Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-128
254 128. országos ülés május 19. 1879. birtokába jut, és ha más társulat kezébe megye át, nem válnék-e ez kárára a magyar állam forgalmi érdekeinek és egyáltalában vasúti politikájának. Kétséget nem szenved — a mint a képviselőházban is történt erre hivatkozás, — hogy \zen pályának Treneséntől Zsolnáig való kiépítésére adott concessió lejárt és arra, hogy akár ezen vasútnak, akár más társulatnak az engedély megadassék, szükséges volna újabb concessió. De méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezen rövid vonalrész oly termékeny völgyre terjedne, mely nemcsak gazdasági viszonyainál fogva van kedvező helyzetben, de gyáriparral is bir. Ily völgyben ily rövid vonalnak két vasút végpontjával való kiépítését megakadályozni lehet-e akkor, midőn erre kamatbiztosítás nélkül, tehát az állam megterheltetése nélkül is tétethetnek ajánlatok ? Ezen vonalrész kiépítése nagyon valószínű. Ezen esetben pedig bizonyos, hogy a magyar állam északi vonalai, melyek most már nagy lendületet vettek és évenként több millió jövedelmet hoznak, rendkívüli mérvben volnának koczkáztatva; mert ezen versenyvonallal, mely nemcsak igen csekély távolságra terjed, de völgyben menvén, egyenes téren vonul végig és igy forgalmi viszonyai igen kedvezők, cartel-szerződést kellene kötni, vagy pedig concurrens-vonallá válnék, ez pedig nagy veszedelmére lenne a magyar állampályák északi vonalainak jövedelmezőségére nézve. Ez azon főszempont, t. ház, mely a kormányt arra birta, hogy ezen vonalat épen az állampályák északi vonalainak jövedelmezősége érdekéből, megvételre és az állam birtokába vonására ajánlja a képviselőháznak. A vételár, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik, magasnak nem mondható, mert igen csekély részét teszi ez azon összegnek, a mibe a pálya kiépítése került. De ha még magasnak méltóztatnék is mondani annyiban, hogy mindjárt jelenleg, addig is, a mig ezen vonal csonka marad, a magyar államnak esetleg némi terheltetésébe fog kerülni annak folytán, hogy a jövedelem a kamatot teljesen nem fedezi: ezen esetleges különbözet mégis sokkal csekélyebb, mint a milyen lenne a veszteség, mely a verseny-vonal megnyitása által, a magyar államvasút északi vonalait érné. Ez azon főszempont, melynél fogva ezen vonal megvételét kívánatosnak tartottuk. Az említtetett több oldalról, és ez képezte alapját azon határozati javaslatnak is, a mely a pénzügyi bizottság által ajánltatik, hogy az itt szóban levő társaság pénzviszonyai oly bonyolultak, hogy abból az államkincstárra kár származhatik s hogy ennélfogva a pálya megvétele vagy elhalasztandó, vagy épen egészen abba hagyandó. Mellőzve azt, hogy épen a pénzviszonyok bonyolult volta teszi egyrészt szükségessé, hogy a vasút pénzügyi bajainak vége vettessék és ez által a pálya életképessé tétessék, magára a bonyolult viszonyokra nézve kifejezést kell adnom abbeli nézetemnek, hogy azokból az államkincstárra semmi kár nem háramolhatik. Nem háramolhatik pedig először azért, mert a vételár és szerződés, mely február 27-én köttetett, a vágvölgyi vasút telekkönyvében már márczius 10-én be lett kebelezve s igy a szerződés keresztül vitele biztosítva van. De ezen kivül, a mi azt illeti, hogy esetleg követelésekkel léphetnének fel az állam ellenében, mondhatom, hogy a mai napig semmiféle követeléssel sem léptek föl és jövőre sem fognak fölléphetni, mert ha vannak is ily követelések, azok csupán a fennálló vasut-társulattal szemben érvényesíthetők, mely azon esetre, ha az állam veszi át a vonalat, liquidálni fog a kereskedelmi törvény értelmében és minden követelés a társulat ellen lesz intézendő. Hogy azonban az államkincstár a szerződésben kikötött szabatosságon kivül is teljesen biztosítva van, erre nézve kijelenthetem, hogy épen a felmerült aggályok következtében, miszerint a t. háznak e tekintetben teljes megnyugvása legyen akkor, midőn a törvényjavaslatot megszavazza, egy utólagos pótszerződést is kötöttem az illető érdeklettekkel, illetőleg a főhitelezőkkeí,. — kik e törvényjavaslatban szavatosságot vállaltak magokra, hogy a mennyiben bármely, ezen szerződésben nem említett követelés támasztatnék a vágvölgyi vasút ellen, ennek ellenében teljesen biztosítva legyen az államkincstár az által, hogy jogosítottnak jelentetik ki, ha szükségesnek mutatkoznék, a vételár részleteit visszatartani, esetleg a vételár részleteit bírói kézhez letenni és igy teljes biztosságot szerezni magának arra nézve, hogy e részben az államkincstárra tenni hátrány ne származzék. (Tetszés.) Minthogy ennek folytán azaz aggály, a mely fennállhatott akkor, midőn a pénzügyi bizottság tárgyalta ezen ügyet, el van oszlatva, habár a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó határozati javaslata nem áll szemben azzal, a mit a kormány saját kötelessége és felelőssége érdekében tenni ugy is szándékozik, de mivel az általam elébb felhozott körülmény következtében e határozati javaslat felfogásom szerint fölöslegessé vált: azt hiszem, hogy a t. ház azt már most teljes megnyugvással mellőzheti. Thaly Kálmán képviselő ur kívánatosnak mondotta, hogy a külön igazgató szűnjék meg, s hogy egyáltalában a kormány a kezelésnél a lehető legnagyobb takarékosságot hozza be„ Mint mindenütt egyebütt, ugy itt is, természetesen kötelessége a kormánynak a takarékosságot szem elől nem téveszteni; de, hogy e rövid vonalra nézve nem is lehet szándéka a kor-