Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

127. országos ülés május 17. 1876. 23T van ily intézkedésre, és melyek azon törvéuy­liatósági, vagy más népesebb városok, a melyek készségüket jelentették volna ki, hogy ha szük­ségük van ily intézkedésre, a szükséges költsé­geket fizetni fogják, hogy a ministertől kinevezett főispán rájuk még egy, a szavazati gépezetet igen jól egybetartó hivatalnoki rajt küldjön. •{^Helyeslés a szélső balon.) Ha óhajtja a minister ur, hogy e törvényjavaslat csakis a budapesti háztulajdonosokra és a budapesti választók nagy részére hozzon áldást, méltóztassék belenyugodni e szakasz kihagyásába. Ha azután a törvény­hatósági joggal felruházott és egyéb népesebb városok, a melyek Magyarországon vannak, azt óhajtják, hogy ezen törvény rájuk is kiterjesz­tessék, méltóztassék ez iránt külön törvényjavas­latot benyújtani és ne méltóztassanak egyedül a minister urnak — mert más is lehet belügy­miuister — kényére és kedvére bizni azt, hogy •ezen intézkedéseket más városokra is kiterjessze. Ha á t. minister ur a törvényhatósági joggal fel­ruházott és más népesebb városokat meg fog kérdezni az iránt, hogy kivánják-e ezen intéz­kedéseket magukra kiterjesztetni, azt hiszem, igen csekély lesz azok száma, a kik ezt kibánni fog­ják ; mert nézetem szerint, e törvényjavaslatnak törvényerőre való emelése által ezen — valljuk meg őszintén — nemcsak magyar, hanem bár­mely nemzetiséghez, bármely népfajhoz tartozó vidéki városoknak belélete, nyugalma, családi élete zavartatik meg. Vegyük ki, t. ház, e tör­vényjavaslatból ezt a szakaszt, mely nen? is illik bele a Budapesten beállítandó törvényjavas­latba; mert Budapestnek magának noha nem irigylem — a kívánalmát — lehetnek a többi városokétői elütő szokásai, életviszonyai, melyek azt követelhetik; de ismerve a vidéki városok életét, mely nem tud család nélkül lenni, mely nem tud lenni a nélkül, hogy a tanyára vagy a szomszéd községekben lévő barárjaihoz, atyafiaihoz el ne menjen, sokszor két-három napra, nem 24 órára — a miről e törvényben szó van — és azok ki legyenek téve azon zaklatásoknak, melyek a belügyminister óhajtása szerint e javas­latba tétettek és most más városokra is kiter­jesztendők lennének, én azt az országban lévő más városok nyugalma felzaklatásánál egyébnek nem tekinthetem, (ügy van! a szélső balon.) Igen kérem a ministerelnök urat és a tiszt, házat is, vegyék ezeket tekintetbe már csak azon szempontból is, hogy az ülésszak vége felé jár, és — megismerem, kötelességük nem teljes tuda­tában — igen sokan távol vannak most Buda­pesttől, a törvényjavaslatnak e szakaszát, ha már csakugyan óhajtják, hogy törvény legyen belőle, vegyék ki e javaslatból s a majd őszszel ülendő törvényhozás elé terjeszszék. [Élénk helyeslés a .szélső balon.) Méltóztassanak megengedni, én részemről semmi esetre sem egyezhetem bele abba, hogy az ország nevezetes, nagyszámú városainak nyugalma megzavartassék e szakasznak a meg nem illető törvényjavaslatban alakítása által, a miért is én a szakasz ellen szavazok. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Vidliczkay József: T. ház! Én nem engedem magamat elragadtatni azon benyomás által, melyet méltán kelthet mindenkiben annak meggondolása, hogy ezen törvényjavaslatnak be­hozatala összefüggésben látszik lenni a Szent­Pétervárott és Berlinben történtekkel; (ügy van! a szélső balon) mondom, nem engedem magam elragadtatni e feltevés által; hanem engedje meg a t. ház és a ministerelnök ur, hogy egészen más szempontból kiindulva, a tudomány alapján és a história nyomán komoly megjegyzést tegyek a törvényjavaslatra, s annak épen most szóban lévő 23. §-ára. (Halljuk!) A 23. g-ban ismét előjön az, a mi már többször fordult elé a magyar törvényhozás terén: az államhatalmak összezavarása, — és én a szóban forgó 23. §-t ezen szempontból tekintem. Én sohasem vagyok barátja annak, hogy rendes időkben akár a tör­vényhozás teendője ruháztassék a kormányra, akár a kormány teendői ruháztassanak a törvény­hozásra. Nekem egyik főkiindulási szempontom a törvényhozás terén az, hogy az államhatalmak ne zavartassanak össze. Én, t. ház, tekintve Magyarországnak állását és viszonyait, semmi­képen sem látom indokolva, hogy itt a 23. §-ban ismét újabban összezavartassanak az államhatal­mak, hogy egy oly intézkedés, melynek meg­tétele csupán a törvényhozást illeti, a kormányra bizassék, mi, fájdalom! nálunk gyakori eset. Elmélkedjünk kevéssé e felett, s én kikérem a t. ministerelnök urnak észrevételeit a mondan­dókra. Mit jelent ez: az államhatalmak összezavarása ? Minden gondolkozóban kell, hogy feltámadjon annak megfontolása, hogy hová vezet az állam­hatalmak összezavarása. Ha és mikor a törvény­hozói hatalom megragadtatik a kormány által ez az absolutismus felé, ha a kormány teendője megragadtatik a törvényhozás által, Étik ä forra­dalom felé vezet. Ez nem áll máskép a tudomány elvei szerint és nem áll máskép a história sze­rint. A hol gyakoriak a jelenhez hasonló tör­vények, ott a törvényhozás önállósága nem lehet tartós. (Ugy van! a szélső balon.) De van a dolog­nak még egy másik oldala is. Van itt bizonyos testvéries osztály kifejezve. Ki van fejezve az, hogy a minister decretálja valamely községre, hogy behozatik abban az itt fennforgó intéz­mény, behozatik a minister hatalmával, s a költ­ségeket talán a minister viseli, vagy az állam ? Nem. Viseli a község. Ez ismét az, a mit a múlt

Next

/
Thumbnails
Contents