Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

126. országos ülés május 16. 1879. s>íí .esztendeje, daczára annak, hogy a törvényben Erzsébetváros van kijelölve, a székhely ma is Dicső-Szt.-Mártonban van. Azt mondja a minister nr indokolása, Hogy .azért sem lehetett a székhelyet áttenni, mert eltekintve attól, hogy az első közgyűlés többségileg kimondotta, hogy a székhely visszateendő DicsőSzt-Mártonba, közbejött a tél s télviz idején a hurczoíkodást a minisíerelnök ur nem kívánta megtartatni. Helyes humanísticai szempontok lehetnek bizonyos mértékig irányadók ily kérdések eldöntésénél, s egy-két havi időhaladék nem tehet különbséget. Azt is mondja az indokolás : időközben történt, hogy országgyűlési képviselők részéről indokolt indítvány tétetett az országgyűlés előtt a megyei székhelynek DicsőSzt.-Mártonba való visszahelyezése iránt, s azt mondja, hogy ezen ténynyel szemben a megyei székhelynek áthelyezése iránt intézkedni, mielőtt a fent érintett javaslat a törvényhozás által tárgyalás alá vétetik, tekintettel a közszolgálat és az államkincstár érdekeire, többé czélszerűnek nem mutatkozott. Nem tehetek róla, de ez vagy semmit sem jelent, vagy azt jelenti, digito monstrari, hogy a kinek a törvény nem tetszik, és meg akarja akadályozni, hogy végrehajtassák, az keressen képviselőt, a ki határozati javaslatot hoz be, és a ministereluök ur ezen consequentiák alapján nem fogja végrehajtani a törvényt. Azt vagyok bátor kérdezni, lehet-e ez a helyes közadministratiónak, a helyes törvényhozási procedúrának alapelve, iránya? Lehet-e attól, a ki a törvények szerint egy törvény végrehajtására kötelezve van, elfogadni indokul azt, hogy azért is nem tartotta végrehajthatónak a törvényt, mert egy képviselő a törvénynyel ellenkező határozati javaslatot adott be? Én nem folytatom, t. képviselőház, de mél tóztassék ennek a consequentiáját levonni, és akkor azt hiszem, a kik ezt komolyan levonják, velem egy értelemben fognak lenni. De, t. képviselőház, maga az indokolás elismeri azt, hogy azon törvény alapján, melynek megváltoztatása czéloztatik ma, Erzsébetvárosban költséges építkezések tétettek. Elismeri az indokolás ezen felül még azt is, hogy az épületek, melyek a praetorialis hely tekintetében Erzsébetvárosa részéről fölajánltattak, elkészültek, és tényleg a főispán által átvétettek. Bocsánatot kérek, én nem akarok a kérdés jogi oldalára kiterjeszkedni, hogy mi történik akkor, ha most, midőn a törvényhozás intézkedése következtében, az 1876-iki törvénynek meghozatala után jóhiszeműleg Erzsébetvárosa ott költekezett, azon reményben és azon föltevésben, hogy ő azon szellemi és anyagi előnyökben fog részesülni, melyek össze vannak kötve a székíielyuek odatételével, ha — mondom — most e törvényjavaslat elfogadtatnék és el fognának esni azon előnyöktől, daczára annak, hogy nagy költséggel épületek emeltettek és a kormány közvetlen rendelkezése alatt álló közegek által átvétettek. Nem folytatom, t. ház, hogy a jogi oldal vitatása hová vezetne. Nem folytatom azért, mert e részben nem tartom magamat illetékesnek, de azért sem, nehogy az e részben netán tett nyilatkozatok következtében bármi támpontot nyerjen Erzsébetvárosa, esetleg mások is, kik az ügyet esetleg a bíróság elé kívánnák vinni. De, tiszt, képviselőház, van egy nagy .érv melyet fölhoztak, és ez a nemzetiségi érv, [Nyugtalanság a jobboldalon.) Nagy érvnek mondom azért, t. ház, mert az érvet szokták rendesen előrántani és segítségül hívni akkor, midőn más érveknek gyengesége közel fekszik. Én, t. ház, nem tehetek róla, de én ezt a nagy érvet, vagy ha jobban tetszik, ezt a nagy eszmét, a nemzetiségi eszmét nem tartom olyannak, mint a bibliát. A bibliáról meg van írva, hogy a ki abban keres, mindenre talál cadeutiát

f de a nemzetiségi eszmét nem tartom bibliának. Ha azt mondják, hogy a nemzetiségi követelmények teszik szükségessé azt, hogy egy oly vidéken, hol a magyarság esetleg gyengén van képviselve, az állam állami hatalmával teremtsen oda magyar elemet, ezt értem, ez helyes; azon intézntéiry, a melyet az állam azon helyre visz, egy missiót teljesít a nemzetiségi eszme megvalósítása érdekében. Itt azt mondják, a mit én bátor vagyok oly mértékben, a mint az itt mondatik, tagadásba vonni, hogy Erzsébetvárosa nemzetiségi tekintetben nem magyar. (Ellenmondás jobbfelöl.) Horváth Gyula képviselő ur mondta — és mondják azt, t. ház, hogy Erzsébetváros nem magyar elemekkel van körülvéve. Horváth Gyula (közbeszól) : Ezt mondtam. Gulner Gyula: Ezért kell tehát Dicső-Szt.Mártonba helyezni át a székhelyet a magyarság érdekében, — tehát nemzetiségi szempontból, — mert ott a magyarság tömören lakik. No, tiszt, ház, ha épen nemzetiségi indokok által akarjuk magunkat e téren vezettetni, és nem a helyes administratio szempontja által, akkor én azt merem állítani, hogy nyúljunk hónya alá azon vidékeknek és azon helyeknek, hol szükség vau a magyar elem istápolására — ha szükség van — és akkor aztán teljesíteni fogja azon missiót, melyre épen ott szükség van. (Helyeslések.) De, t ház, hogy nemzetiségi elvből vagy eszméből. — ha ez, mondom, jobban tetszik, — Dicső-Szt.Márton mellett érvet lehessen faragni, meglehet, az én gyengeségemben és felfogásomban rejlik, de ezt elfogadni képes nem vagyok. De ha mégis felhozzák azon kérdést, akkor határozottan meg vagyok győződve, hogy ha a kérdést nemzetiségi szempontból megfigyeljük, a székhely ezen szem-