellemző, hogy azt mondja György Endre, mint szerkesztője ezen jelentésnek — hogy igenis legczélszerübb módja a megoldásnak a kassa-oderbergi vasútnak államivá tétele. „Mivel azonban erre, tekintettel arra, hogy létező törvényeink csak közös vasuttársulatokat ismernek, közös állami vasutakat pedig nem, s így ezek végett különös egyezkedésekre volna szükség Ausztriával, még pedig nemcsak az osztrák kormánynak administrativ utón esetleg kinyerhető, de az osztrák Reichsrathnak törvényhozási engedélye tárgyában is, vagyis új közjogi alkudozások kedvező eredménye szükséges, erre pedig a kormány felvilágosításai szerint most nincs kedvező kilátás: — a bizottság ezen eljárást később, esetleg előnyösebb időre tartva fenn, most nem javasolhatja." Én ebből, t. ház, azt olvasom ki, hogy azok, a kik mcst oda át az ügyeket vezetik, nem fognak rá állani, és hogy a mi mostani kormányunk nem képes e czélt elérni. (I^raz! Ugy van! balfelÖL) És ez jogos feltevés. Ha ezzel maga a jelentés szerzője azt akarja mondani, a mit mi már régen mondunk, hogy a mi kormányunk felfelé nagyon gyenge, lefelé pedig nagyon erős, hát akkor teljesen igazsága van. (Tetszés bal/elöl) De t. ház, én bátor vagyok constatálni, hogy a törvényjavaslat indokolásában egyetlenegy szó sincs arról, hogy a t. kormány csak legtávolabbról is komolyan megkisérlette volna ezen kérdésnek oly értelemben való megoldását, nrnt a különvélemény proponálja. Mi tanulmányozás végett kikértük az erre vonatkozó összes irományokat, a t. kormány készséggel rendelkezésünkre bocsátotta azokat. Es abban is, tehát nem magában az indokolásban, de a kassa-oderbergi vasútnak egész históriájában nyoma sincs annak, hogy ez iránt nemcsak kellő lépések történtek volna, de még csak initiativa sem történt. Én megengedem, hogy Chlumetzky osztrák kereskedelmi minister ur önmagától nem fog előzékenynek mutatkozni a kassa-oderbergi pályának államivá tétele iránt, a t. közlekedési minister urräl szemben. De ez nagyon természetes, ha a magyar kormány oda megy Bécsbe és azt mondja: én rendezem a kassa-oderbergi vaspálya ügyeit oly módon, hogy te Ausztria kijösz a garantiából, hogy a pótépítkezésekből származott terhet én viselem, — mert ez végeredménye a törvényjavaslatnak, — hogy mindezen dubiosús dolognak következéseit és consequentiáit, melyek ezen rendezésből származnak, én Magyarország vállalom magamra : akkor nagyon természetes, hogy az osztrák kormány szívesen elfogadj a ezen propositiót és nem fog mást kívánni, a mint csakugyan a Reichsrath már 1876-ban nagy örömmel, mint Ausztriára felette kedvező egyességet, egyhangúlag törvényerőre emelte azon paetumot. De, t. ház, ami közjogi helyzetünk Ausztriával szemben, a hol annyi számos közös érdeket kell közösen rendezni a fennálló dualismus mellett, nem zárja ki azt, hogy ha a kölcsönös érdekek méltányos kielégítésével valamelyik állam részéről,—ez esetben a mi részünkről— az kívántatik, mivel a pálya túlnyomó nagy része magyar területen van, annak tulajdonosa esetleg a magyar állam lehessen, a mely az osztrák területen, nagyon természetes, mint tulajdonos épen ugy tartozik respectálni az osztrák üzleti szabályokat, policialis és egyéb intézkedéseket, mint más tulajdonos. A vagyon birlalását nem