Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

222 127. országos ülés május 17. 1879. dpiumok kívánságát, kéréseit nem részesítette akkor, midőn Bosznia és Herczegovina oceupátiója ellen folyamodtak. Különben megvallom egész őszintén, hogy én is elfogadnám Dicső-Szent-Mártont KisKüküllőmegye székhelyéül, ha a t. ministerelnök ur megígéri, hogy bármely megye iránt, ha hasonló kérvényt intéz hozzá, hasonló előzékenységgel fog eljárni. {Tetszés balfelöl.) A második érv a nemzetiségi szempont, Kis-Küküllőmegyében a bizottsági tagok nagyrésze, azt lehet mondani, nagy többsége magyar; ha ezen bizottsági tagok a megye bizottsági üléseken részt nem vesznek azért, mert egy-két órával több ideig kell utazni ; akkor azon véleményben vagyok, hogy Kis - Küküllőmegye további fenntartása, semmi nemzetiségi szempontból nem indokolható; hanem nem hiszem, hogy a bizottság tagjai ne lennének oly jó hazafiak, hogy ha kell nemzetiségűket fenntartani és azért küzdeni, el ne mennének nem csak Erzsébetvárosba, hanem távolabb is. A harmadik érv Dicső-Szent-Márton mellett az utak állapota s azt mondják, hogy Kis-Küküllő völgyéből a Nagy-Küküllő völgybe nincs út. Bármiféle nézetben lehet egyéb tekintetben valaki, de én tapasztalásból, helyi ismeretemből mondhatom, hogy ez nincs igy, mert Kis-Küküllővölgyét JSiagy-Küküllő völgyével három szorosan vezető ut köti össze. Ha száraz az időjárás, mind ezen szorosokon, mind Kis-Küküllő völgyében lévő utakon könnyen lehet közlekedni; ha esős és sáros az idő, sehol sincs jó xít. De ez előttem nem főargumentum, mert a törvényhatóság tartsa kötelességének az utak fenntartását saját fejlődése érdekéből. T. ház! Van itt egy nagyon fontos érv, a mely különösen a mellett szól, hogy Erzsébetváros legyen a székhely, s ez az, hogy a város roppant nagy áldozatot hozott azért, mert Ígérték, hogy a megye székhelye ott lesz ; de azt a törvényhozás is elfogadta s a törvényt végrehajtő közege a főispán az épületeket, hivatalhelyiségeket átvette. Már most azt kérdezem, ha a székhely Dicső-Szent-Mártonba tétetik át, nem illetné-e meg Erzsébetvárost a kártérítás az állam ellen? Én azt hiszem, ezen kártérítési jogok igazsága, alapossága elől nem térhetnek ki. Nem akarok jelen alkalommal azzal foglalkozni, hogy milyen volt e kérdésben a kormánynak eljárása, ezt részletesen kifejtették nagyon szépen és helyesen a képviselő urak közül többen; igy különösön Grulner Gyula t. képviselő ur; nem akarok azzal foglalkozni, hogy mily előnyei vannak Erzsébetvárosnak Dicső-SzentMárton felett; nem akarom részletesen indokolni, hogy ha a törvényhozás már hozott határozatát megváltoztat]a,a népben a törvényhozás eljárásának állandósága iránti hite csökken, mert már annyira ki vannak ezek merítve, hogy az a t. háznak unalmassá lenne. Mindazt, a mit elmondottam, meggyőződésemből mondottam. Engem nem vezérel semmi magánérdek; én mint a dolog* részlehajlatlan ismerője a tiszta igazság mellett nyilatkoztam és ajánlom azokat a t. ház figyelmébe. Ezek után a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. [Helyeslések.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy én is indokoljam pár szóval adandó szavazatomat. Én 1876-ban, midőn a megyék kikerekítéséről és a megyék székhelyeinek megállapításáról volt szó, azon nézetet nyilvánítottam és azon álláspontot elfoglalták akkor az önkormányzat minden barátai, hogy a megyei székhelyek megállapítása nem az országgyűlés elé való, hanem, hogy ezt kizárólag magukra a törvényhatóságokra kell bizni, mint a melyeknek önkormányzati jogából folyik az, hogy ilyen kérdésekben ők maguk határozzanak saját kényelmük, saját érdekeik szempontjából és a kik erre sokkal alkalmasabbak is, mert sokkal jobban ismerik a helyi viszonyokat. Az ilyen helyi kérdéseknél egyáltalában nem forognak fenn, legalább nézetem szerint, országos tekintetek. Ha a kormány és országgyűlés, szóval az állam intézkedik is ilyen dolgokban, az is csak azt veszi tekintetbe, hogy az illető megye lakóira nézve, melyik hely az alkalmatosabb, azt pedig megítélni sokkal hivatottabbak az illető megyének lakosai maguk, mint az országgyűlés. Tehát egyáltalában nincs szükség arra, hogy az állam a polgárok felett gyámkodást gyakoroljon. A korlátolt alattvalói ész sokkal jobban ítélhet ilyen kérdésekben, mint a magas törvényhozói bölcsesség. Maga a folyamatban levő vita bizonyítja azt, hogy az ilyen kérdések feletti határozat nem idevaló. Ezen kérdés két napon át vitattatik már itt, és pedig nagy élénkséggel, hogy ne mondjam, szenvedélyességgel és ez magában véve, nem akarom mondani, hogy botrányos dolog, de mindenesetre anomália. Anomáliának tartom, hogy hivatva vannak dönteni azok, a kik az egyedül illetékes szempontok, t. i. a helyi viszonyok iránt a kellő tájékozottsággal kétségkívül nem bírnak és e részben nevezetes példát nyújtott a tegnap előfordult azon eset, hogy t. i. gr. Péchy Manó igen t. képviselőtársunk hivatkozva arra, hogy ő erdélyi kormányzó volt és igy teljesen ismeri az oda való viszonyokat, elmondá, hogy Dicső-Szt.-Mártonban bizonyos hivatalok hét szobára vannak szorítva. Az igen t. képviselő ur, meg vagyok győződve, tökéletesen bona fide állította ezt és én távol vagyok annak feltevésétől, hogy ő félre akarta