Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-128
250 123 ' országos ülés május 19. 1879. völgyi vasút az osztrák államvasut-társulat kezeibe ne jusson? Minthogy azonban a közlekedésügyi minister úrtól ez iránt magánúton felvilágosítást nyertem, nem tartottam szükségesnek ez interpellátiót a házban megtenni, — nehogy az által, hogy a t. ház kimondván, hogy igenis kell lépéseket tenni, az állam érdeke némi károsítást szenvedjen. ; E személyi ügyet azért voltam bátor előrebocsátani, hogy ez által bebizonyítsam, hogy elvben annak ellene nem voltam és nem vagyok, hogy a vágvölgyi vasút államivá tétessék. Általában vagyok bátor kijelenteni, hogy szükséges teendőnek tartom azt, hogy az állam, a mennyire a körülmények kívánják, igyekezzék a vasutakra nagyobb befolyást gyakorolni. Minden vasutat nem képes az állam megvásárolni, de legalább azokat tegye állami birtokká, a melyekhez könnyen hozzájuthat, melyek fontosabb irányúak, hogy ez által a tarifa-politikára, a közlekedésügyre nagyobb befolyást gyakorolhasson, mint most. (Helyeslés.) De midőn én ezen nézetben voltam, melyben vagyok ma is, azon feltevésbői indultam ki, hogy a vágvölgyi vasút egyrészt, ha kiépíttetik egészen a Dunáig gőzmozdonyra, fontos végponttá válik a dunai gabona-kereskedelemre nézve; másrészt, ha kiépíttetik Zsolnáig, e rövidítés megkönnyíti a dunai gabona-kereskedelemnek azt, hogy a Dunán az alföldről jövő gabonaszállítmányok minél gyorsabban ji"thassanak Oderbergre. Máskép ez nem is képzelhető, mint hogy egyrészt a Dunáig, másrészt Zsolnáig, ki kell építeni a vágvölgyi pályát, hogy a kassaoderbergi vasúttal való csatlakozás folytán, az osztrák államvaspályának némi versenyt csinálhasson. De természetes, hogy ezen combinatiónál arra is reflectáltam, hogy a törvényhozás a kassa-oderbergi vasuttársulatnak jelenlegi bonyolódott helyzetét akkor, midőn ezen társulat ügyeit rendezi, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalni fogja, az alkalmat föl fogja használni arra, hogy egyúttal magát a kassa-oderbergi vasutat is, mint ismét igen fontos export pályát, állami kezelésbe vegye. Ez volt egyik fő indok a mellett, hogy a vágvölgyi vasútnak államivá tételét helyeseljem. (Helyeslés) Minthogy azonban a t. ház ma el méltóztatott határozni azt, hogy a vágvölgyi vasút megvétele iránt nyilatkozzunk, mielőtt tudnók, hogy a kassa-oderbergi vasúttal mi fog történni : azon helyzetben vagyok, hogy a mostani pártviszonyok és szavazásmódok következtében félvén attól, hogy a különvélemény, mely a kassaoderbergi vasútnak államivá tételét javasolja, nem fogadtatik el, nem vagyok tisztában az iránt, vájjon jó lélekkel megszavazzam-e ma a vágyölgyi vasútnak megvételét. Már előbb, t. i. mai első felszólalásomban voltam bátor felhozni, hogy az államnak van egy csomó ilyen apró vasútja, melyekhez nem juthat hozzá. Ha a kassa-oderbergi vasút kérdése nem oldatik meg, abban az irányban, a melyben a külön vélemény javasolja, ott leszünk, hogy az osztrák államvaspálya társulat köztt és a kassaoderbergi társulat köztt lesz egy darab vasutunk, melynek semmi hasznát nem vehetjük. Nem tartom tehát helyesnek egy darab vasutat megvenni, a mig nem tudjuk, mit fogunk vele csinálni. (Helyeslés balfelöl.) Fenyegetnek azzal, hogy ha nem veszszük meg ezen vasutat, más veszi meg és hogy a társulat csődbe jut, vagy ha más megveszi, a Vlára szoroson át az összeköttetést Lundenburg felé létesíti, és akkor az osztrák államvaspálya társulat a budapest-pozsony-lundeuburgi vonalon oly forgalmat szerezhet, melylyel a mi Budapest-ruttkai vonalunkat megrontja. Azonban a vágvölgyi vasut-társulatnak adott engedély már megszűnt, és csak a kormánytól függ, hogy a jövőre megadja-e a Vlára-szoroson való építési engedélyt. Mig ezen tőlünk függő engedély meg nem adatik, addig az osztrák államvasút kezében is a magyar Ruttka felé menő államvasutnak, a vágvölgyi vasút nem versenyzője. Én tehát nem tartom ezt elég fontos oknak ma arra, hogy a vágvölgyi vasút a kassa-oderbergi vasút tárgyalása előtt megvétessék. Azt mondja a közlekedési bizottság, hogy még más indok is van a megvételre, és ez az, hogy különben a társulat csődbe jut, a minek komoly nehézségek volnának a következései és ezek visszahatással volnának a magyar államvaspályára is. Ilyen argumentummal, t. ház, nyakunkba akaszthatnak bármely pályát. Én nem tartom indoknak a megvételre azt, hogy ha valamely privát-társulatnak baja van a vasutjával, azért vegye meg az állam. (Helyeslés baljel'ől.) Ha ezen elvet felállítjuk, meg kell vásárolni majdnem minden pályát, mihelyt más concurrens társulat akarja azt megvásárolni. Az előadottaknál fogva tehát bátor vagyok ismételni, hogy én elvben nem vagyok ellene, hogy azon czélzatokból, melyekre rámutatni bátor voltam, az a vasút megvétessék. Miután azonban a napirend megfordításával a t. ház azt határozta, hogy a kassa-oderbergi vasút ügye még függőben maradjon, én addig, mig ez a kérdés el nem intéztetik, a törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. Thaly Kálmán: T. ház! A vágvölgyi vasút ügyét tekintve, szerény véleményem szerint mindenekelőtt azt a tényleges helyzetet kell hangsúlyozni, melyben ezen kérdéssel szembea
