Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

12ő. országos ülés májns 16. 187D. $£17 szobából álló, mondhatni diszes épületet; felajánlott még 100 Öl tűzifát is ingyen a megye számára, tette mindazt azon biztos remény fejében, hogy a megye székhelye Erzsébetvárosa Jeend. Már most kérdem, ha a törvényhozás DicsőSzt.-Mártont fogja a megye székhelyének declarálni, vájjon ki fogja Erzsébet városának a törvények szentségébe vetett bizalmának alapján hozott tetemes adaptationális költségeit és kiadásait kárpótolni; lehet-e azt kívánni, hogy ha a szóban levő törvény megváltoztatásáért mindazon tetemes áldozatok, melyeket Erzsébetvárosa hozott és a melyeket az állam elismerőleg fogadott, a közönség tetemes kárával füstbe menjenek ? Én belőlem, t. képviselőház, nem szól az elfogultság érzete, én nem vagyok sem birtok, sem rokonság által érdekelve; én mindazokat melyeket felsorolni szerencsém volt, saját tapasztalásomból merítettem, mert midőn az erdélyi részekben több évekig mint k. biztos és kormányzó működni szerencsém volt, bőséges alkalmam volt magamnak mindezekről kellő tudomást szerezni. Mindazokat, melyeket felsorolni bátor voltam, komolyan fontolóra vette a törvényhozás, midőn Kis-Küküllőmegyének székhelyéül Erzsébetvárosát decretálta, és most Dieső-Szt.-Mártont mint egy teljesen nem alkalmatos községet tűzze ki a megye székhelyéül? Egy teljesen és minden tekintetben minősített Erzsébetváros helyébe? Ezt én, t. képviselőház, sem méltányosnak, sem igazságosnak, sem a közérdek iránti kímélettel összeegyeztethetőnek nem tartanám : igen kérem tehát az igen tisztelt képviselőházat, méltóztassanak a k. i. bizottság javaslatának mellőzésével, az 1876-ik évi XXXIII. t. ez. 1. szakaszának 9-ik pontját, mely Kis-Küküllőmegyének székhelyéül Erzsébet városát decretálta, továbbá is változatlanul fentartani. Nem fogadom el a közigazgatási bizottságnak élőnkbe terjesztett javaslatát. [Élénk helyeslés bal felöl.) Tisza László ; T. ház ! Nem fogom igen hosszasan fárasztani a t. ház figyelmét. Én sem vagyok mint az előttem szóló tisztelt képviselő ur, semmi egyéni kötelékekkel a kérdéses helyekhez kötve és ha nem is hivatalos, de magán utón, azt hiszem, vagyok a körülményekről annyira tájékozva, mint ő. Midőn legelőször is szerencsém van kifejteni azt, hogy épen a vidék és jelesül az illető helyek tökéletes ismeretéből nagyon is szükségesnek tartom, hogy a megye székhelye Dicső-Szt.-Mártonba tétessék vissza, nem lehet, hogy egynehány megjegyzésre igen röviden ne feleljek. Jókai t. barátom pl. a múlt század regényét irta meg akkor, midőn azt mondotta, hogy KÉPVH, NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. Dicső'-Szt.-Mártonban az utezán kell levetkőzni és átöltözni, mert én évekkel ezelőtt ott voltam vásár alkalmával, a fogadóban igen tisztességes ellátást nyertem és egy heti ottlétem alatt a világért sem szorultam arra, hogy az utezán öltözködjem fel, vagy ott vetkőzzem le. (Derültség.) Némi anachronismust követett el Péchy Manó ur ő excja, midőn azt monda, hogy DicsőSzt.-Mártonban hét szoba van a megyei épületben, holott épen az ő, mint kormánybiztosnak kegyes közbenjárásával és segítségével készült el a megyei épület, melyben az alispáni lakon és a börtönökön kivül még mintegy 20—25 szoba áll a megyei tisztviselők rendelkezésére. Igenis 7 szobával méltóztatott kapni Dieső-SziMártont, de nem annyival méltóztatott ott hagyni. Nézetem szerint abba a kérdésbe belemenni, a melyet Bereczky Sándor képviselő ur érintett, a kit különben ma a centralisatió terén üdvözlök, egészen természete ellen, hogy ketté kellett volna Küküllőmegyét osztani, tökéletesen felesleges. Abba a kérdésbe sem fogok belebocsátkozni, hogy miért nem tétetett át a megye székhelye Erzsébetvárosra, vagy hogy miért nem tartatik ott meg; de megjegyzem, hogy azon urak, akik minden áron Erzsébetvárost akarják a megye székhelyének, igen könnyen oda viszik a dolgot, hogy amegyefentarthatatlan levén Erzsébetvároson, meg fog oszlani. Meggyőződésem szerint én ebben valami nagy veszélyt nem látok, de nem hiszem, hogy a küküllőmegyeiek ezt nagyon megköszönnék. [Egy hang a balon: A törvény!) Azt hallom, hogy egy képviselő ur nagy hangon mondja, hogy a törvény már meg van hozva. Én, mint kinek jogom van mostan nagyobb hangon szólani, erre nagyobb hangon felelem azt, hogy a törvényt meg is lehet változtatni és most épen a felett vitatkozunk , hogy a miben a törvény helytelenül intézkedett, azt javítsuk ki, Péchy Manó képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a törvényt megváltoztatni, mielőtt az kipróbálva nem volt, nem szabad. Általánosságban aláírom ezen axiómát, azonban vannak kivételek is. Csak azt vagyok bátor kérdezni ő excjától, hogy az októberi diploma készítői nem tartották-e azt ép oly törvénynek, mini minőnek tartottuk mi a mi törvényeinket. Habár az ő nézetük téves volt is ; kérdem, mi lett volna akkor, ha ők ezen általuk törvénynek tartott diplomát minden áron nyakrafőre keresztül akarták volna vinni; mi haszon lett volna ebből, ha ezt tették volna meg akkor is, mikor átlátták, hogy annak keresztülvitele több bajt veszélyt és ellenszenvet okozott volna, mint annak átalakítása ? Igen természetes, hogy mint minden hasonlat sántikál, ez is sántít, de nem lehet azt mondani, hogy a kik azt tanácsolták, azt nem tartották 28