Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

127. országos ülés május 17. 1879. 225 alább a pert biró előtt megnyerni lehetne, nincs. Ezt teljes határozottsággal mondhatom. A mi különben a felhozottakat illeti, egynémelyik t. képviselő ur azt is említette, hogy ő kész megszavazni a törvényjavaslatot azon esetben, ha máskor is tekintetbe fog vétetni a székhelyekre nézve a törvényhatóságok kívánsága. Én, t. ház, ez irányban nem először nyilatkozom. Székházak elhelyezése iránti kérdések 1876-ban is, midőn a kikerekítésről szóló törv. javaslat tárgyaltatott, felmerültek, a többi közt hirtelen ez jut eszembe Szathmármegye részéről. Akkor is azt mondtam, hogy havaiamely törvényhatóság többsége — de ezt leszek bátor némileg még határozottabban megjelölni — a székhelynek ide vagy oda tételét kívánja, és ez az állam érdekével nem ellenkezik, szerintem mindannyiszor teljesítendő. Ezt mondtam tegnap és ezt mondom ma, s a mennyiben tőlem függ, ezen eljárást fogom követni az ország bármely törvényhatóságával szemben. Csakhogy -— s ez az, a mit mondtam, hogy meg akarok magyarázni — a törvényhatóság többsége kifejezésének annyira, hogy ez eldöntő legyen az intézkedésre, nem tudom elfogadni azt, ha egyszer esetleg a közgyűlésen többség nyilatkozik mellette; mert igen jól tudja mindenki, a ki a megyei életet ismeri, hogy gyakran esetleg úgy alakul össze egy gyűlése a megyének, hogy nemcsak a megyének, de még a megyei bizottságnak sem fejezi ki valódi többségét. Azonban ha ismételten, folytonosan és következetesen egy megye többsége akkor, mikor már mindenki tudja a megyében, hogy mirőí van szó, fejezi ki ez iránti kívánságát, ismétlem, valahányszor az állam érdekébe egyenesen nem ütközik, én részemről a kívánságot mindig támogatni és pártolni fogom. És szabad legyen pár szót szólanom az autonómia iránti érzelmekről, melyeket tegnap egy képviselőtársam igen ékesen és hosszasan fejtegetett s a ma előzőleg szólott t. képviselő ur ismét felhozott, mondván, hogy csodálkozik, hogy a belügyminister az autonómiára, a megye óhajtására hivatkozik, de bezzeg nem hivatkozott arra Bosznia és Herczegovina kérdésében. T, ház! Meglehet, hogy tévedek, de még sem gondolom — én azt hiszem, hogy egészen más tekintet alá kell hogy jöjjön egy municipium kivánatnyilvánítása az ország — többet mondok, — a külpolitika tekintetében, mint azon tekintetben, midőn épen saját magának administratiójáról és annak kényelméről van szó. {Helyeslés.) Igenis, azt tartom én téves municipális felfogásnak, s oly felfogásnak, mely ha az országban gyökeret ver, rövid idő alatt az összes municipalísmust felforgatná, ha valaki azt mondaná, hogy a munlcipiumok kívánságát követni kell a külpolitikában, de ott, a hol saját administratiójáról van KÉPVH.NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. szó, a megye kívánságát figyelembe venni nem szabad. Pedig ide megy ki a t. képviselő ur okoskodása. Felhozatott az is, hogy a nemzetise'gi eszméhez szoktak nyúlni azok, a kik már semmit sem találnak s az által akarják javaslatukat elfogadhatóvá tenni. Meglehet, hogy ez olykor megtörtént. A tegnapi napon Erzsébetváros és DicsőSzt.-Márton közti kérdésben egyszer legalább a nemzetiségi szempontra ^ történt hivatkozás Erzsébetváros érdekében. En pedig sem ellene, sem mellette ezen érvet nem érvényesítem. Ha tehát a nemzetiségre való hivatkozás úgy tüntettetik föl, mint a melyhez azok nyúlnak, kiknek más érvük nincs, első sorban azokat illeti a vád, kik Erzsébetváros mellett hozták fel ez érvet. Némely képviselő urak találgatják a törvényjavaslat behozatalának indokát. Ma egy képviselő ur meg is mondta, hogy indoka, hiába, egy befolyásos képviselő. No, t. képviselőház, én nem tagadom, hogy az én elhatározásomra oly befolyásos képviselőknek, kik ismereteik és tehetségeik által a befolyást meg is érdemelik, mindig hatása van. De vegyük csak, hogyan áll ez esetben a dolog? Hiszen ha befolyásos képviselőkről beszélünk, akkor Erzsébetváros érdekeit legelső sorban, mint annak képviselője, csakugyan oly egyéniség ajánlotta melegen a t. ház előtt, a ki egyfelől befolyásos képviselő, másodszor meg is érdemli e befolyást és a kinek a szavára magam is a legtöbb esetben igen sokat szoktam adni. Miért történik az, hogy most még sem adok rá? Azért, mert a miként tegnap is kifejezni szerencsém volt, meg kellett győződnöm arról, hogy a legközelebbről érdekelteknek, oly roppant túlnyomó többsége azoknak, kik csakugyan első sorban vannak erre jogosítva, határozottan és következetesen a másik irányban kérelmezett. Nem kell tehát mellékes indokokat keresni: én nem keresek mellékes indokokat; de nem hiszem, hogy egynémelyike azoknak, kik a székhelynek áttétele melleit vannak és kik azt kívánják, hogy a székhely Erzsébetvárosába tétessék át, megtagadja azt, mit egynémelyike nyíltan meg is mondott tegnap és a mit ma is mintegy éreztetett, hogy az igazi czélnak annak kell lenni, hogy Kis-KüküilŐ két felé osztassék; az egyik rész egyfelé, a másik rész másfelé csatoltassék. Mert hiszen a ma szólott képviselő ur hibául rovta fel, hogy a kikerekítéskor nem az történt; de, t. képviselőház, ha azok kívánják Erzsébetvárosba áttétetni a székhelyet, a kik egyedül helyesen Küküllő megye felbontását tartják szem előtt, vájjon nem kétségtelen bizonylata-e ez annak, hogy a székhelynek Erzsébetvárosba való áttétele homlokegyenest kell hogy ellenkezzék 20