Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

224 127. országos ülés május 17. 1879. elfelejtett, hogy Tisza Lajos képviselő ur akkor is testvére volt a ministerelnöknek, a mikor Dicső-Szt.-Márton mellőzésével Erzsébetváros jelöltetett ki a megye székhelyének. Miért történt ez? Mert az informatió olyan volt és a ministerelnök ur az akkori államtitkár úrral, a ki erdélyi ember, téves inforrnatió alapján Erzsébetváros mellett volt. Most tehát, midőn a megye kiderítette, hogy Dicső-Szt.-Mártont akarja székhelyének, csak elismeréssel szólhatok arról, hogy a ministerelnök ur bátorságot vett magának, minden gyanúsítások ellenére, ezt a javaslatot nyújtani be, a melyet pártolok. Ivády Béla: T. ház! Midőn Tisza Lajos és Horváth Gyula képviselő urak által a törvényjavaslat mellett elfoglalt álláspont igazolására felhozottak jogosultságát méltánylom, ezt azon reményben teszem, hogy ők is a törvényjavaslat ellenzőinek jggodalmait méltányolni és az azok által felhozott okokat figyelembe venni fogják, és a többség részéről felhozandó felvilágosításokkal — esetleg bennünket, a törvényjavaslat ellenzőit meg is nyugtatnak. En, az előttem a javaslat ellenzői által már bőven és tárgyilagosan kifejtett indokok ismétlése, valamint a t. ház kimerült figyelme további zaklatásának kikerülése czéljából, a t. ház figyelmét csak oly körülményre kívánom felhívni, a mely még eddig nem hozatott fel. (Halljuk! Halljuk!) Erzsébetvárosban kelt, és a megyei bizottsági tagok kisebbsége által aláirt sérelmi panasz 5. pontja ezeket mondja: „Ötödször az 1876. évi 33. t. czikk I. fejezete 9. pontjának feutartását, a kis-küküllőmegyei székhelynek Erzsébetvárosába tételéveli végrehajtását követeli, a szentesített törvény az országgyűlés tekintélye, mert Erzsébetvárosa ezen szentesített törvénybe bizott; honvédlaktanyáját ingyen örök időre átadta a megyeháznak, és évenkint ígért szintén örök időre ingyen 100 öl tűzifát a hivatali helyiségek fűtésére; ezenkívül a város kénytelen volt a honvédeknek új laktanyát építeni, — végre a ministerium által megrendelve volt igazításokra 60 ezer forintnál több költséget tett, és végre kilátásba helyezi az állam elleni kártérítési kereset megindítását. En, t. ház, nem tudom, hogy ezen passuskau mennyiben van alapja és hogy ez mennyiben felel meg az igazságnak: azonban a sérelmi panaszt aláirt megyei bizottsági tag urak lovagias és igazság iránti érzékükről fel kell tennem, hogy miutén ezen felolvasott sérelmi pauasz a képviselőház, következéskép a nyilvánosság elé informatiókép volt szánva, mondom, nem tehetem fel, hogy az igazsággal meg nem egyező és igy a t. kormány által okvetlenül megezáfolandó állítással nem tartották volna ildomosnak a parlament előtt megjelenni, és azt félre vezetni akarni. Ha tehát ez való, mielőtt ezen törvényjavaslat szavazás- illetőleg eldöntés alá bocsáttatnék, csak rövid, pénzügyi szempontból csiklandós kérdést bátorkodom felvetni; ha Erzsébetváros az állam ellen emelendő kártérítési keresetet az illetékes biróság előtt megnyeri, ki fogja azt viselni, és Erzsébetvárosnak a kártérítést visszafizetni ? Most az az egy, t. ház, bizonyos és tagadhatlan, hogy az 1876. évi XXXIII. t. ez. I. fejezetének 9. pontja egyenesen a t. belügyminister ur kezdeményezése folytán alapíttatott meg. Ugyanazon belügyminister által — ki azt kezdeményezte — most annak egyszerű megváltoztatása hozatik javaslatba. Azt kérdem tehát a törvényjavaslat t. pártolóitól : a belügyminister ur leend-e köteles a kártérítést visszafizetni; a ki ezen törv. javaslat által ezen terhet állítólag, okozta, vagy pedig az állam? a melyre önök t. többség most akarják ezen törv. javaslat megszavazása által ezen terhet rá róni. Ezekből kifolyó következménykép én, t. ház, az általam felvetett pénzügyi kérdésre a t. belügyminister úrtól kért választól teszem függővé a törvényjavaslatra adandó szavazatomat. (Helyeslések.) Elnök: Senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát berekesztem. Szó illeti még a minister urat és az előadó urat. Tisza Kálmán ministerelnök mint belügyminister: T. ház! Csak igen röviden és egészen tárgyilag kívánok a dologhoz szólni. (Halljuk!) nem terjeszkedvén ki mindazokra, a mik a tárgyhoz szorosan nem is tartozólag ez alkalommal elmondattak. És engem attól, hogy a törvényjavaslat elfogadását kérjem, nem tartóztathat vissza az, a mit igen t. képviselőtársam kilátásba helyezett, hogy t. i. ha a törvényjavaslat elfogadtatnék, gyanúsításoknak leszünk és leszek kitéve. (Halljuk!) Nem tarthat pedig vissza azért, mert volt szerencsém már hozzászokhatni a minden alapot nélkülöző gyanúsításokhoz; volt szerencsém mellesleg — nem az ő részéről, elismerem — a gyanúsításokban, legalább burkolt alakban részesülni már e vita alatt is. És igy e tekintetből az, hogy elfogadtatik-e a javaslat vagy nem, semmi különbséget nem tesz. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni az előttem szólott képviselő ur előadására — s ez irányban biztosíthatom a t. házat, hogy ha Erzsébetváros a jó remény fejében tett is költségeket, — de melyeknek számláját nehezen verificálta valaki — mert különben ezen 60,000 forint rettenetesen devalválódnék: de az államnak és az állam kormányának semmi néven nevezendő oly kötelezettsége Erzsébetvárossal szemben, a melynek alapján pert indítani, vagy leg-