Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

127. országos ülés május 17. 1876. 23T van ily intézkedésre, és melyek azon törvéuyliatósági, vagy más népesebb városok, a melyek készségüket jelentették volna ki, hogy ha szükségük van ily intézkedésre, a szükséges költségeket fizetni fogják, hogy a ministertől kinevezett főispán rájuk még egy, a szavazati gépezetet igen jól egybetartó hivatalnoki rajt küldjön. •{^Helyeslés a szélső balon.) Ha óhajtja a minister ur, hogy e törvényjavaslat csakis a budapesti háztulajdonosokra és a budapesti választók nagy részére hozzon áldást, méltóztassék belenyugodni e szakasz kihagyásába. Ha azután a törvényhatósági joggal felruházott és egyéb népesebb városok, a melyek Magyarországon vannak, azt óhajtják, hogy ezen törvény rájuk is kiterjesztessék, méltóztassék ez iránt külön törvényjavaslatot benyújtani és ne méltóztassanak egyedül a minister urnak — mert más is lehet belügymiuister — kényére és kedvére bizni azt, hogy •ezen intézkedéseket más városokra is kiterjessze. Ha á t. minister ur a törvényhatósági joggal felruházott és más népesebb városokat meg fog kérdezni az iránt, hogy kivánják-e ezen intézkedéseket magukra kiterjesztetni, azt hiszem, igen csekély lesz azok száma, a kik ezt kibánni fogják ; mert nézetem szerint, e törvényjavaslatnak törvényerőre való emelése által ezen — valljuk meg őszintén — nemcsak magyar, hanem bármely nemzetiséghez, bármely népfajhoz tartozó vidéki városoknak belélete, nyugalma, családi élete zavartatik meg. Vegyük ki, t. ház, e törvényjavaslatból ezt a szakaszt, mely nen? is illik bele a Budapesten beállítandó törvényjavaslatba; mert Budapestnek magának noha nem irigylem — a kívánalmát — lehetnek a többi városokétői elütő szokásai, életviszonyai, melyek azt követelhetik; de ismerve a vidéki városok életét, mely nem tud család nélkül lenni, mely nem tud lenni a nélkül, hogy a tanyára vagy a szomszéd községekben lévő barárjaihoz, atyafiaihoz el ne menjen, sokszor két-három napra, nem 24 órára — a miről e törvényben szó van — és azok ki legyenek téve azon zaklatásoknak, melyek a belügyminister óhajtása szerint e javaslatba tétettek és most más városokra is kiterjesztendők lennének, én azt az országban lévő más városok nyugalma felzaklatásánál egyébnek nem tekinthetem, (ügy van! a szélső balon.) Igen kérem a ministerelnök urat és a tiszt, házat is, vegyék ezeket tekintetbe már csak azon szempontból is, hogy az ülésszak vége felé jár, és — megismerem, kötelességük nem teljes tudatában — igen sokan távol vannak most Budapesttől, a törvényjavaslatnak e szakaszát, ha már csakugyan óhajtják, hogy törvény legyen belőle, vegyék ki e javaslatból s a majd őszszel ülendő törvényhozás elé terjeszszék. [Élénk helyeslés a .szélső balon.) Méltóztassanak megengedni, én részemről semmi esetre sem egyezhetem bele abba, hogy az ország nevezetes, nagyszámú városainak nyugalma megzavartassék e szakasznak a meg nem illető törvényjavaslatban alakítása által, a miért is én a szakasz ellen szavazok. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Vidliczkay József: T. ház! Én nem engedem magamat elragadtatni azon benyomás által, melyet méltán kelthet mindenkiben annak meggondolása, hogy ezen törvényjavaslatnak behozatala összefüggésben látszik lenni a SzentPétervárott és Berlinben történtekkel; (ügy van! a szélső balon) mondom, nem engedem magam elragadtatni e feltevés által; hanem engedje meg a t. ház és a ministerelnök ur, hogy egészen más szempontból kiindulva, a tudomány alapján és a história nyomán komoly megjegyzést tegyek a törvényjavaslatra, s annak épen most szóban lévő 23. §-ára. (Halljuk!) A 23. g-ban ismét előjön az, a mi már többször fordult elé a magyar törvényhozás terén: az államhatalmak összezavarása, — és én a szóban forgó 23. §-t ezen szempontból tekintem. Én sohasem vagyok barátja annak, hogy rendes időkben akár a törvényhozás teendője ruháztassék a kormányra, akár a kormány teendői ruháztassanak a törvényhozásra. Nekem egyik főkiindulási szempontom a törvényhozás terén az, hogy az államhatalmak ne zavartassanak össze. Én, t. ház, tekintve Magyarországnak állását és viszonyait, semmiképen sem látom indokolva, hogy itt a 23. §-ban ismét újabban összezavartassanak az államhatalmak, hogy egy oly intézkedés, melynek megtétele csupán a törvényhozást illeti, a kormányra bizassék, mi, fájdalom! nálunk gyakori eset. Elmélkedjünk kevéssé e felett, s én kikérem a t. ministerelnök urnak észrevételeit a mondandókra. Mit jelent ez: az államhatalmak összezavarása ? Minden gondolkozóban kell, hogy feltámadjon annak megfontolása, hogy hová vezet az államhatalmak összezavarása. Ha és mikor a törvényhozói hatalom megragadtatik a kormány által ez az absolutismus felé, ha a kormány teendője megragadtatik a törvényhozás által, Étik ä forradalom felé vezet. Ez nem áll máskép a tudomány elvei szerint és nem áll máskép a história szerint. A hol gyakoriak a jelenhez hasonló törvények, ott a törvényhozás önállósága nem lehet tartós. (Ugy van! a szélső balon.) De van a dolognak még egy másik oldala is. Van itt bizonyos testvéries osztály kifejezve. Ki van fejezve az, hogy a minister decretálja valamely községre, hogy behozatik abban az itt fennforgó intézmény, behozatik a minister hatalmával, s a költségeket talán a minister viseli, vagy az állam ? Nem. Viseli a község. Ez ismét az, a mit a múlt